Kíváncsian vágtam bele a Glint olvasásába, hiszen kettős érzéssel zártam az első részt, hiszen határozottan érződött rajta, hogy inkább bevezetés, és éreztem a potenciált, de a főszereplőtől a hideg rázott néha. Az aranyozott fogoly második része határozottan jobb volt, jót tett neki, hogy elhagytuk a palotát, mert több lett az emberi dinamika. A cselekmény ugyan továbbra sem száguld, de ezúttal már nem egyhelyben ácsorgunk benne, hanem tényleg elindulunk valahova. Na de lássuk részletesebben, hogy mit gondolok.
A történet szerethetőbbé vált
Az események fonalát ott vesszük fel, ahol az előző rész abbamaradt. Auren már nem a Midas-palota csillogó börtönében él, hanem egy teljesen más, ismeretlen világba csöppen. itt megtudja milyen az, amikor az emberek máshogy viselkednek vele, és nem birtokolni akarják. A Tündöklés nem egészen a nagy fordulatok kötete (bár azért kapunk azt is), hanem az ébredésé. És ez egy lassú, fájdalmas, de szükséges folyamat a főszereplőnk életében. Raven Kennedy most sokkal több teret ad Auren gondolatainak: a korábbi aranykalitka helyett egy mozgó, változó világban próbál eligazodni, ahol senkiben sem bízhat igazán, mégis minden pillanatban döntenie kell, kiben lát reményt. A történet tovább építi a sorozat világát, új birodalmakat és arcokat hoz be, de mindvégig megmarad a sötétebb, melankolikus hangulat, amit az első rész megteremtett.
A kedvességet nem kell kiérdemelni. Azt szabadon kellene osztogatni.
Egy naiv lány, egy zsarnok, és egy kapitány (nem, ez nem egy vicc kezdete)
Kezdjük a lényeggel, essünk túl azon, ami nem tetszett: Auren lehet, hogy a lelki gyógyulás útjára lépett, de még mindig közeli barátságot ápol a naivitással. A „de Midász jó hozzám” jellegű mondatait most is szorgosan mondogatja. A karaktere számomra ebben a részben vált igazán idegesítővé. Néha komolyan megráztam volna. De! Legalább már elkezdi megkérdőjelezni azokat a dolgokat, amikben addig hitt. Lassan elkezdi megérezni, hogy lehetne másképp is, hiszen lehetőséget kap arra, hogy más szemmel lássa a világot. Megismerjük a múltját, némi motivációt is kap, és bizonyos pillanatokban már-már majdnem el is hittem, hogy egyszer felnő a saját szabadságához.
Slade, alisas Gyilok kapitány (e mellett a név mellett csak menjünk el csendben), az a karakter, akit már az első rész végén is érdekesnek találtam, de ott annyira kevés volt még a szerepe, hogy nem írtam róla külön. Itt már viszont teret kap. Nem az a harsány hősalkat, nem akarja minden áron megmenteni Aurent, csak megadja neki a lehetőséget, hogy felfedezze magát. Ez pedig olyan bölcs, visszafogott vezérkarakterré teszi, akire egyenesen jó rábízni a főszereplőnket (még ha ő maga ezt nem is veszi észre). A kapitány ráadásul nemcsak szimpatikus, de emberi is: határozott, bátor, és hát, valljuk be, piszok vonzó. Nem csoda, hogy még az olvasó is érzi: na ő az, aki méltó lenne Auren figyelmére.
Midász még mindig abszolút red flag. A király ugyan most kevesebbet szerepel, de amikor megjelenik, az ember kedve szerint csengetne valami hatóságnál. Rafinált és manipulatív. Auren pedig még mindig hisz benne, pedig megtapasztalta, hogy élhetne szabadabban is.
Nyilván könnyebb egy kastélyban ülve lovassági egységeket tologatni egy térképen, mint a csatatéren szembenézni a pusztítással.
A mellékszereplők a legkedvelhetőbbek
Glint egyik legnagyobb erőssége szerintem maga a közeg. A katonák tábora, a kiképzés, az emberi dinamika, mind sokkal hitelesebb és szerethetőbb, mint Midász fénylő palotája. A táborban a karakterek nagyon szimpatikusak, és néha még humort is hoznak magukkal. Szóval mondjuk ki: imádtam a mellékszereplőket. Közösség épül, kapcsolatok szövődnek, Aurennek pedig először van lehetősége valami máshoz tartozni, mint Midász fojtogató birtoklásához. Ez a tábori élet az oka annak, hogy ezt a részt jobban szerettem. Többet akarok a Negyedik Királyságból! Eddig ez a sorozat legérdekesebb szála.
Nem minden szereplő volt persze kedvelhető, aki nagyobb szerepet kapott ebben a részben. Midász felesége is feltűnik időnként, és mondjuk úgy, hogy karakterfejlődés helyett inkább jellemingadozást mutat. A hatalomvágy, a sértettség érthető lenne, de amit összehoznak ebből, az inkább csak ellenszenvessé teszi. Valahogy a „parasztok közé” menetelés után az egész szál kicsit izzadtságszagú lett.
Jobb volt, mint az első rész
A történet tempója még mindig nem őrületes, de szépen építkezik, az információk lassan csorognak be, és a végére már szinte hömpölygő narratívát kapunk. A befejezés függővéges, és nem mellesleg csavaros is. Még ha nem is épp a foteledből borulsz ki tőle, de egy őszinte „wow” kicsusszanhat a szádon.
A Glint érezhetően egy fejlődő, élhetőbb kötet az Aranyozott fogoly sorozatban. Nem lett belőle instant kedvenc, de az biztos, hogy sokkal többet adott, mint az első rész. Végre egy olyan közeget, ahol van tét, dinamika, és ami a legfontosabb: lehet fejlődni. Kíváncsi vagyok, hogy ebből mit tud kihozni az írónő a következő részben.
Fülszöveg
„Könnyíteni akarsz az életeden? Akkor légy a kalitkába zárt madár, és énekelj!”
Tíz éven át Midász király arany kastélyában éltem egy aranykalitkában.
Most azonban a Negyedik Királyság hadseregének foglya vagyok, és nem tudom, kikerülök-e innen valaha is egy darabban. A hadsereg csatába indul, és én vagyok a tárgyalási előny, ami vagy eloltja a tüzet, vagy kirobbantja a háborút.
Félelmem, aggodalmam forrása nem más, mint Rip parancsnok.
A csatában brutalitásáról híres, felülmúlhatatlan a gonoszsága. De én pontosan tudom, micsoda.
Szellem. Tündér.
Az árulók, a gyilkosok közül való, akik majdnem elpusztították Oreát, és közben eltörölték a Hetedik Királyságot. Ripet a hatalomvágy fűti, és tüskék csillognak a gerince mentén. de a szeme…a tekintete a legparancsolóbb.
Amikor rám szegezi fekete szemét, egészen más okból érzem rabnak magam. Lehet, hogy nem vagyok már a kalitkámban, de nem vagyok szabad sem. Egyáltalán nem.
Királyok és hadseregek játékában én vagyok az arany játékszer. A kérdés csak az, túl tudok-e járni az eszükön?
Az aranyozott fogoly sorozat lebilincselő második kötete. Nagyívű, felnőtteknek szóló fantasy történet, amiben szerelem, intrika és a képzelet teremtette csodálatos világ keveredik. Visszatér a Midász király mítoszán alapuló, varázslat inspirálta, elbűvölő történet. Merüljünk el Orea világában!
- Műfaj: Romantikus Fantasy
- Szerző: Raven Kennedy
- Sorozat: Az aranyozott fogoly 2.
- Kiadó: Rainy Days
- ISBN: 9789635802180 (2023)
- Oldalszám: 378
- Eredeti megjelenés éve: 2021
- Fordító: Alföldi Zsófia
- A sorozat első része: Gild – Aranyozott
- A sorozat következő része: Gleam – Csillogás
