Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Az Őrületben-sorozat harmadik részét nagyon vártam. Az Őrület határán befejezése után őszintén nem tudtam elképzelni, innen hogyan lehet továbbmenni. Alexander és Nathalie története olyan ponton szakadt félbe, ahol nehéz volt derűs folytatásra számítani. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi fog történni, és hogy lehet még ennél is jobban felforgatni a két főszereplő életét. Menekülés? Kínzás? Összeomlás? Még több őrület? Esetleg mindez egyszerre, mert Diana Hunt nyilván nem aprózza el, ha az …
Mivel ez már a negyedik könyv, amit Freida McFaddentől a kezembe veszek, tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok: rövid fejezetek, gyors tempó, gyanús szereplők, csavarok, csavarok mögé rejtett csavarok, és mostanra már biztos lehetek benne, hogy valaki hazudik. Esetleg mindenki. Természetesen A munkatárs is ezt a jól ismert McFadden-receptet hozza. A kérdés az, hogy ez önmagában elég-e ahhoz, hogy beszippantson. A kolléga, akivel nem szívesen ebédelsz együtt Ha pár szóban kéne …
Őszintén szólva ahogy megláttam a könyv címét, elsőre nem tudtam, hogy mire számítsak. Valljuk be, nem túl szokványos, de figyelemfelkeltő. Aztán elolvastam Grady Hendrix regényének a fülszövegét is. Vámpírok? Olvasókör? Déli háziasszonyok? Ez így együtt vagy zseniális vagy egy nagyon furcsa ötlet, ami nem működik. Aztán arra jutottam, hogy Agave könyvben még nem csalódtam, szóval miért is ne vehetném meg. És mi lett az eredmény? Szerintem határozottan jól működik ez …
Van valami különösen nyugtalanító abban, amikor egy történet azzal indul, hogy egy család valamikor régen alkut kötött a tengerrel. Mert az ilyen alkuk általában nem arról szólnak, hogy mindenki boldogan él tovább. Inkább arról, hogy generációkon át fizetik az árát. A csonthárfa dala pedig pontosan erről szól. Egy sötét, baljós hangulatú gótikus fantasy, amelyben sellők, boszorkányság, családi legendák és nagyon régi bűnök keverednek össze egy olyan történetben, ami egyszerre tündérmese …
Bevallom, amikor először találkoztam a Mintha gonoszok volnánk fülszövegével, nagyjából azonnal eldöntöttem, hogy ezt olvasni fogom. Dark academia hangulat, tragédia, egy csapat színházmániás diák, akik Shakespeare-darabokban élnek, és egy haláleset. Mi baj lehet? Őszintén szólva egy olyan történet lett belőle, ami egyszerre működik is, és nem is. Ez attól függ, mint is vársz tőle pontosan. Ha pörgős thrillert, akkor valószínűleg csalódni fogsz. Ha viszont egy lassan kibontakozó, baljós hangulatú drámát, …
A hosszú menetelést évekkel ezelőtt már olvastam. Nagyon jó könyvnek tartom, de nem azon a szórakoztató módon. Nyomasztó. Fojtogató. Néha kifejezetten kényelmetlen. És mégis – vagy talán pont ezért – nagyon tetszett. A mélysége miatt. A kimondatlan kérdései miatt. Amiatt, ahogyan az emberi lélek határait boncolgatja, minden különösebb cirkusz nélkül. A filmet múlt hétvégén néztük meg. Mivel többször kétségeim támadtak az eseményekkel kapcsolatban, a könyv is előkerült, már a film …
Ha egy mondatban kéne összefoglalnom az olvasottakat: nagyon nem erre számítottam. Ott volt mögötte egy brutálisan erős előzmény, a Pillangók kertje. Egy olyan nyitókötet, ami sötét volt, nyomasztó, kegyetlen, és közben végig feszült. Ami nem eresztett. Ami után volt bennem egy rossz érzés, de jó értelemben. Amit egy pszichothriller után érez az ember. Na ehhez képest a második rész mintha teljesen más irányba fordult volna. Még nem is az volt …
A fülszöveg elolvasásával most nem nagyon foglalkoztam, hiszen a Millie Calloway-sorozat korábbi részeit is szerettem. Az első két rész pont azt adta, amit egy gyors, csavaros, kicsit gonoszkodó pszichothrillertől várok: könnyen csúszik, mégis folyamatosan bizsergeti az ember gyanakvását. A titkok otthona viszont egy kicsit más. Nem azt mondom, hogy rossz. Sőt, még mindig megvan benne Freida McFadden azon tehetsége, hogy „csak még egy fejezet” üzemmódba rakjon, de nálam ez a …
Ez volt az első Colleen Hoover-könyvem. Sokáig halogattam a megvásárlását, mert elég vegyes érzéseim voltak. Egyrészt tetszett a fülszöveg, másrészt viszont féltem attól, hogy egy thrillernek eladott romantikus maszlag lesz az egész. Végül nem bántam meg, egy kifejezetten jó történetet kaptam, és a csavar is jobb volt, mint amire számítottam. Romantikus szál is volt ugyan, de nem zavaró szinten. Ráadásul már a könyv nyitójelenete brutális képet fest elénk. Szóval a …
Mielőtt elkezdtem olvasni a Pillangók kertjét, már néztem, hogy elég jó értékeléseket kapott mindenhol. Emiatt kicsit magas elvárásokat is támasztottam felé, és a végeredményben nem is csalódtam. Ez egy olyan történetet, ami egyszerre gyomorszorítóan beteg és kifejezetten olvasható. Inkább a túlélésre, a bajtársiasságra és a traumafeldolgozásra koncentrál, mint a véres sokkolásra. Nem állítom, hogy napokig nem tudtam megszólalni tőle, de azt igen, hogy kellemetlenül sokáig járt a fejemben. Lássuk mitől …
Sokszor úgy érzem, hogy ha egy könyv borítóján szerepel a „TikTok-szenzáció” felirat, akkor jó eséllyel középszerű történetet fogok olvasni, csak szép csomagolásban. A Gothikana pontosan ezt az érzést hozta. Megvolt benne minden, ami elsőre csábító: gótikus kastély egy hegy tetején, titokzatos egyetem, múltba vesző tragédiák, egy átokkal sújtott tó, eltűnések, sírok, fekete bál. Szóval az a klasszikus sötét hangulat, amit annyira imádok. És még zeneajánlót is kaptunk az elejére, ami …
Elit iskola Skócia ködében, latin idézetek a falakon, izgalmas nyomozás, titkos társaság a háttérben. Minden egyben, amiért annyira rajongok. A Prédák háza azonban túltett minden várakozásomon: alig bírtam letenni. Vannak itt még kérem, rejtélyek, hazugságok és mindfuck pillanatok. Pont az a fajta atmoszféra, amiért szeretek elveszni egy történetben. A Carnivora Akadémia világába beszippantva végig azt éreztem, hogy minden mondat mögött ott lapul valami sötétebb titok. Diana Hunt pedig gondoskodott róla, …