Szivárványpitypang

Ritkán olvasok novellákat, a regények alapvetően közelebb állnak a szívemhez. Az a típus vagyok, aki szeret hosszan elidőzni egy világban. Ettől függetlenül ez a novelláskötet felkeltette az érdeklődésemet, amikor két történetét is meghallgattam hangoskönyvként (illetve erre az egyes novellákhoz készült rövid kedvcsinálók is rásegítettek). A kötet végül nálam összességében jól működött, többnyire két regény között vettem elő, illetve ő volt a hátizsákom lakója is, amikor olyan helyre mentem, ahol tudtam, …

Ne engedd be az erdőt könyvborító

Ne engedd be az erdőt

Bevallom, a Ne engedd be az erdőt eredetileg nem szerepelt az olvasási terveim között. Minden adott volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet: izgalmas fülszöveg, sötét erdő, titkok és szép borító. Viszont ez gyanakvóvá tett, túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen. Túl sokszor kaptam középszerű történetet ebből a kombinációból, ráadásul erősen dolgoztam azon, hogy ne akarjak minden hype könyvre rárontani, mint egy kontrollvesztett bolond. Aztán Bookstagramon több pozitív véleményt is olvastam …

Holtak mozgatója könyvborító

Holtak mozgatója

Már két T. Kingfisher könyvet olvastam, és ezek mind kicsit más élményt nyújtottak. Viszont mindkettőt annyira szerettem, hogy már nem lett kérdés, hogy szaladok-e a könyvesboltba, amikor megjelenik tőle egy újdonság. A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez egy kedves kis komfortolvasmány volt, amit bátran ajánlok bárkinek, aki egy kis cozy fantasy kalandra vágyik. Aztán jött a Csalán és csont, ami ugyan meseelemekkel dolgozott, de beemelt egy adag sötétséget is (illetve egy démoni …

Sárkányok nyelvén könyvborító

Sárkányok nyelvén

A Sárkányok nyelvén a gyönyörű megjelenése mellett a fülszöveggel keltette fel az érdeklődésemet. Sárkányok az 1920-as évek Londonjában, háború és különféle sárkánynyelvek. Emlékszem, hogy ott álltam a Könyvhéten, kezemben a könyvvel, és másodpercek alatt megszületett a gondolat, hogy „rendben, ezt kérem”. Mielőtt belevágunk, kiemelném, hogy érdemes a történetet a helyén kezelni, ugyanis a könyv young adult fantasy. Ritka, hogy ez a kategória mélyen elmerül a társadalmi, politikai és nyelvészeti elemek …

A lovag és az éjjeli lepke Könyvborító

A lovag és az éjjeli lepke

A pásztor király duológia után kíváncsi voltam, Rachel Gillig milyen világba visz legközelebb. Nem volt kérdés, hogy A lovag és az éjjeli lepke felkerül-e a polcomra. Az írónőnek van egy nagyon sajátos, borongós, kicsit baljós, mégis mesei hangja, amitől az ember úgy érzi, mintha egy régi legendába lépne. Ráadásul a Könyvsárkány kiadás bámulatos lett, szerintem a lakodalmas kiadások között igazán kiemelkedő. Szóval a könyvvel kapcsolatban voltak már bizonyos szintű elvárásaim, …

Alchemised könyvborító

Alchemised

Azt már többször írtam, hogy már reflexből gyanúsnak ítélem meg, ha egy könyv körül túl nagy a felhajtás. Annyit csalódtam, hogy egyszerűen az internet kollektív extázisa ritkán tud bennem automatikus bizalmat ébreszteni. Szóval igen, az Alchemised is innen indult nálam. Hónapok óta mindenhol ott volt, mindenki mesterműnek nevezte, minden második ember azt írta, hogy érzelmileg megsemmisítette. Az ugye nem titok, hogy a történet eredetileg fanfictionként kezdte az életét, Manacled címen. …

A Gonosz bűntársa borító

A Gonosz bűntársa

Mi történik, ha egy “egyszerű” asszisztensi állásból hirtelen a királyság legveszélyesebb gonoszának jobbkeze leszel? Első körben nem árt, ha hozzászoksz, hogy körözési plakátokon köszön vissza a megnyerő mosolyod. A gonoszkodás lehet, hogy nem volt része Evie középtávú terveinek, de nagyon gyorsan beleszokott az új beosztásával járó szerepébe. Teljesen abban a hitben kezdtem neki A Gonosz asszisztense harmadik részének, hogy most aztán elérkezünk a nagy lezáráshoz: minden összeáll, az írónő elvarrja …

A végítélet forgatókönyve

Folytatjuk a kalandozást a kazamaták mélyén. Gondolom nem én voltam az egyetlen, akit az első rész után egy konkrét kérdés foglalkoztatott: Carl vajon szerez végre egy nadrágot? A kazamata hőse egy kifejezetten szórakoztató kezdés volt: abszurd humor, brutális dungeonharcok és egy beszélő macska, aki első helyre ugrott a kedvenc szereplőim összesített listáján. A játék egyre kegyetlenebb, miközben a háttérben egyre jobban kirajzolódik az idegen civilizáció rendszere, amely ezt az egészet …

A csonthárfa dala borító

A csonthárfa dala

Van valami különösen nyugtalanító abban, amikor egy történet azzal indul, hogy egy család valamikor régen alkut kötött a tengerrel. Mert az ilyen alkuk általában nem arról szólnak, hogy mindenki boldogan él tovább. Inkább arról, hogy generációkon át fizetik az árát.  A csonthárfa dala pedig pontosan erről szól. Egy sötét, baljós hangulatú gótikus fantasy, amelyben sellők, boszorkányság, családi legendák és nagyon régi bűnök keverednek össze egy olyan történetben, ami egyszerre tündérmese …

Végső dalnok (A Lótusz háborúja 3.)

Általában két részre szoktam osztani a sorozatokat. Egy részének várom már a végét, mert csak hosszúra nyújtott tésztának érzem. Persze, megkapom a lezárást, elvarrják a szálakat, a karakterek nagyrésze életben marad, én becsukom a könyvet, és nyitom a következőt. Egy másik része viszont végig fenntartja az érdeklődésemet. Mert egyedi, mert nem fél kegyetlen lenni, mert azok a szálak, amiket korábban kicsit feleslegesnek éreztem, a végén mégis a helyükre kerülnek. Esetenként …

Testvérgyilkos könyvborító

Testvérgyilkos (A Lótusz háborúja 2.)

A Lótusz háborúja első részét, a Vihartáncost nagyon szerettem. Egy olyan világot tárt elém, amit nem sok fantasy tett még meg. A japán kultúra és a steampunk elemek kifejezetten izgalmas elegyet alkottak együtt, de ezt már az első részről szóló bejegyzésben is leírtam. Szóval nem volt kérdés, hogy a trilógia polcomról hiányzó két kötetét is meg fogom szerezni. Így került nem olyan rég hozzám a Testvérgyilkos és a Végső dalnok. …

A Narancsfa-kolostor könyvborító

A Narancsfa-kolostor

A Narancsfa-kolostor olvasása közben a térkép lett a leggyakrabban használt oldalam. Nem csak egyszer az elején, hanem újra és újra visszalapoztam hozzá. Próbáltam elhelyezni a szereplőket, követni az utazásaikat, megérteni, mi hol történik. Samantha Shannon világa nem kicsiben kezdődik, és nem is fokozatosan tágul. Teljes egészében tárul elénk, és nekünk kell kiismernünk magunkat benne. Nem éreztem még ennyire erősen a térkép létjogosultságát egy könyvben, mint most. Szóval az első fejezetek …