Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Már két T. Kingfisher könyvet olvastam, és ezek mind kicsit más élményt nyújtottak. Viszont mindkettőt annyira szerettem, hogy már nem lett kérdés, hogy szaladok-e a könyvesboltba, amikor megjelenik tőle egy újdonság. A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez egy kedves kis komfortolvasmány volt, amit bátran ajánlok bárkinek, aki egy kis cozy fantasy kalandra vágyik. Aztán jött a Csalán és csont, ami ugyan meseelemekkel dolgozott, de beemelt egy adag sötétséget is (illetve egy démoni …
A Sárkányok nyelvén a gyönyörű megjelenése mellett a fülszöveggel keltette fel az érdeklődésemet. Sárkányok az 1920-as évek Londonjában, háború és különféle sárkánynyelvek. Emlékszem, hogy ott álltam a Könyvhéten, kezemben a könyvvel, és másodpercek alatt megszületett a gondolat, hogy „rendben, ezt kérem”. Mielőtt belevágunk, kiemelném, hogy érdemes a történetet a helyén kezelni, ugyanis a könyv young adult fantasy. Ritka, hogy ez a kategória mélyen elmerül a társadalmi, politikai és nyelvészeti elemek …
Mivel ez már a negyedik könyv, amit Freida McFaddentől a kezembe veszek, tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok: rövid fejezetek, gyors tempó, gyanús szereplők, csavarok, csavarok mögé rejtett csavarok, és mostanra már biztos lehetek benne, hogy valaki hazudik. Esetleg mindenki. Természetesen A munkatárs is ezt a jól ismert McFadden-receptet hozza. A kérdés az, hogy ez önmagában elég-e ahhoz, hogy beszippantson. A kolléga, akivel nem szívesen ebédelsz együtt Ha pár szóban kéne …
A pásztor király duológia után kíváncsi voltam, Rachel Gillig milyen világba visz legközelebb. Nem volt kérdés, hogy A lovag és az éjjeli lepke felkerül-e a polcomra. Az írónőnek van egy nagyon sajátos, borongós, kicsit baljós, mégis mesei hangja, amitől az ember úgy érzi, mintha egy régi legendába lépne. Ráadásul a Könyvsárkány kiadás bámulatos lett, szerintem a lakodalmas kiadások között igazán kiemelkedő. Szóval a könyvvel kapcsolatban voltak már bizonyos szintű elvárásaim, …
Ahogy elolvastam a fülszöveget, és megláttam az alapkoncepciót, azt éreztem, hogy egy olyan történet, amit nekem találtak ki. Most őszintén: hogy a csodába ne akarnék elolvasni egy könyvet arról, hogy a Hold sajttá változik? Igen. Konkrétan sajttá. Amikor ilyen abszurd téma kerül terítékre, kétféle olvasót szoktam látni. Az egyik felnevet, és azonnal tudni akarja, ebből mit lehet kihozni. A másik meg udvariasan hátralép kettőt, és úgy tesz, mintha nem is …
Azt már többször írtam, hogy már reflexből gyanúsnak ítélem meg, ha egy könyv körül túl nagy a felhajtás. Annyit csalódtam, hogy egyszerűen az internet kollektív extázisa ritkán tud bennem automatikus bizalmat ébreszteni. Szóval igen, az Alchemised is innen indult nálam. Hónapok óta mindenhol ott volt, mindenki mesterműnek nevezte, minden második ember azt írta, hogy érzelmileg megsemmisítette. Az ugye nem titok, hogy a történet eredetileg fanfictionként kezdte az életét, Manacled címen. …
Őszintén szólva ahogy megláttam a könyv címét, elsőre nem tudtam, hogy mire számítsak. Valljuk be, nem túl szokványos, de figyelemfelkeltő. Aztán elolvastam Grady Hendrix regényének a fülszövegét is. Vámpírok? Olvasókör? Déli háziasszonyok? Ez így együtt vagy zseniális vagy egy nagyon furcsa ötlet, ami nem működik. Aztán arra jutottam, hogy Agave könyvben még nem csalódtam, szóval miért is ne vehetném meg. És mi lett az eredmény? Szerintem határozottan jól működik ez …
Mi történik, ha egy “egyszerű” asszisztensi állásból hirtelen a királyság legveszélyesebb gonoszának jobbkeze leszel? Első körben nem árt, ha hozzászoksz, hogy körözési plakátokon köszön vissza a megnyerő mosolyod. A gonoszkodás lehet, hogy nem volt része Evie középtávú terveinek, de nagyon gyorsan beleszokott az új beosztásával járó szerepébe. Teljesen abban a hitben kezdtem neki A Gonosz asszisztense harmadik részének, hogy most aztán elérkezünk a nagy lezáráshoz: minden összeáll, az írónő elvarrja …
Folytatjuk a kalandozást a kazamaták mélyén. Gondolom nem én voltam az egyetlen, akit az első rész után egy konkrét kérdés foglalkoztatott: Carl vajon szerez végre egy nadrágot? A kazamata hőse egy kifejezetten szórakoztató kezdés volt: abszurd humor, brutális dungeonharcok és egy beszélő macska, aki első helyre ugrott a kedvenc szereplőim összesített listáján. A játék egyre kegyetlenebb, miközben a háttérben egyre jobban kirajzolódik az idegen civilizáció rendszere, amely ezt az egészet …
Van valami különösen nyugtalanító abban, amikor egy történet azzal indul, hogy egy család valamikor régen alkut kötött a tengerrel. Mert az ilyen alkuk általában nem arról szólnak, hogy mindenki boldogan él tovább. Inkább arról, hogy generációkon át fizetik az árát. A csonthárfa dala pedig pontosan erről szól. Egy sötét, baljós hangulatú gótikus fantasy, amelyben sellők, boszorkányság, családi legendák és nagyon régi bűnök keverednek össze egy olyan történetben, ami egyszerre tündérmese …
Bevallom, amikor először találkoztam a Mintha gonoszok volnánk fülszövegével, nagyjából azonnal eldöntöttem, hogy ezt olvasni fogom. Dark academia hangulat, tragédia, egy csapat színházmániás diák, akik Shakespeare-darabokban élnek, és egy haláleset. Mi baj lehet? Őszintén szólva egy olyan történet lett belőle, ami egyszerre működik is, és nem is. Ez attól függ, mint is vársz tőle pontosan. Ha pörgős thrillert, akkor valószínűleg csalódni fogsz. Ha viszont egy lassan kibontakozó, baljós hangulatú drámát, …
Általában két részre szoktam osztani a sorozatokat. Egy részének várom már a végét, mert csak hosszúra nyújtott tésztának érzem. Persze, megkapom a lezárást, elvarrják a szálakat, a karakterek nagyrésze életben marad, én becsukom a könyvet, és nyitom a következőt. Egy másik része viszont végig fenntartja az érdeklődésemet. Mert egyedi, mert nem fél kegyetlen lenni, mert azok a szálak, amiket korábban kicsit feleslegesnek éreztem, a végén mégis a helyükre kerülnek. Esetenként …