A kardfogó

Fiatal könyvmolyként faltam Cassandra Clare Árnyvadász-könyveit, akkoriban abszolút beszippantott az a világ. Kimondhatjuk, hogy a 20-as éveim elején az olvasmányaim gerincét ez a sorozat adta. Épp ezért tartottam kicsit attól, hogy A kardfogóval teljesen új irányba fordul, és ez már nem fog annyira tetszeni. Ezzel a könyvvel elhagyja az ifjúsági vonalat, az ismerős Árnyvadász-világot, és belevág valamibe, ami jóval sötétebb, felnőttesebb és komolyabb. Sokáig nem vettem meg, de mikor rászántam magam, kiderült, hogy feleslegesen aggódtam. Bár egy merőben más világba csöppentem, nem bántam meg: látszik, hogy Clare nemcsak stílust váltott, hanem iszonyatos mennyiségű munkát tett bele, hogy egy aprólékosan felépített, sokoldalú és politikával átitatott új világ szülessen meg.

Egy fiú, aki más életét védi, és egy lány, aki a saját útját járná

A történet két szálon fut. Az első középpontjában Kel áll, az árva fiú, akit gyerekkorától kezdve arra neveltek, hogy a királyi trónörökös, Conor Aurelian tökéletes mása és testőre legyen. Ez az élet nem választás volt számára, hanem kijelölt sors, amelyben keveredik a hűség, a kötelesség és a néma lázadás. Conorral testvérekként szeretik egymást, de Kel néha terhesnek érzi ezt a kötelességet. Conor pedig sokszor elég irritáló tud lenni, néha arcon csaptam volna, de mégis sikerült megkedvelnem menet közben.

Én vagyok a herceg pajzsa. Én vagyok a törhetetlen páncélja. Én vérzek, hogy ő ne vérezhessen. Én szenvedek, hogy ő soha ne szenvedjen. Én halok meg, hogy ő örökké élhessen.

A másik szálon Lin Castert követjük, a rendkívül tehetséges, ashkar származású orvosnőt, aki tiltott tudás után kutat, hogy megmentse haldokló barátnőjét. Még akkor is, ha ezért a saját népének szabályait kell átlépnie és a város hatalmi játszmáiba is kénytelen belefolyni. A származása pedig egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetét, hiszen az ashkarok jogai erősen korlátozva vannak.

Kel és Lin útja egy váratlan merénylet után keresztezi egymást, és Castellane városának felsőbb régióitól az alvilágig sodródnak, egészen a titokzatos Guberáló Király birodalmáig, ahol a szívességek ára mindig magasabb, mint amennyinek elsőre látszik. A kardfogó így egy olyan világba vezet be, ahol a hatalomnak ára van, a mágia tiltott, a hűség pedig könnyen válik fegyverré.

Ahol a történet játszódik

Szerintem a világépítés határozottan előnye a könyvnek. Castellane városa egyszerre tündöklő és fenyegető: a palota márványa alatt ott pulzál az alvilág mocskos ritmusa, a szűk utcák sötétjében pedig olyan szövetségek köttetnek, amelyekről a nemesi házaknak mondanám, hogy fogalmuk sincs, de közelebb áll a valósághoz, ha azt írom, hogy csak úgy tesznek, mintha nem tudnák. Clare itt tényleg elengedte a fantáziáját, és olyan részletességgel építette fel a társadalmi rétegeket, a vallási és etnikai feszültségeket, az ashkarok különállását és a régmúltból visszakúszó mágiarendszert, hogy néha azt éreztem, mintha egy teljes lexikon bújt volna meg a fejezetek mögött. A világ szándékosan összetett: minden apró szimbólum, minden család és minden rejtett politikai lépés egy újabb fogaskerék a nagy gépezetben.

Korlátozott mágiahasználat

A mágia használata szigorúan korlátozott, tiltott vagy éppen félelemmel vegyes tisztelettel övezett. Attól függ, hogy éppen kinek az érdekeit képviselik vele. A mágiát egyedül az ashkarok képesek gyakorolni, a használata viszont szigorú szabályokhoz kötött. Még varázskönyveket sem vehetnek, nehogy tiltott mágiához nyúljanak. Clare nem magára a varázslatra helyezi a hangsúlyt, inkább a használatának a következményeire. Tehát arra, hogy mit jelent, ha valaki olyan tudás után nyúl, amelyhez technikailag joga lenne, de társadalmilag mégis tiltott.

Ahogy egy bölcs mondta, a mérget és a gyógyszert csupán a dózis különbözteti meg egymástól.

Társadalmi különbségek Castellane városában

Castellane társadalma ugyanannyira szervezett, mint amennyire kíméletlen. A felszínen ott a fényes udvari élet, a nemesi családok díszes címerpárbajai és a hercegi kötelezettségek látszólag végtelen sorozata, de mindez csak a kirakat. A városban rengeteg a szegény ember, az alvilágot pedig a Guberáló király irányítja. De ebben a bekezdésben nem erre szeretnék részletesen kitérni, hanem inkább az ashkarok közösségére. Ők azok, akik egykor a saját földjükön éltek és virágzó kultúrát építettek, mára pedig a város egy fallal lezárt részén élnek, és nem akkor jönnek-mennek, amikor kedvük szottyan.

A mágiához való veleszületett kapcsolatuk egyszerre áldás és béklyó: bár tehetségük és tudásuk nélkülözhetetlen, a hatalmuktól való félelem és előítélet miatt másodrendű állampolgárokként kezelik őket. Az ashkarok nem élhetnek ott, ahol akarnak, nem tanulhatnak bármit, és nem gyakorolhatják szabadon a képességeiket. Clare különösen jól mutatja be ezt a kettősséget Lin történetén keresztül. Miközben a lány tehetsége egyértelmű, az, hogy nő és ashkar, duplán megnehezíti az életét. A társadalmi korlátozások meghatározzák a döntéseit, a félelmeit és végső soron a sorsát. Ez a diszkriminációval átitatott közeg nemcsak világépítési elemként működik, hanem a regény egyik legerősebb tematikus húzása: megmutatja, hogyan alakulhat ki egy társadalomban az a helyzet, amikor a szükség, a félelem és a tudatlanság együtt egy egész népcsoportot szorít a háttérbe.

Milyen kultúrákból merít az írónő?

Szánok egy bekezdést arra, hogy összeszedjem, honnan is merített Cassandra Clare ennek a részletgazdag városnak a létrehozásához. Ő ugyanis nem egyszerűen kitalált egy új fantasy-világot, hanem nagyon tudatosan merített különböző kultúrákból, hogy Castellane igazán sokszínű és izgalmas legyen. A világ egyik legjobban bemutatott inspirációs forrása a zsidó kultúra és misztika, amelyből elsősorban az ashkarok származása, otthonuktól rég elszakadt, szétszóródott népként való létezése és a mágiájukhoz kötődő jelképrendszer ered.

Ehhez pedig társulnak a mediterrán városállamok, kereskedelmi központok hangulatai, ahol mindenféle kultúrák találkoznak egymással. Így lett Castellane egyszerre kereskedelmi csomópont, vallási és etnikai olvasztótégely, és olyan hely, ahol mindenki idegen valakinek a szemében. Az írónő ezekről egy interjúban is mesél.

Mindannyian a saját világunk középpontjai vagyunk.

Az első rész csak bemelegítés

Legalábbis remélem. Érezhető volt, hogy bevezető kötet, és úgy gondolom, hogy hatalmas potenciál van ebben a sorozatban. A bejegyzés megírásához előszedtem az olvasás közben írt jegyzeteimet, ahol az első mondat ez volt: „100. oldal. Még mindig nem szippantott be annyira, hogy ne tudjam letenni. Lin szálát kicsit unom, de a Kel és Conor vonalon látok fantáziát.” Az első felében még valóban voltak kétségeim, viszont egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy már valóban érdekelnek az események.

A sorozatoknak úgy állok, neki, hogy ha nem tetszett az első rész, nem megyek tovább. A Zodiákus Akadémiát is lelkiismeretfurdalás nélkül kaszáltam az első rész után, mert borzalmas volt. És különbség van aközött, hogy egy első rész a világépítés miatt lassú e vagy egyszerűen rettenetesen van megírva. A kardfogó szerencsére az első kategóriába esik. Ebben a részben megismerjük a várost, a szereplőket és a politikát. A könyv vége pedig nem ad igazi lezárást, inkább megnyitja a történetet a folytatáshoz. Ebből egy szuper, politikai intrikákkal tűzdelt fantasy kerekedhet, kíváncsian várom, hogy mit sikerül felépíteni ezekből az alapokból.

Zárógondolatok

Összességében A kardfogó egy igazán részletgazdag és érdekes nyitánya Cassandra Clare legújabb fantasy történetének. Az események nincsenek lezárva, hiszen a vége csak elindítja az olvasókat egy nagyobb kaliberű, komplex történet felé (legalábbis én nagyon remélem, hogy ez lesz). Ha szereted az írónő könyveit, és szeretnél mást is kipróbálni tőle, akkor mindenképpen ajánlom olvasásra. Nem mondom, hogy tökéletes, viszont szerintem kifejezetten ígéretes sorozat.

Aminek kifejezetten örülök, hogy romantikát inkább csak nyomokban tartalmaz, nem viszi el a fókuszt a cselekményről. Igazából ez a szál kifejezetten lassan építkezik. Ráadásul nem is abba az irányba, amerre az olvasó elsőre gondolta volna. Amit még pozitívumként említenék meg, hogy zseniális megoldás volt minden fejezet elejére egy kicsit csempészni az ashkarok történetéről. Sokat segít abban, hogy megismerjük őket, és nem magát a cselekményt terheli azzal, hogy ott magyaráz el mindent.

A folytatás magyar megjelenéséről még nincs információm, angolul már kiadták idén The Ragpicker King címmel.

---

Fülszöveg

A tiltott szerelem romba dönthet egy királyságot?

Kel árva, akit azért szakítottak ki megszokott életéből, hogy kardfogó legyen – a királyi trónörökös, Conor Aurelian herceg dublőre.

A herceggel együtt nevelkedett, remek kiképzést kapott harcművészetekből és az államvezetés művészetéből. Olyan közel állnak egymáshoz Conorral, mintha fivérek lennének, ám Kel tudja, az a végzete, hogy meghaljon Conorért…

Lin Caster az ashkarok közül való, így mágikus képességekkel bír, és titokban folyamatosan ellátja Castellane betegeit. Képességei ellenére sem tudja meggyógyítani a legjobb barátnőjét anélkül, hogy hozzáférne a tiltott tudáshoz.

Miután egy sikertelen gyilkossági kísérlet összehozza Lint és Kelt, bekerülnek a rejtélyes Guberáló Király hálójába, aki a castellane-i alvilág vezéreként mindkettőjüknek felajánlja azt, amire a legjobban vágynak, de magas árat kér a tudásért…

Ahogy a régóta őrzött titkok kezdenek kiderülni, fel kell tenniük maguknak a kérdést: megéri a tudásért árulónak lenni? A tiltott szerelem romba dönthet egy királyságot? A felfedezéseik vajon háborúba taszítják az országot, és káoszba a világot?

A #1 New York Times bestsellerszerző Cassandra Clare új sorozata az árulás, a veszélyes mágia és a sötét titkok pompásan felépített világába enged betekintést.

Olvasd el, ha egy igazán felejthetetlen kalandra vágysz!