Mintha gonoszok volnánk

Bevallom, amikor először találkoztam a Mintha gonoszok volnánk fülszövegével, nagyjából azonnal eldöntöttem, hogy ezt olvasni fogom. Dark academia hangulat, tragédia, egy csapat színházmániás diák, akik Shakespeare-darabokban élnek, és egy haláleset. Mi baj lehet? Őszintén szólva egy olyan történet lett belőle, ami egyszerre működik is, és nem is. Ez attól függ, mint is vársz tőle pontosan. Ha pörgős thrillert, akkor valószínűleg csalódni fogsz. Ha viszont egy lassan kibontakozó, baljós hangulatú drámát, akkor könnyen beszippanthat.

A végkifejlettet már ismerjük

A regény időben való felépítése izgalmas, de nem egyedülálló. A történet valójában a következményekkel indul. Oliver Marks tíz év börtön után szabadul. Azzal a nyomozóval van erre a napra megbeszélt találkája, aki annak idején lecsukta. Colborne nyugdíjba készül, de van egy dolog, amit nem tud elengedni: mi történt valójában tíz évvel korábban a Dellecher Akadémián? Oliver végül elmeséli neki.

Erről a pontról ugrunk vissza az események kiindulásához, amikor még csak hét színészhallgató voltak egy elit művészeti iskolában, és minden gondolatuk Shakespeare körül forgott. És amikor azt mondom, hogy minden, akkor nem túlzok. Ezek az emberek szó szerint Shakespeare-idézetekben beszélnek egymással. Néhány oldal után fel is merülhet a kérdés: Nagyon menő, de komolyan minden dialógusba bele lesz fűzve egy kis Shakespeare, amikor egymással beszélnek? A válasz: igen. Ez is adja a regény egyediségét.

A dark academia recept

Ha létezik dark academia „checklist”, akkor ez a könyv gyakorlatilag végigpipálja. Van egy régi kastélyból kialakított művészeti iskola. Van egy elszigetelt campus erdővel és tóval. Van egy maroknyi elitista diák, akik egy toronyban laknak. És persze ott vannak a klasszikus irodalommal átitatott beszélgetések, a késő esti viták, az alkohollal és drámával fűszerezett bulik. Hangulatban a könyv nagyon erős.

Az a fajta történet, amit könnyű elképzelni egy esős, borongós őszi estén, amikor az ember teával vagy borral bekuckózik egy könyvvel. A környezet egyszerre elegáns és nyugtalanító. Azt bőven sejteni lehet, hogy nem egy boldog történettel állunk szemben.

Ha belépsz a színházba, három dolgot hagyj a küszöbön: méltóság, illem és magánszféra.

Hét karakter, hét szerep

A történet középpontjában hét színész áll. És ami igazán érdekes: mindegyikük egy bizonyos karaktertípust játszik. Nemcsak a színpadon, hanem az életben is: a zsarnok, a hős, a csábító, a szende, a kaméleon, a gonosz, a statiszta. Ez a felosztás elsőre kicsit játékos ötletnek tűnik. De ahogy halad előre a történet, egyre inkább világossá válik, hogy ezek a szerepek lassan rájuk égnek. Úgy tűnik, hogy már nem is tudnak kilépni belőlük. Részben ettől válik maga a történet is érdekessé, ugyanis nem csak egy gyilkosságról szólnak az események, hanem arról, hogy mennyire könnyű elveszíteni a saját identitásodat, ha túl sokáig játszol valaki mást.

A könyv igazi erőssége

A könyv legnagyobb erőssége az, ahogyan Shakespeare jelen van benne. Nem csak idézetek formájában. A szereplők szó szerint a drámák logikája szerint kezdik értelmezni a világot. A tragédiák, az árulások, a féltékenység. Minden valahogy egy Shakespeare-darab részeként jelenik meg az életükben. Ez egyszerre zseniális és kicsit fárasztó.

Zseniális, mert a könyv szerkezete is egy drámát követ: felvonásokra és jelenetekre tagolódik. Fárasztó, mert néha tényleg úgy érzed, hogy ezek az emberek egy Shakespeare-szemináriumon ragadtak. Örökre. De talán pont ez a lényeg. A karakterek annyira belemerülnek ezekbe a szerepekbe, hogy már nem tudják, hol végződik a színház és hol kezdődik a valóság.

A tragédia kezdete

A történet fordulópontja maga a zsarnok, aki tehetséges, karizmatikus, és egyre kiszámíthatatlanabb. Az agressziója lassan, de biztosan egyre erősebben jelenik meg. Először csak egy-egy durvább jelenetben a próbákon, később az előadáson, majd a való életben is. És egy ponton mindenki érzi, hogy ebből hosszú távon baj lesz. Majd, amikor holtan kerül elő a tóból, az első kérdés természetesen az, hogy ki ölte meg. De a regény valójában nem erről szól. A kérdés inkább az, hogy hogyan jutottak el idáig.

Thriller vagy dráma?

Ez az a pont, ahol szerintem a legtöbb olvasó véleménye kettéválik. A könyvet gyakran thrillerek között emlegetik. Én viszont teljesen értem azokat, akik szerint ez inkább egy tragikus karakterdráma. A feszültség nem igazán a gyilkos kilétéből fakad. A hangsúly inkább azon van, hogyan omlik össze ez a baráti társaság a bűntudat és a titkok súlya alatt.

A történet lassan, néha kifejezetten komótosan halad. A nagy fordulattól pedig nem esett le az állam. A tettes személye számomra elég korán nyilvánvaló lett, a kérdés már csak az maradt, hogy pontosan mi történt. Viszont a hangulat végig működik.

-Engedjetek meg egy újabb kérdést: mi a fontosabb, hogy Caesart megölték, vagy az, hogy a közeli barátai ölték meg?

A karaktereket nem könnyű szeretni

Nem volt benne szereplő, aki valamennyire szimpatikus lett volna. Igazából egy rakás sznob. Persze, érdekes volt olvasni, ahogy lassan tönkreteszik magukat, és egymást. Emellett kicsit sablonosnak éreztem őket, ez részben szándékos is szerintem. Éppen azért tűnnek archetipikusnak, mert maguk is elvesznek a rájuk osztott szerepekben. Mintha nem valós emberek lennének, hanem egy tragédia szereplői. Erre ugye a korábban említett Shakespeare idézetek is ráerősítenek.

Amit kifejezetten jól ábrázolt, az az, ahogyan a bűntudat lassan felemészti őket. A haláleset után minden szétesik. Barátságok repednek meg és mindenki máshogy próbál megbirkózni a tetteivel. Minden pillanatban felmerül a kérdés, hogy meddig tudnak együtt élni a titkaikkal.

Zárógondolatok

Több értékelést is olvastam a könyvről, és azt láttam, hogy ezt a történetet vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják. Ezt a kettősséget magamban is érzem. Számomra pszichothrillerként értelmezhetetlen. Karakterdrámaként viszont kiemelkedő. A probléma szerintem ott kezdődik, hogy mindenki borzongató thrillerre számít. Valljuk be: jogosan. Ezt ígéri.

A hangulata erős, a Shakespeare-motívumok érdekesek, és a történetnek van egy baljós, nyomasztó atmoszférája, ami végig kitart. Viszont aki gyors tempójú, fordulatokkal teli történetre számít, az könnyen csalódhat. Ez inkább egy lassan kibontakozó tragédia. Egy történet arról, hogy mi történik, ha valaki túl sokáig játszik egy szerepet, és egy ponton már képtelen kilépni belőle.

---

Fülszöveg

Amikor a barátokból ellenségek lesznek, határtalan pusztítást tudnak okozni.

Oliver Marks tízéves börtönbüntetése végéhez ér, és a szabadulása napján az az ember fogadja, aki lecsukta őt. Colborne nyomozó visszavonul, de előtte tudni akarja, mi történt valójában egy évtizeddel korábban.

Oliver egyike annak a hét színinövendéknek, akik Shakespeare-t tanulmányozzák egy elit művészeti főiskolán. Ők heten ugyanazt a szerepet játsszák a színpadon és az életben: hős, gonosz, zsarnok, csábító, szende, statiszta.

Viszont amikor a szereposztás megváltozik, és a mellékszereplő sztárságra tör, a színjáték veszélyesen átszivárog a valóságba, és egyiküket holtan találják.

A többiek életük legnagyobb alakítása előtt állnak: meggyőzni a rendőrséget és magukat, hogy ártatlanok.

Fedezd fel sötét, drámai fordulatait!