Alvás helyett olvasok blog
Alvás helyett olvasok blog
A pásztor király duológia után kíváncsi voltam, Rachel Gillig milyen világba visz legközelebb. Nem volt kérdés, hogy A lovag és az éjjeli lepke felkerül-e a polcomra. Az írónőnek van egy nagyon sajátos, borongós, kicsit baljós, mégis mesei hangja, amitől az…
Ahogy elolvastam a fülszöveget, és megláttam az alapkoncepciót, azt éreztem, hogy egy olyan történet, amit nekem találtak ki. Most őszintén: hogy a csodába ne akarnék elolvasni egy könyvet arról, hogy a Hold sajttá változik? Igen. Konkrétan sajttá. Amikor ilyen abszurd…
Azt már többször írtam, hogy már reflexből gyanúsnak ítélem meg, ha egy könyv körül túl nagy a felhajtás. Annyit csalódtam, hogy egyszerűen az internet kollektív extázisa ritkán tud bennem automatikus bizalmat ébreszteni. Szóval igen, az Alchemised is innen indult nálam.…
Őszintén szólva ahogy megláttam a könyv címét, elsőre nem tudtam, hogy mire számítsak. Valljuk be, nem túl szokványos, de figyelemfelkeltő. Aztán elolvastam Grady Hendrix regényének a fülszövegét is. Vámpírok? Olvasókör? Déli háziasszonyok? Ez így együtt vagy zseniális vagy egy nagyon…
Mi történik, ha egy “egyszerű” asszisztensi állásból hirtelen a királyság legveszélyesebb gonoszának jobbkeze leszel? Első körben nem árt, ha hozzászoksz, hogy körözési plakátokon köszön vissza a megnyerő mosolyod. A gonoszkodás lehet, hogy nem volt része Evie középtávú terveinek, de nagyon…
Folytatjuk a kalandozást a kazamaták mélyén. Gondolom nem én voltam az egyetlen, akit az első rész után egy konkrét kérdés foglalkoztatott: Carl vajon szerez végre egy nadrágot? A kazamata hőse egy kifejezetten szórakoztató kezdés volt: abszurd humor, brutális dungeonharcok és…
Van valami különösen nyugtalanító abban, amikor egy történet azzal indul, hogy egy család valamikor régen alkut kötött a tengerrel. Mert az ilyen alkuk általában nem arról szólnak, hogy mindenki boldogan él tovább. Inkább arról, hogy generációkon át fizetik az árát. …
Bevallom, amikor először találkoztam a Mintha gonoszok volnánk fülszövegével, nagyjából azonnal eldöntöttem, hogy ezt olvasni fogom. Dark academia hangulat, tragédia, egy csapat színházmániás diák, akik Shakespeare-darabokban élnek, és egy haláleset. Mi baj lehet? Őszintén szólva egy olyan történet lett belőle,…
Általában két részre szoktam osztani a sorozatokat. Egy részének várom már a végét, mert csak hosszúra nyújtott tésztának érzem. Persze, megkapom a lezárást, elvarrják a szálakat, a karakterek nagyrésze életben marad, én becsukom a könyvet, és nyitom a következőt. Egy…
A Lótusz háborúja első részét, a Vihartáncost nagyon szerettem. Egy olyan világot tárt elém, amit nem sok fantasy tett még meg. A japán kultúra és a steampunk elemek kifejezetten izgalmas elegyet alkottak együtt, de ezt már az első részről szóló…
A Narancsfa-kolostor olvasása közben a térkép lett a leggyakrabban használt oldalam. Nem csak egyszer az elején, hanem újra és újra visszalapoztam hozzá. Próbáltam elhelyezni a szereplőket, követni az utazásaikat, megérteni, mi hol történik. Samantha Shannon világa nem kicsiben kezdődik, és…
A hosszú menetelést évekkel ezelőtt már olvastam. Nagyon jó könyvnek tartom, de nem azon a szórakoztató módon. Nyomasztó. Fojtogató. Néha kifejezetten kényelmetlen. És mégis – vagy talán pont ezért – nagyon tetszett. A mélysége miatt. A kimondatlan kérdései miatt. Amiatt,…