Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
A pásztor király duológia után kíváncsi voltam, Rachel Gillig milyen világba visz legközelebb. Nem volt kérdés, hogy A lovag és az éjjeli lepke felkerül-e a polcomra. Az írónőnek van egy nagyon sajátos, borongós, kicsit baljós, mégis mesei hangja, amitől az ember úgy érzi, mintha egy régi legendába lépne. Ráadásul a Könyvsárkány kiadás bámulatos lett, szerintem a lakodalmas kiadások között igazán kiemelkedő. Szóval a könyvvel kapcsolatban voltak már bizonyos szintű elvárásaim, …
Mi történik, ha egy “egyszerű” asszisztensi állásból hirtelen a királyság legveszélyesebb gonoszának jobbkeze leszel? Első körben nem árt, ha hozzászoksz, hogy körözési plakátokon köszön vissza a megnyerő mosolyod. A gonoszkodás lehet, hogy nem volt része Evie középtávú terveinek, de nagyon gyorsan beleszokott az új beosztásával járó szerepébe. Teljesen abban a hitben kezdtem neki A Gonosz asszisztense harmadik részének, hogy most aztán elérkezünk a nagy lezáráshoz: minden összeáll, az írónő elvarrja …
Folytatjuk a kalandozást a kazamaták mélyén. Gondolom nem én voltam az egyetlen, akit az első rész után egy konkrét kérdés foglalkoztatott: Carl vajon szerez végre egy nadrágot? A kazamata hőse egy kifejezetten szórakoztató kezdés volt: abszurd humor, brutális dungeonharcok és egy beszélő macska, aki első helyre ugrott a kedvenc szereplőim összesített listáján. A játék egyre kegyetlenebb, miközben a háttérben egyre jobban kirajzolódik az idegen civilizáció rendszere, amely ezt az egészet …
A Bábmester számomra az egyik legkellemesebb meglepetés volt nem csak a hazai, hanem általában a fantasy kínálatban. Üde színfolt, ami nem csak a világával és a hangulatával fogott meg, hanem azzal is, hogy mert kicsit más lenni. Nem volt kérdés, hogy beszerzem e a Tüske és gyopár sorozat folytatását is. Már tavaly elolvastam egyébként, de időben most jutottam el addig, hogy megírjam a bejegyzést is róla. Ezért elnézést kérek mindenkitől. …
A Quicksilver egy újabb BookTok-szenzáció, amiről nagyon szerettem volna, ha működik. De ugye mind tudjuk már, hogy milyen ez, emiatt végig ott volt bennem egy csendes gyanú, hogy ebből vagy egy meglepően jó élmény lesz, vagy kapok egy újabb kliséhalmazt. Végül sajnos az utóbbi történt, ugyanis van benne legalább 200 teljesen felesleges oldal. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Pedig Callie Hart könyvében volt potenciál, és nem is kevés. Csak …
Ez volt a 2026-os évem első olvasmánya, és igen: már most pofátlan magabiztossággal jelentem ki, hogy nagyon nehéz lesz ezt idén felülmúlni. Ez annak is köszönhető, hogy határozottan a könyv célközönsége vagyok. A World of Warcraft sokáig az életem aktív része volt, szóval a „mi történik, ha ezt csinálom?” kérdés, a statok, a fejlődés, a kockázat–jutalom arány ösztönös méricskélése mind-mind ismerős terep. Emellett az egyik első dolog, ami eszembe jutott …
Jay Kristoff sorozata nem tartozik a friss megjelenések közé, viszont én az első részt idén vettem először a kezembe. Nem fogom szépíteni: teljesen beleszerettem ebbe a könyvbe. És hogy miért? Ha leegyszerűsítve kéne megfogalmaznom a koncepcióját: japán epikus steampunk fantasy. Igen, a Vihartáncos mindezt hozza egyben. De ez önmagában nem azért kapta tőlem az 5 csillagot, mert ez így jól hangzik egyben, hanem mert működik is. Sőt: nemcsak, hogy működik, …
Nagyon vártam a megjelenést, mert már a Prédák háza is a kedvenceim közé került. Imádtam a hangulatot, a csavarokat, a helyszínt, mindent. Aztán elolvastam a folytatást. Nem mostanában ugyan, de még most sem tudom, hol kezdjem. MI AZ ATYA ÚRISTEN TÖRTÉNT ITT?? Már az első rész is padlóra küldi az embert. A Ragadozók háza viszont nem áll meg itt: földre visz, majd még beléd is rúg. Diana Hunt fantasztikus érzékkel …
Izgatottan vártam, hogyan folytatódik Kell és Lina története. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy a második kötetnek az lesz a legnagyobb erőssége (és egyben a legnagyobb korlátja is), hogy a hangulat és a karakterek fejlődése dominál, miközben a cselekmény jó részét az Essen Tasch, a nagy mágusviadal tölti ki. A történetszál pedig minimálisat mozdul csak előre. Az Egy sötétebb mágia feszes, sötét és veszélyes világából egyszer csak egy valamivel könnyedebb, …
Azt már az elején leszögezem, hogy nekem A koven az idei év egyik csalódása volt. A csalódásom szintjét talán a Gothikana-hoz tudnám a leginkább hasonlítani. Fülszöveg alapján mindent hozott, amit szeretek: sötét hangulat, boszorkányok, csontok és elzárt iskola. A hype gyanús lehetett volna, de nagyon naivan tudok néha könyvet választani. Maga a történet haladós volt, ezzel nem volt bajom, de végig azt éreztem, hogy ebből a történetből ezerszer jobbat is …
Az első rész után azt hittem, készen állok a folytatásra. Tudtam, hogy Diana Hunt nem fél becsapni az olvasóit, és azt is sejtettem, hogy a manipuláció, a valóságérzékelés és a bizalom témáit nem fogja elengedni. De azt nem tudhattam, hogy a második rész ennyire határozottan megborít, és olyan irányba viszi ezt az egész történetet, hogy szívem szerint a végén már felkiáltottam volna, hogy „MI TÖRTÉNIK IT???”. Arra itt felhívom viszont …
Fiatal könyvmolyként faltam Cassandra Clare Árnyvadász-könyveit, akkoriban abszolút beszippantott az a világ. Kimondhatjuk, hogy a 20-as éveim elején az olvasmányaim gerincét ez a sorozat adta. Épp ezért tartottam kicsit attól, hogy A kardfogóval teljesen új irányba fordul, és ez már nem fog annyira tetszeni. Ezzel a könyvvel elhagyja az ifjúsági vonalat, az ismerős Árnyvadász-világot, és belevág valamibe, ami jóval sötétebb, felnőttesebb és komolyabb. Sokáig nem vettem meg, de mikor rászántam …