Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Van valami különösen nyugtalanító abban, amikor egy történet azzal indul, hogy egy család valamikor régen alkut kötött a tengerrel. Mert az ilyen alkuk általában nem arról szólnak, hogy mindenki boldogan él tovább. Inkább arról, hogy generációkon át fizetik az árát. A csonthárfa dala pedig pontosan erről szól. Egy sötét, baljós hangulatú gótikus fantasy, amelyben sellők, boszorkányság, családi legendák és nagyon régi bűnök keverednek össze egy olyan történetben, ami egyszerre tündérmese …
Őszintén? Sokkal rosszabbra számítottam. Ennek két oka van. Egyrészt már rettegek a szép borítós könyvek tartalmi minőségétől. Másrészt már futószalagon érkeznek a gyakorlatilag egyforma romantikus fantasy kötetek, én pedig egyre kevesebb lelkesedéssel fogadom ezeket. A boszorkányszedő kapcsán kifejezetten drukkoltam olvasás közben, hogy ez most jó legyen. A borító gyönyörű, a fülszöveg tele van ígérettel, a világ pedig papíron mindent tud, amitől egy fantasy-olvasó szeme felcsillanhat: ősi istenek, boszorkányok, legendák, mágia, …
A modern irodalomban az Aranyozott fogoly sorozat olvasása közben találkoztam Midász legendájának újragondolásával, és ennek kapcsán kezdtem kutakodni, és felfrissíteni az ismereteimet, hogy vajon milyen történet bújik meg a regény mögött. Midász valóban olyan hataloméhes és toxikus volt a legenda szerint, mint ahogy a könyv is leírja? Így találtam rá a mítosz eredetére, és hamar kiderült, hogy a király alakja nemcsak az ókori mesékben, hanem a régészetben és a történetírásban …
A Gleam (Csillogás) az Aranyozott fogoly harmadik kötete, és bár terjedelmét tekintve epikusnak tűnik, a történetvezetés korántsem ilyen grandiózus. Őszintén szólva nem volt könnyű dolgom az olvasásával. A sorozat eddigi részeit is inkább érdeklődő távolságtartással olvastam, de ez a harmadik kötet valahogy még ennek a lélektani ingerküszöbnek is aláment. És nem a témaválasztással van baj. A toxikus kapcsolatból való kilépés, az önazonosság keresése, a trauma feldolgozása erős irodalmi alapok. Viszont …
Kíváncsian vágtam bele a Glint olvasásába, hiszen kettős érzéssel zártam az első részt, hiszen határozottan érződött rajta, hogy inkább bevezetés, és éreztem a potenciált, de a főszereplőtől a hideg rázott néha. Az aranyozott fogoly második része határozottan jobb volt, jót tett neki, hogy elhagytuk a palotát, mert több lett az emberi dinamika. A cselekmény ugyan továbbra sem száguld, de ezúttal már nem egyhelyben ácsorgunk benne, hanem tényleg elindulunk valahova. Na …
Néha az ember nem sorsszerű megvilágosodásból vesz le egy könyvet a polcról, hanem mert piros címke virít rajta: akciós. A Gild részemről pontosan ezért került megvásárlásra. A fülszöveg nem hozott annyira lázba, és meg kell mondjam, az első pár fejezet sem győzött meg arról, hogy ez lesz az év olvasmánya. Mégis, valami ott motoszkált bennem, ami miatt nem tudtam letenni. Az aranyozott fogoly első része vegyes érzéseket keltett bennem. Nem …