Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Van valami különösen nyugtalanító abban, amikor egy történet azzal indul, hogy egy család valamikor régen alkut kötött a tengerrel. Mert az ilyen alkuk általában nem arról szólnak, hogy mindenki boldogan él tovább. Inkább arról, hogy generációkon át fizetik az árát. A csonthárfa dala pedig pontosan erről szól. Egy sötét, baljós hangulatú gótikus fantasy, amelyben sellők, boszorkányság, családi legendák és nagyon régi bűnök keverednek össze egy olyan történetben, ami egyszerre tündérmese …
A Narancsfa-kolostor olvasása közben a térkép lett a leggyakrabban használt oldalam. Nem csak egyszer az elején, hanem újra és újra visszalapoztam hozzá. Próbáltam elhelyezni a szereplőket, követni az utazásaikat, megérteni, mi hol történik. Samantha Shannon világa nem kicsiben kezdődik, és nem is fokozatosan tágul. Teljes egészében tárul elénk, és nekünk kell kiismernünk magunkat benne. Nem éreztem még ennyire erősen a térkép létjogosultságát egy könyvben, mint most. Szóval az első fejezetek …
Őszintén? Sokkal rosszabbra számítottam. Ennek két oka van. Egyrészt már rettegek a szép borítós könyvek tartalmi minőségétől. Másrészt már futószalagon érkeznek a gyakorlatilag egyforma romantikus fantasy kötetek, én pedig egyre kevesebb lelkesedéssel fogadom ezeket. A boszorkányszedő kapcsán kifejezetten drukkoltam olvasás közben, hogy ez most jó legyen. A borító gyönyörű, a fülszöveg tele van ígérettel, a világ pedig papíron mindent tud, amitől egy fantasy-olvasó szeme felcsillanhat: ősi istenek, boszorkányok, legendák, mágia, …
Néha az ember nem sorsszerű megvilágosodásból vesz le egy könyvet a polcról, hanem mert piros címke virít rajta: akciós. A Gild részemről pontosan ezért került megvásárlásra. A fülszöveg nem hozott annyira lázba, és meg kell mondjam, az első pár fejezet sem győzött meg arról, hogy ez lesz az év olvasmánya. Mégis, valami ott motoszkált bennem, ami miatt nem tudtam letenni. Az aranyozott fogoly első része vegyes érzéseket keltett bennem. Nem …
Vannak könyvek, amelyek után szinte lehetetlen másba belekezdeni. Hirtelen minden más kicsit rosszabbnak tűnik, mert ha megtalálod azt a könyvet, ami valóban lenyűgöz, az mostantól mérce lesz. És szerintem Patrick Rothfuss A Királygyilkos Krónikáját pont így alkotta meg. A bölcs ember félelme az a fajta regény, amely nem egyszerűen folytat egy történetet, hanem elmélyíti azt, kibővíti, új színt ad neki. Aki rajongott A szél nevéért, valószínűleg nem kérdésként kezelte, hogy …
Bevallom: nem tudtam, milyen lesz Vavyan Fable-től fantasyt olvasni. Más jellegű könyvével korábban már találkoztam, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogy ez vajon milyen lesz, de sose vettem le a polcról. Egy darabig kerülgettük egymást, de most azt mondom, hogy abszolút megérte. Ráadásul nem teljesen azt kaptam, amire számítottam, hiszen én egy 100%-ig fantasy történetre voltam felkészülve, szóval pár percig ültem nagyra tágult szemekkel az első olyan fejezet fölött, ami …
Őszinte leszek: amikor először találkoztam Patrick Rothfuss könyvével, semmit nem tudtam róla. A polcok között bolyongva egyszerűen megfogott a címe és a borítója (zseniális a grafikája szerintem). A fülszöveg elolvasása után tudtam, hogy haza fogom vinni. És ez lett életem legjobb könyves döntése. A legtöbb könyv esetében szükségem van 30-50-150 oldalra, hogy valóban érdekelni kezdjen, a végén pedig megállapítom, hogy „oké, ez jó volt”. És van A szél neve. Ez …