Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Mivel egy komorabb hangulatú könyvre vágytam, úgy döntöttem, hogy J. M. Miro Hétköznapi szörnyetegek című kötetét veszem kézbe. Ha már bele akarok merülni a viktoriánus éjszaka sötétjébe, tegyem azt stílusosan: különleges gyerekekkel, titkos intézettel és egy olyan atmoszférával, ami már az első oldalon megfogja az embert. A lendületes kezdés után már csak az volt a kérdés, hogy a történet végig tudja e tartani ezt a varázst. A viktoriánus sötétség csábítása …
Kezdjük ott, hogy én alapvetően nagy rajongója vagyok a formabontó fantasyknak. Amikor ilyet veszek a kezembe, nem világmegváltó, epikus történetet várom, hanem a furcsa hangulatot és a különc karaktereket. Már T. Kingfisher Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyve is ezt a kategóriát képviselte. A Csalán és Csont egy kicsit sötét, egy kicsit fura, néhol komoly, máshol meg egész szívmelengető. És igen, teljesen rendben volt számomra, hogy az első igazán fontos cselekedet egy …
Valahogy mindig jobban érdekeltek a sötétebb történetek, ráadásul van bennem egy furcsa vonzódás a negatív szereplők iránt is (és nem mellesleg a Disney meséket is kedvelem). Emiatt nem volt kérdés, hogy elkezdjem e a Gonosztevők sorozatot. Mivel voltak fenntartásaim, először csak egy részt vettem meg, gondoltam meglátjuk mennyire működik ez a szemszög. A Gonosz Mostoha történetét dolgozza fel a Ki a legszebb?, ami a sorozat nyitó kötete. Szerintem nem voltak …
A hollóvarázs nem lett a kedvenc könyvem. Sőt. Pedig papíron minden adott volt egy igazi, misztikus, viktoriánus hangulatú mágiás-krimis egyveleghez, ami engem már az első oldalon be kellett volna, hogy szippantson. Itt viszont a lelkesedésem valahol a 70. oldal környékén elpárolgott, és nem is nagyon talált vissza. A borító, a fülszöveg és maga a koncepció rengeteg lehetőséget rejtett, de a megvalósítás sajnos nem lett az igazi. Na de nézzük mi …
Van az úgy, hogy az ember (vagy ebben az esetben ork) megunja a kalandozást, és inkább valami békésebbre vágyik. Mondjuk egy csésze gőzölgő kávéra, amitől nemcsak a reggelek, de az egész élet hirtelen kevésbé tűnik vérgőzösnek. Travis Baldree Legendás latték című regénye pont ezt az érzést ragadja meg: azt a csendes, szívmelengető pillanatot, amikor egy harcos leteszi a fegyvert, és azt mondja: „Na jó, itt az idő új életet kezdeni.” …
Manapság sajnos, amikor az ember fantasy-ra vágyik kap egy csipet mágiát, valami könnyen emészthető bonyodalmat, pár kedves karaktert, és egy szappanoperára elegendő szerelmi drámát. Napjainkban ezzel így önmagában a legtöbb olvasó elégedett is lesz. A Bábmester viszont fogja ezt a vágyat, elegánsan összegyűri, és kihajítja az ablakon (a legnagyobb örömömre). Rezeda Réka világában a mágia tiltott, az udvar intrikákban fürdik, az árulás mindennapos, a romantikus szál pedig nem viszi el …
Képzeld el, hogy jó érzéked van a tésztához, és csak annyi a célod az életben, hogy egy pékségben dolgozz nyugodtan. Semmi hősi ambíció, semmi világmegmentés, csak nyugi, kenyér és talán egy kis fahéjas csiga. Aztán korán reggel, amikor még a kávédat sem ittad meg, egy holttestbe botlasz a pult mögött. Na pont innen indul a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez. T. Kingfisher könyve pontosan azt adja, amit a címe ígér: egy kenyérmágus …
A Gleam (Csillogás) az Aranyozott fogoly harmadik kötete, és bár terjedelmét tekintve epikusnak tűnik, a történetvezetés korántsem ilyen grandiózus. Őszintén szólva nem volt könnyű dolgom az olvasásával. A sorozat eddigi részeit is inkább érdeklődő távolságtartással olvastam, de ez a harmadik kötet valahogy még ennek a lélektani ingerküszöbnek is aláment. És nem a témaválasztással van baj. A toxikus kapcsolatból való kilépés, az önazonosság keresése, a trauma feldolgozása erős irodalmi alapok. Viszont …
Kíváncsian vágtam bele a Glint olvasásába, hiszen kettős érzéssel zártam az első részt, hiszen határozottan érződött rajta, hogy inkább bevezetés, és éreztem a potenciált, de a főszereplőtől a hideg rázott néha. Az aranyozott fogoly második része határozottan jobb volt, jót tett neki, hogy elhagytuk a palotát, mert több lett az emberi dinamika. A cselekmény ugyan továbbra sem száguld, de ezúttal már nem egyhelyben ácsorgunk benne, hanem tényleg elindulunk valahova. Na …
Néha az ember nem sorsszerű megvilágosodásból vesz le egy könyvet a polcról, hanem mert piros címke virít rajta: akciós. A Gild részemről pontosan ezért került megvásárlásra. A fülszöveg nem hozott annyira lázba, és meg kell mondjam, az első pár fejezet sem győzött meg arról, hogy ez lesz az év olvasmánya. Mégis, valami ott motoszkált bennem, ami miatt nem tudtam letenni. Az aranyozott fogoly első része vegyes érzéseket keltett bennem. Nem …
Sokszor úgy érzem, hogy ha egy könyv borítóján szerepel a „TikTok-szenzáció” felirat, akkor jó eséllyel középszerű történetet fogok olvasni, csak szép csomagolásban. A Gothikana pontosan ezt az érzést hozta. Megvolt benne minden, ami elsőre csábító: gótikus kastély egy hegy tetején, titokzatos egyetem, múltba vesző tragédiák, egy átokkal sújtott tó, eltűnések, sírok, fekete bál. Szóval az a klasszikus sötét hangulat, amit annyira imádok. És még zeneajánlót is kaptunk az elejére, ami …
Bevallom, a Démonkirálynő próbái sorozattal hullámvasúton ültem. Az első rész kellemes meglepetés volt, a másodiknál már kicsit kezdtem elveszíteni a lelkesedésem, a Kígyók udvara pedig végül megérkezett, hogy lezárja ezt a démoni trilógiát, én pedig nem vagyok túlzottan elégedett. Volt, ahol feléledt bennem az a régi, könnyed, szarkasztikus fantasy-hangulat, amit az elején szerettem, de ahogy közeledtem a fináléhoz, egyre inkább úgy éreztem, mintha a történet is elfáradt volna. Ez a …