Az Őrületben-sorozat harmadik részét nagyon vártam. Az Őrület határán befejezése után őszintén nem tudtam elképzelni, innen hogyan lehet továbbmenni. Alexander és Nathalie története olyan ponton szakadt félbe, ahol nehéz volt derűs folytatásra számítani. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi fog történni, és hogy lehet még ennél is jobban felforgatni a két főszereplő életét. Menekülés? Kínzás? Összeomlás? Még több őrület? Esetleg mindez egyszerre, mert Diana Hunt nyilván nem aprózza el, ha az olvasói idegrendszerről van szó.
Vissza Angelfallba
Az Angelfall Elmegyógyintézet remek otthont ad a történetnek. A sorozat korábbi részeiben is fontos szerepe volt az intézeti környezetnek. Az Angelfall nem attól nyomasztó, hogy zárt ajtók, rideg folyosók és titkos kísérletek helyszíne. (Bár azért ezek sem sokat dobnak az otthonos hangulaton…) Sokkal inkább attól, hogy itt tényleg mindent megpróbálnak elvenni a szereplőktől, ami kapaszkodót jelenthetne nekik.
Ez a könyv nagyon jól játszik azzal a félelemmel, hogy az identitásunk mennyire sérülékeny. Mert oké, testileg is lehet valakit bántani, és ebben a sorozatban azért nem kell félteni senkit, ha kegyetlenségről van szó. De ennél sokkal nyomasztóbb az, amikor az ember elméjét kezdik szétszedni. Amikor nem egyszerűen fájdalmat okoznak neki, hanem megpróbálják átírni. Eltörölni. Újraalkotni.
De ki a valódi szörnyeteg? A gyilkos, vagy az, aki a gyilkost teremtette?
A főszereplők között még mindig remek a kémia
Alexander és Nathalie kapcsolatának az ereje ebben a részben mutatkozik meg igazán. A hangsúly azon van, hogy mennyire nehéz visszatalálni egymáshoz, amikor a környezetük mindent megtesz azért, hogy ez ne sikerüljön. Mindkettejüknek megvan a saját harca: Nathalie próbálja megőrizni a józan eszét és az önmagába vetett hitét, miközben kénytelen egy beteg rendszerhez alkalmazkodni. Alexander pedig miközben egyre inkább esik szét, mégis próbál a közös emlékeikbe kapaszkodni. Az ő kapcsolatuk nem egyszerű és pláne nem egészséges. Viszont nagyon intenzív. A kötődésük az egyik utolsó dolog, ami bizonyítja számukra: még vannak saját érzéseik. Nekem külön tetszett, hogy a történet nem könnyíti meg az útjukat, és nem próbálja romantikus szépítéssel elfedni azt, mennyire fájdalmas ez az egész.
Méltó lezárás lett
A Megőrülök érted szerintem méltó lezárása lett az Őrületben-trilógiának. A könyv végig fenntartja azt a feszültséget, ami miatt az első két részt is szerettem. Gyorsan lehet vele haladni, olvastatja magát, és mindig történik valami, ami miatt a “csak még egy fejezet” végül több fejezet lett (szép dolog az önkontroll, de nem gyakorlom sűrűn).
A nézőpontváltások is nagyon jól működnek, Alexander részei pedig külön pluszt adtak az élményhez. Nagyon tetszett, ahogy az ő gondolataiban vagyunk, mégis sokszor úgy szól Nathalie-hez, mintha közben hozzánk beszélne. Pontosabban mintha mi lennénk Nathalie, és mi hallanánk azokat a kimondatlan mondatokat, amelyeket nem tud eljuttatni hozzá. Ettől Alexander fejezetei sokkal személyesebbek, fájdalmasabbak és intimebbek lettek. Ez szerintem ez nagyon jól illett a történet egész lelki széteséséhez.
Külön tetszett, hogy a kötet nem veszíti el az első két rész hangulatát. Ugyanaz a nyomasztó, idegtépő, néha egészen kegyetlen atmoszféra járja át, de közben érezni, hogy ez már a finálé. Néha kapunk egy-egy könnyebb, emberibb pillanatot is. Egy kis levegőt. Egy kis reményt. Egy kis boldogságmorzsát. Csak hogy aztán az írónő emlékeztessen minket: hahó, még mindig egy korrupt elmegyógyintézetben vagyunk, ne kényelmesedjünk már el ennyire.
Zárógondolatok
Megőrültem tőle? Teljesen talán nem. De néha egészen közel kerültem hozzá.
A Megőrülök érted fájdalmas, feszült, érzelmes és nagyon erős lezárás lett. Pont azt adta, amit egy ilyen trilógia végén vártam: tétet, sötétséget, karakterdrámát, romantikus megszállottságot, mentális szétesést, és azt a kellemesen kellemetlen érzést, amikor olvasás közben tudod, hogy ez most nem tesz jót az idegrendszerednek, de eszed ágában sincs abbahagyni.
Diana Hunt ezzel a sorozattal szerintem nagyon jól megtalálta azt a határt, ahol a pszichothriller, a romantika és a sötét érzelmi dráma összeér. Ez egy olyan történet, amelyben a szerelem nem ment meg mindentől, de ad valamit, amiért még akkor is érdemes kitartani, amikor már minden más darabokra hullott.
Diana, köszönöm az élményt. Az idegrendszerem mondjuk kevésbé hálás, de ez részletkérdés.
Fülszöveg
„Emlékeznie kell.
Emlékeznie kell rám.
Emlékeznie kell ránk…”
Agykontrollprogrm:
Szigorúan titkos. Hozzáférés csak engedéllyel.
A kísérletsorozat célja az emberi elme teljes átformálása. Emlékek törlése, új viselkedési minták beültetése. Parancs végrehajtás erkölcsi mérlegelés nélkül. Mentális és fizikai tűrőképesség határan tesztelése.
Nincs önálló akarat.
Nincs érzelmi kötödés.
Nincs szükséglet.
A kísérletben résztvevő alanyok:
Alexander Harmon
Mentális állapot: instabil
Nathelie Lawson
Mentális állapot: instabil
Az alanyok nem önként jelentkeztek a programba.
Helyszín: Angelfall Elmegyógyintézet
Megjegyzés:
Az érzelmi kötődés hátráltatja a program hatékonyságát. Ha az alany nem képes követni parancsot, azonnali kiiktatása szükséges.
„Az jelenti ránk a legnagyobb veszélyt, akit igazán szeretünk.”
- Műfaj: Thriller
- Szerző: Diana Hunt
- Sorozat: Őrületben 3.
- Kiadó: Magánkiadás
- ISBN: 9786158292658 (2026)
- Oldalszám: 568
- Eredeti megjelenés éve: 2026
- A sorozat előző részei:
