A Gonosz bűntársa - Tales & Trinkets

Mi történik, ha egy “egyszerű” asszisztensi állásból hirtelen a királyság legveszélyesebb gonoszának jobbkeze leszel? Első körben nem árt, ha hozzászoksz, hogy körözési plakátokon köszön vissza a megnyerő mosolyod. A gonoszkodás lehet, hogy nem volt része Evie középtávú terveinek, de nagyon gyorsan beleszokott az új beosztásával járó szerepébe.

Teljesen abban a hitben kezdtem neki A Gonosz asszisztense harmadik részének, hogy most aztán elérkezünk a nagy lezáráshoz: minden összeáll, az írónő elvarrja a szálakat, és egy kicsit fájó szívvel, de elégedetten tesszük vissza a könyvet a polcra. A könyv első felében még tényleg ez is volt az érzésem, látszott, hogy a szereplők is kezdenek a happy end felé sodródni. Aztán haladtam tovább az olvasással. Egyre inkább egy kérdés kezdett motoszkálni bennem, ahogy elkezdtek tovább bonyolódni a dolgok, de az oldalak fogytak: ezt mégis hogyan akarja Hannah Nicole Maehrer lezárni? Spoiler: sehogy. Azt viszont még nem tudom eldönteni, hogy ennek örüljek e, mert a hosszúra nyúlt sorozatok jelentős része szeret idő közben elfáradni.

Visszatérés Rennedawn-ba

Rennedawn számomra az a hely, ahova valamiért jó visszatérni. Még akkor is, ha minden alkalommal történik valami, ami miatt egy normális ember inkább menekülne. Én viszont minden évben boldogan sétálok be a Mészárlak kapuján.

Az előző részhez hasonlóan, itt sem sok idő telik el a két könyv között. Szinte onnan megyünk tovább, ahol A Gonosz tanítványa abbamaradt. A Sage család újabb tagja költözött be a Gonosz kastélyába, ami több konfliktust szül, hiszen a család próbál alkalmazkodni ehhez az új felálláshoz. Az irodában sem állt meg az élet, Becky és Penge közös jelenetei pedig rendkívül kedvesre sikerültek.

Benedict továbbra is eltökélten küzd a Gonosz csapata ellen, a jóslat értelmezése és beteljesítése most is központi témája a történetnek. Mindeközben Trystan Lyssa meghívására rendszeresen eljár a teadélutánokra. Lássuk be, a Gonosznak is szüksége van egy kis kikapcsolódásra.

Amikor a káosz személyiséggé válik

Még mindig úgy gondolom, hogy ha van karakter, aki miatt ez a sorozat működik, az Evie. És itt most nem csak arról van szó, hogy vicces. Hanem arról, hogy teljesen kiszámíthatatlan. A legtöbb abszurd szituációba ő keveri bele saját magát, esetenként az egész csapatot. Evie az a hősnő, aki előbb cselekszik, és csak utána gondolkodik el rajta, hogy ez talán nem volt a legjobb ötlet. És én ezt minden egyes alkalommal imádom. Ő az a főhősnő, akihez a leginkább tudtam eddig kapcsolódni a könyvmoly pályafutásom során. Benne láttam meg a megtöbbet magamból.

Az egyik lába megcsúszott, a lány megbotlott, de azonnal egyenesbe is hozta magát, és rosszallóan meredt a földre. – Meg kellene javíttatnod.
– A képességedet, hogy egyenesen járj? Nem tudtam, hogy az ilyesmi javítható – felelte Trystan szárazon.

A második rész óta pedig már nem csak véletlenül sodródik bele a gonoszkodásba, hanem aktívan része lesz. Nem véletlenül kapta az előléptetést, és vált a Gonosz tanítványává. És látszik rajta, hogy minden percét élvezi. Mondjuk ki: imád a Gonosz mellett dolgozni. Annak ellenére, hogy fejlődött is a karaktere, mégse veszítette el önmagát. Evie még mindig ugyanaz a kétbalkezes, odaszúrogató, impulzív káoszgenerátor, aki sokszor nem tudja mit csinál, csak rögtönöz. Vajon kijár neki majd egy újabb előléptetés?

Mindenki kedvenc Főgonoszsága

Trystan továbbra is hozza azt, amiért annyian szeretik: morbid, veszélyes, karizmatikus, és néha kifejezetten idegesítő. Mert igen, akármennyire is imádom, néha fejbe tudtam volna vágni egy lexikonnal. Ugyanis ugyanazokat a köröket futjuk már három könyv óta: közelebb kerülnek egymáshoz Evie-vel, történik valami: valaki megsérül / félbeszakítja / közbejön a sors, és kezdődik elölről az egész. Egy darabig ez a slow burn dinamika kifejezetten jól működött. Viszont ebben a részben már volt egy-két pont, ahol azt éreztem, hogy ezt most már tényleg nem kéne tovább húzni. Az mondjuk tetszett, ahogy Evie turbo fokozatra kapcsolta a flörtölést, és ezzel sokszor kiverte a biztosítékot a főnökénél.

Sage, akadnak sürgetőbb feladataim is, mint megfejteni, kit csonkítottál meg ma reggel.

A jóslat, a mágia, a „jobb, ha távol maradok tőled” klasszikus dilemmája pedig mind hozzájárul ahhoz, hogy ez a kapcsolat folyamatosan egyhelyben topogjon. És itt jön be az a bizonyos szappanopera-hangulat, ami miatt molyon már fél csillagot levontam. (Itt meghagytam az ötöt, mert nem félcsillagos értékelésekre rendezkedtem be. 😊 )

Egyre több nézőponttal találkozunk

Ami viszont kifejezetten tetszett: a mellékszereplők sokkal nagyobb teret kaptak. Ez már a második részben is észrevehető volt, de itt még ahhoz képest is többet szerepelnek. Szerintem ez a sorozat egyik titkos fegyvere. Ebben a történetben nem csak a főszereplők működnek jól, hanem a körülöttük lévő káosz is. Nem mondom, hogy mindegyikük fejezetét egyformán élveztem. Becky már az előző részben is több szerepet kapott, ami üdítően hatott akkor is, és ezt hozta most is. Gideon viszont számomra egy kicsit laposabb volt. Nem rossz, csak kevésbé izgalmas, mint a többieké. Clare is okés volt, de számomra sok pluszt nem adott. Szerintem Gideon és Clare szemszögének kihagyása nem hagyott volna nagy űrt bennem, hiszen mindegyik jelenet megoldható lehetett volna akár más meglévő szereplőn keresztül is.

Becky megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy sikerült elkerülnie egy újabb érzelgős helyzetet. Egyre jobban boldogult velük, de meg kellett húznia a határt, mielőtt elfogta volna a hányinger.

Viszont az, hogy Kingsley is megkapta a maga nézőpontját, szerintem zseniális húzás volt. Ő konkrétan az a karakter, aki egyszerre vicces és tragikus. Az, ahogyan az ő története alakul, és ahogy egyre inkább elveszíti önmagát, meglepően érzelmes vonalat hozott ebbe az alapvetően könnyedebb hangulatú könyvbe.

Mi is történik most Rennedawn-ban?

Ahogy fenn már írtam, a történet középpontjában továbbra is a jóslat és a mágia eltűnése áll. Mindeközben az első részhez hasonlóan, most is árulót keresnek Mészárlakban. Hőseink egyre több problémába szaladnak bele, miközben különböző rég nem látott ismerősük és rokonuk segítségét kérik. Egyébként konkrétan az az érzésem, hogy megoldanak egy problémát, és kapnak vele másik hármat.

Eközben az új szereplők érkezésével egyre nagyobb szerepet kap a család is. Egyrészt mert Evie egész famíliája gyakorlatilag a Gonosz kastélyában él már, ami rengeteg új konfliktust vagy éppen vicces helyzetet okoz. Trystan húga is beköltözött. Ráadásul az írónő most az egész csapat rokonságának egy részét felvonultatja. Ezzel kapcsolatban pár mélyebb gondolat és kérdés felmerülhet olvasás közben. Mit jelent a lojalitás? És mit kezdesz azokkal az emberekkel, akik elvileg a legközelebb állnak hozzád, de közben a legnagyobb problémáid is?

Na és a könyv vége!! WTF? Voltak sejtéseim, de még ahhoz képest is nagyobb csavar érkezett. Mert az egyik részére számítottam, de arra nem volt elméletem, hogy akkor a jóslat többi értelmezése miként fog így összeállni. Pedig a válasz végig a szemem előtt volt. Annak ellenére, hogy történetvezetés szempontjából ez egy izgalmas megoldás lett, kicsit félek is attól, hogy ezáltal tovább folytatódik ez a se veled, se nélküled kapcsolat a két főszereplő között.

Zárógondolatok

Ez a rész pontosan azt hozza, amit vártam: szarkazmus, pörgés és karakterek, akik miatt egyszerre nevetek és aggódom. Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Ha nem most olvastam volna A végítélet forgatókönyvét is, akkor tuti, hogy a hónap legjobbja lett volna. Viszont az éves toplistán még kiemelkedő helyet kaphat.

A karakterek, és a közöttük lévő dinamika még mindig jól működik. A humor szintén működik. Viszont már éreztem apró repedéseket is: a slow burn kezd túl lassú lenni, a történet kezd hosszúra nyúlni, és néha tényleg szappanopera érzését kelti az emberben. Emiatt félek kicsit attól, hogy jó ötlet volt e a trilógiát hosszabbra nyújtani, ahelyett, hogy még a csúcson lezárásra került volna.

Ezt így előre nem tudja senki megmondani, majd az idő és a következő rész(ek) érkezése eldönti. Én mindenesetre megyek tovább ezzel a remek csapattal, kíváncsian várom, hogy fognak megküzdeni a kialakult helyzettel.

Fülszöveg

JUTALOM JÁR ÉRTE: A Gonosz tanítványa kerestetik árulás (minimális), mágikus vagyoni kár okozása (állítólagos) és egy fegyverként használt sütemény (így történt) vádjával. Gyakran látható egy morcos béka (koronás, ítélkező) társaságában. Az „Evie” vagy a „Hagyd abba!” megszólításokra reagál.

Evie Sage sosem gondolta volna, hogy a királyság legfélelmetesebb gonosztevőjének jobbkeze lesz. Az egyik pillanatban még egy „könnyű kis papírmunkát és alkalmi lefejezéseket” ígérő beosztotti pozícióra jelentkezett, a következőben pedig már térdig gázolt a zűrzavarban, gyilkossági tervekben és egy határozottan nem helyénvaló vonzalomban jóképű főnöke iránt.

Most, hogy beteljesülni látszik egy mágikus jóslat, bérgyilkosok tűnnek fel a kastély társalgójában, és gyanúsan sok koronás béka rója az irodafolyosókat, Evie-nek valahogy túl kell élnie a mindennapokat anélkül, hogy lángba borítaná a királyságot, vagy teljesen elveszítené a méltóságát, ami már csak egy nagyon cinikus cérnaszálon lóg.

A gonoszkodás nem volt része Evie középtávú tervének. De hát… az sem, hogy teljesen belezúg A Gonoszba.