Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Ahogy elolvastam a fülszöveget, és megláttam az alapkoncepciót, azt éreztem, hogy egy olyan történet, amit nekem találtak ki. Most őszintén: hogy a csodába ne akarnék elolvasni egy könyvet arról, hogy a Hold sajttá változik? Igen. Konkrétan sajttá. Amikor ilyen abszurd téma kerül terítékre, kétféle olvasót szoktam látni. Az egyik felnevet, és azonnal tudni akarja, ebből mit lehet kihozni. A másik meg udvariasan hátralép kettőt, és úgy tesz, mintha nem is …
Folytatjuk a kalandozást a kazamaták mélyén. Gondolom nem én voltam az egyetlen, akit az első rész után egy konkrét kérdés foglalkoztatott: Carl vajon szerez végre egy nadrágot? A kazamata hőse egy kifejezetten szórakoztató kezdés volt: abszurd humor, brutális dungeonharcok és egy beszélő macska, aki első helyre ugrott a kedvenc szereplőim összesített listáján. A játék egyre kegyetlenebb, miközben a háttérben egyre jobban kirajzolódik az idegen civilizáció rendszere, amely ezt az egészet …
Ez volt a 2026-os évem első olvasmánya, és igen: már most pofátlan magabiztossággal jelentem ki, hogy nagyon nehéz lesz ezt idén felülmúlni. Ez annak is köszönhető, hogy határozottan a könyv célközönsége vagyok. A World of Warcraft sokáig az életem aktív része volt, szóval a „mi történik, ha ezt csinálom?” kérdés, a statok, a fejlődés, a kockázat–jutalom arány ösztönös méricskélése mind-mind ismerős terep. Emellett az egyik első dolog, ami eszembe jutott …
Egy vallomással kezdem: az első találkozásom a BioShock és egyben Rapture világával pc játék formájában történt. Viszont akármennyire is ciki, én annyira rettegtem közben, hogy a kalandjaimnak nagyon gyorsan véget vetettem. Viszont a víz alatti város ötlete és az egész világ hangulata annyira beszippantott, hogy nem akartam elengedni. Így jutottam el John Shirley regényéhez, a BioShock: Rapture – A víz alatti város-hoz, ami azt ígéri, hogy megmutatja, milyen volt ez …
Nem lesz most lassú felvezetés, rögtön a téma közepébe csapok. Az 1984 tipikusan az a disztópia, ami nem ér véget azzal, hogy letetted. Napokkal később is a gondolataidban motoszkál. Számomra az idei év egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt. A modern disztópiák nagy része is innen merít. Orwell pedig 1949-ben olyan világot rajzolt fel, amelynek elemei még ma is félelmetes párhuzamokként kacsintanak vissza. Ugyan rövid, de nem könnyű olvasmány. Nyomasztó, sötét, és …
Amikor kiderült, hogy Suzanne Collins új regénye Haymitch Abernathy múltjáról szól, pontosan tudtam, hogy lelkileg nem lesz sétagalopp. Mégis izgatottan vártam, mert Haymitch mindig is az egyik legizgalmasabb karakter volt az Éhezők viadala világában. A mogorva, cinikus, alkoholba temetkező mentor, akiről azonnal éreztük, hogy nem volt mindig ilyen. Ebben a regényben végre megkapjuk a válaszokat, és annál sokkal többet is. Nem „csak” egy újabb Viadalt látunk, hanem a második Nagy …
Érdekes vállalkozásra adta a fejét Suzanne Collins: a világ-sikert aratott Az Éhezők Viadala trilógiája után elővett egy karaktert, aki eddig kizárólag rossz színben tűnt fel, és megmutatta, mitől is lett ő azzá, akinek ismerjük. Az Énekesmadarak és kígyók balladája, magyarul 2020-ban jelent meg az Agave Könyvek gondozásában, én már akkoriban el is olvastam, de úgy éreztem, hogy azért egy bejegyzést mindnképp érdemel most, ha már van rá felületem. Szeretem ezt …
Bevallom, nem ez volt a kedvenc kötetem a trilógiából. A három részből ezt éreztem a leggyengébbnek, de ez nem azt jelenti, hogy nem tetszett. Inkább más. A sorozatot egyébként is átjárja egy nyomasztó hangulat, ami a zárókötetben szintet lép. Az Éhezők viadala segített nekünk elhelyezkedni a világban, miközben egy izgalmas történetet adott. A Futótűz már kezdett komorabb vizekre evezni, de még magában hordozta az első részből megszokott elemeket. A kiválasztott …
Az első kötet után volt bennem egyfajta kétkedés: vajon lehet ezt még fokozni anélkül, hogy önismétlésbe vagy túlzásba csúszna? Hiszen a második részek sokszor nem érnek fel az elsőhöz. A Futótűz aztán gyorsan rácáfolt erre. Nem hozott harsányabb fordulatokat, mint az első rész, de mégis sokkal nyugtalanítóbb lett. Collins hasonló felépítéssel, és történetvezetéssel dolgozott, mint az Éhezők viadala során, mégis sikerült elérnie, hogy még mélyebbre ássuk magunkat ebben a világban. …
Az ember néha egész polcnyi könyvet tart otthon anélkül, hogy egy sort elolvasna belőlük. Ismerős? Így voltam Az éhezők viadalával is. Régóta ott üldögélt a TBR-listám élén, néha mindig elhatároztam, hogy ő lesz a következő, de aztán végül mindig mást vettem le a polcról. Közben persze a filmeket már réges-rég megnéztem (és szerettem is), de valahogy sosem éreztem égető szükségét, hogy a regényt is kézbe vegyem. Nehezen kezdek neki olyan …