Alvás helyett olvasok blog
Alvás helyett olvasok blog
Ezt a bejegyzést kezdjük azzal, hogy miként indult a kapcsolatom a könyvvel, és egyben Chris Carterrel. Régóta nézegettem a könyveit, aztán hirtelen rászántam magam, és egy random könyvet dobtam a kosárba. Nem olvastam róla semmit, a fülszöveget sem. Néha szeretek…
Ebben az esetben ismét egy impulzusvásárlásról beszélünk. Akció volt a kiadó oldalán, én pedig megtettem azt, amit ilyen helyzetben minden felelősségteljes könyvmoly tenne: elkezdtem olyan könyveket dobálni a kosárba, amelyekről öt perccel korábban még azt sem tudtam, hogy léteznek. Az…
Nem mondanám, hogy hosszú hetek tudatos tervezése előzte meg a Szeretettel, Anya megvételét. Elolvastam a fülszöveget, és repült is a kosárba a többi közé. A jelenséget szerintem senkinek nem kell bemutatnom. A könyv elolvasása után úgy gondolom, hogy ennél rosszabb…
Az Őrületben-sorozat harmadik részét nagyon vártam. Az Őrület határán befejezése után őszintén nem tudtam elképzelni, innen hogyan lehet továbbmenni. Alexander és Nathalie története olyan ponton szakadt félbe, ahol nehéz volt derűs folytatásra számítani. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi fog történni,…
Mivel ez már a negyedik könyv, amit Freida McFaddentől a kezembe veszek, tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok: rövid fejezetek, gyors tempó, gyanús szereplők, csavarok, csavarok mögé rejtett csavarok, és mostanra már biztos lehetek benne, hogy valaki hazudik. Esetleg mindenki. Természetesen…
Bevallom, amikor először találkoztam a Mintha gonoszok volnánk fülszövegével, nagyjából azonnal eldöntöttem, hogy ezt olvasni fogom. Dark academia hangulat, tragédia, egy csapat színházmániás diák, akik Shakespeare-darabokban élnek, és egy haláleset. Mi baj lehet? Őszintén szólva egy olyan történet lett belőle,…
Ha egy mondatban kéne összefoglalnom az olvasottakat: nagyon nem erre számítottam. Ott volt mögötte egy brutálisan erős előzmény, a Pillangók kertje. Egy olyan nyitókötet, ami sötét volt, nyomasztó, kegyetlen, és közben végig feszült. Ami nem eresztett. Ami után volt bennem…
Ahelyett, hogy hosszas listát osztanék meg az éves olvasási teljesítményemről, idén inkább egy toplistát készítettem. Nem akartam számokkal dobálózni, mert annyira nem érdekel, hány könyv fért bele az évbe. Sokkal fontosabb volt számomra, hogy melyek adtak valódi élményt. 2025-ben voltak…
A fülszöveg elolvasásával most nem nagyon foglalkoztam, hiszen a Millie Calloway-sorozat korábbi részeit is szerettem. Az első két rész pont azt adta, amit egy gyors, csavaros, kicsit gonoszkodó pszichothrillertől várok: könnyen csúszik, mégis folyamatosan bizsergeti az ember gyanakvását. A titkok…
Nagyon vártam a megjelenést, mert már a Prédák háza is a kedvenceim közé került. Imádtam a hangulatot, a csavarokat, a helyszínt, mindent. Aztán elolvastam a folytatást. Nem mostanában ugyan, de még most sem tudom, hol kezdjem. MI AZ ATYA ÚRISTEN…
Ez volt az első Colleen Hoover-könyvem. Sokáig halogattam a megvásárlását, mert elég vegyes érzéseim voltak. Egyrészt tetszett a fülszöveg, másrészt viszont féltem attól, hogy egy thrillernek eladott romantikus maszlag lesz az egész. Végül nem bántam meg, egy kifejezetten jó történetet…
Mielőtt elkezdtem olvasni a Pillangók kertjét, már néztem, hogy elég jó értékeléseket kapott mindenhol. Emiatt kicsit magas elvárásokat is támasztottam felé, és a végeredményben nem is csalódtam. Ez egy olyan történetet, ami egyszerre gyomorszorítóan beteg és kifejezetten olvasható. Inkább a…