Vihartáncos (A Lótusz háborúja 1.)

Jay Kristoff sorozata nem tartozik a friss megjelenések közé, viszont én az első részt idén vettem először a kezembe. Nem fogom szépíteni: teljesen beleszerettem ebbe a könyvbe. És hogy miért? Ha leegyszerűsítve kéne megfogalmaznom a koncepcióját: japán epikus steampunk fantasy. Igen, a Vihartáncos mindezt hozza egyben. De ez önmagában nem azért kapta tőlem az 5 csillagot, mert ez így jól hangzik egyben, hanem mert működik is. Sőt: nemcsak, hogy működik, de nagyon gyorsan be is ránt. Mondjuk készüljetek mindenre, mert nemcsak izgalmas a történet, de már az első negyedében történt olyan, amit megkönnyeztem.

Vörös ég, mérgező eső

Shima világa egyszerre lenyűgöző és gyomorszorító. A levegő mérgező, az eső mérgező és a termőföldek egyre inkább feladják a harcot. A természet haldoklik. Az emberek pedig megtanultak ezzel együtt élni. A szellemállatok már csak a legendákban léteznek. Cserébe technikai oldalról kifejezetten fejlett a társadalom. Tehát a helyszín egy birodalom, ami a gépeket imádja, miközben mindent felzabál maga körül. A technológia vallás, hatalmi eszköz és függőség egyszerre. Légihajók, gépi vértek, ipari méretű „fejlődés”. Ennek az ára viszont jelen van minden csepp esőben.

Miután az utolsó halat is kifogják, miután az utolsó folyó is mérgezett lesz, akkor majd tudni fogjátok, mit tettetek. De addigra túl késő lesz.

A könyv nem igazán finomkodik a mögöttes témákkal: környezetpusztítás, erőforrás-éhség, társadalmi olló, propaganda, a látszat fenntartása. A sztori határozottan bevállalja az öko-disztópikus üzenetet. És szerintem nagyon jól csinálja, egyáltalán nem éreztem soknak. Kristoff bemutatja azt is, hogyan jutott ide a társadalom, és kiknek az érdeke, hogy ezt az állapotot fenntartsák. Ez a pusztulás nem valami távoli apokalipszis, hanem egy döntéssorozat következménye.

Nagyon szerethető főszereplőt kapunk

A történet középpontjában Yukiko áll. Ő egy fiatal lány, tele belső feszültséggel, önkontrollal, félelemmel, dühvel. A szíve pedig a helyén van, nagyon erős az igazságérzete. Látja, mi a helyes, még akkor is, ha az egész világ ellen kell mennie ezért. A kapcsolata pedig gyönyörű a természettel, az élőlényekkel. Ehhez a képessége nagy segítségére van. Viszont ez a képesség tiltott a birodalomban, szóval óvatosan kell használnia, mert az életébe kerülhet, ha lebukik. A Vihartáncos egyik legszebb vonása, hogy hagyja Yukikót tévedni, félni, meginogni. Nem idealizálja, hanem emberként kezeli. A történet során a karaktere csodálatos fejlődésen megy át.

Ha már Yukiko és az élőlények közötti kapcsolatot szóba hoztam, mindenképp meg kell említenem a vihartigrist is. Imádom, hogy Buruu önálló személyiséget kapott. Széles érzelmi skálán mozog, mint például büszkeség, harag, megbocsátás és humor. Yukiko és Buruu kapcsolata nem instant barátságként indul, hanem egy lassan kialakuló nehezen kivívott szövetség, ami végül sokkal többről szól, mint túlélésről. A dinamikájukban az a szép, hogy nem cukormázas. Van benne súrlódás, fenyegetés, sértett büszkeség.

Csak mert egy tömegben állsz, nem biztos, hogy oda tartozol.

Az indulás lassú, de tudatos

Ha nagyon őszinte akarok lenni: a könyv eleje inkább a világ felépítésére és megismertetésére fókuszál. Igen, ez azt is jelenti, hogy valaki itt-ott lassabbnak érezheti. Szerintem erre az időre szükség van, mert ez a világ annyira részletes, hogy szükség van erre. Ráadásul a könyv fizikailag is segít a tájékozódásban: térkép és szószedet. A szószedet kifejezetten hasznos tud lenni azok számára, akik nincsenek képben a japán kultúrspecifikus kifejezésekkel, mert az ezekhez tartozó kifejezések nagy mennyiségben megjelennek, és nincs megszakítva a történet ritmusa azzal, hogy helyben meg is magyarázza mindenről, hogy az mi.

A hangulat

A Vihartáncos nem fél megmutatni a világból mindazt, ami ronda. A levegő füstös, nyirkos és mérgező. A politika kegyetlen. Az emberek sokszor kétségbeesetten önzők. És mégis, a könyv tele van mítosszal, szimbólumokkal, régi történetek ízével. Külön imádtam a lótusz jelentésének kifordítását is: ami sok kultúrában tisztaságot és felemelkedést jelképez, itt a birodalom rothadásának egyik alappillére. A steampunk elemek pedig szépen belesimulnak ebbe a japán világba. Bemutatja, hogy miként vegyítette a technikát és az autentikus japán világot. Igen, láncfűrészes katana is van. Emellett a füstös levegő, az olajszagú utcák és a folyamatosan zúgó gépek nyomasztó jelenléte is dominál. A steampunk ad egy sötét tónust a történetnek.

Zárógondolatok

A Vihartáncos számomra pontosan az a ritka olvasmány volt, ahol már az elején éreztem, hogy imádni fogom. Ahogy haladtam előre, egyre világosabb lett, hogy Jay Kristoff története nemcsak beszippant, hanem gondolkodásra is kényszerít, miközben érzelmileg is mélyen megdolgoz. A sötét, füstös világ, Yukiko küzdelme és Buruu jelenléte együtt olyan élményt adtak, amit nem lehet félretenni, és főleg nem lehet gyorsan elfelejteni. Ebben az évben egyértelműen a legjobb olvasmányaim listájára került, előkelő helyre. Kíváncsian várom, mit fog hozni A Lótusz háborúja sorozat folytatása.

Azoknak, akik szeretik a keleti mitológiát, mindenképpen ajánlom. Arra mondjuk készüljetek, hogy szokatlan megoldás steampunk hangulattal keverni mindezt, de szerintem izgalmas egyveleget alkot.

Fülszöveg

Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be.
HALDOKLÓ FÖLD

A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA

A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG

Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.