Ez volt az első Colleen Hoover-könyvem. Sokáig halogattam a megvásárlását, mert elég vegyes érzéseim voltak. Egyrészt tetszett a fülszöveg, másrészt viszont féltem attól, hogy egy thrillernek eladott romantikus maszlag lesz az egész. Végül nem bántam meg, egy kifejezetten jó történetet kaptam, és a csavar is jobb volt, mint amire számítottam. Romantikus szál is volt ugyan, de nem zavaró szinten. Ráadásul már a könyv nyitójelenete brutális képet fest elénk. Szóval a Verity nálam várakozáson felül teljesített.
Nagyon jó munkalehetőségnek indul
A felállás papíron egyszerű: Lowen Ashleigh anyagilag a szakadék szélén álló író, amikor kap egy életmentő lehetőséget: befejezhet egy sikeres könyvsorozatot, mert az eredeti szerző, Verity Crawford egy baleset óta nem képes dolgozni. A megbízó Verity férje, Jeremy, és a munkához Lowennek be kell költöznie a családi házba, hogy átnézze a jegyzeteket, vázlatokat, mindent, ami segíthet a folytatásban.
Csakhogy Lowen nemcsak jegyzeteket talál, hanem valamit, amit valószínűleg soha nem kellett volna: egy kéziratot, egyfajta önéletrajzi vallomást, ami oldalról oldalra egyre sötétebb dolgokat állít Verityről. Ettől a ponttól a regény nem csak a könyvsorozat folytatásáról szól, hanem arról, hogy mit kezd az ember azzal, ha egyértelmű bizonyítékot talál valaki negatív tetteiről, főleg, ha az egész kifejezetten abszurdnak tűnik.
Könyv a könyvben
Kifejezetten szeretem, amikor az írók úgy építik be a történetbe a történetbe a könyvet/levelet, ami körül a történet is forog, szerkezetileg szépen beépül a történetbe. CoHo is ezt a könyv a könyvben megoldást választotta, és milyen jól is tette. Ebben az esetben kicsit ráerősít a paranoia érzésre is: ahogy olvastam Lowen jelen idejű tapasztalatait, aztán érkezett egy fejezet a kéziratból, rásegített arra, hogy én is minden árnyékot, vagy padlónyikorgást gyanúsnak érezzek a házban. A család elejtett szavai mögött pedig folyamatosan összefüggéseket, összeesküvéseket kerestem.
A feszültségkeltésben az a zseniális, hogy valós emberi félelmekkel dolgozik. Amikor belépsz egy házba, és érzed, hogy annyira rendben van minden, hogy már ez gyanús. Amikor az emberek gesztusai kimértek. Amikor mindenki úgy viselkedik, mintha lenne egy titok, amiről csak te nem tudsz. Amikor félsz lemenni egy pincébe.
Anya mindig azt mondogatta, hogy a házaknak lelkük van. Ha ez igaz, Verity Crawford házának a lelke sötét, mint az éjszaka.
A szereplőket mondjuk nem kedveltem
Az egész könyvben konkrétan egyetlen karaktert sem tudnék mondani, aki egy kicsit is szimpatikus lett volna. Mindenkinek volt valami fura kattanása, és senki sem az a típus, akinek én szívesen szavaznék bizalmat. De úgy vagyok vele, hogy ez egy pszichothriller. Nem kell kedvelnem a szereplőket ahhoz, hogy élvezzem a könyvet.
Lowen nálam tipikusan az a főszereplő volt, akit néha legszívesebben vállon ráztam volna. Van benne együttérzésre ok. Főleg az, ahogy sodródik, ahogy kapaszkodna bármibe, ami stabilnak tűnik. Viszont közben a döntései sokszor olyanok, mintha direkt keresné a bajt. Ráadásul nem tudom másnak is szemet szúrt-e, de nekem kifejezetten fura volt, hogy a munkát nem azzal kezdte, hogy megismerje az eredeti történetet. Úgy kezdett el szerinte használható vázlatokat keresgélni, hogy a könyv addig megjelent részeit nem olvasta. Nem tudom, hogy akart így bárminek nekiállni.
Verity-t inkább a kézirat alapján ismerhetjük meg, illetve a házban néha beszélnek róla. Az írónő nagyon jól bevonta a történetbe. Ráadásul zseniális húzás, hogy az olvasó maga döntheti el, hogy mit hisz el vele kapcsolatban. Valóban ennyire rossz anya és feleség volt? Ezt a választ egyértelműen nem kapjuk meg tálcán, nincs egy biztos, lezárt igazság. Hagyja, hogy az olvasók gondolkozzanak.
Amitől kicsit sokkoló
A Verity szerintem azért is üt nagyot, mert nem fél olyan témához nyúlni, amiről sokan még mindig nem szívesen beszélnek, mert félnek a társadalmi megítélésről: a terhesség és az anyaság árnyoldalai, illetve, hogy mit vár el a világ az anyáktól, és mik a reakciók, ha ezzel valaki kicsit is szembefordul. Ráadásul a könyv ezt nem finomkodva említi, hanem kifejezetten szélsőségesre csavarva mutatja meg. A szélsőséges alatt pedig azt értem, hogy sokaknak ez durva lehet, az én szemem is volt, hogy elkerekedett. Nem gondolom, hogy az a normális, ha az ember a társadalmi elvárások miatt teszi tönkre magát, de abban is megegyezhetünk, hogy Verity tettei sem követendő példák.
Zárógondolatok
A Verity egyik legjobb tulajdonsága, hogy nincs egyértelmű lezárása. Nem megnyugtatja az olvasókat, sokkal inkább vitaindító lehet. Én ezt alapvetően szeretem. Nem azért olvasok pszichothrillert, hogy minden szépen masnira legyen kötve, hanem szeretek gondolkozni a leírtakon. A spoiler gomb után pedig leírom, hogy én melyik táborba tartozok a lezárás tekintetében.
SPOLER VESZÉLY!
Én úgy gondolom, hogy Verity a kéziratban szereplő dolgokat megtette. Ha arra képes volt, hogy hosszú ideig színlelje az állapotát, akkor bármire képes. Illetve az egyik ikerlánya arcán lévő sérülésre sem kaptunk más magyarázatot, mint ami ott volt leírva. Ha az utolsó levelében mégis igazat mondott? Furcsa, hogy akkor nem mondta el a férjének, hogy milyen okból készül a kézirat. Már azelőtt, hogy megtalálná. Mert ugye, ha írói tréning, miért is ne mondhatná el. Egyik változat szerint sem jogos, hogy Jeremy megöli végül. Igazából Verity mindkét változat szerint pszichopata, és Jeremy-vel sincs minden rendben.
A könyv pozitívuma egyébként még, hogy elég addiktív: rövid fejezetek, jól időzített információmorzsák, és az a fajta sötét légkör, amitől nem feltétlenül félsz, inkább nyugtalan vagy. Elég nehéz letenni, én is gyorsan kiolvastam. Mondanám, hogy a romantikus elemek soknak hatottak, de itt nem éreztem annyira azt, hogy a történet háttérbe szorul miatta. A műfaj kedvelőinek pedig ajánlom, számomra egy kifejezetten jó olvasmány volt.
Fülszöveg
Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.
Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.
Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.
Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.
- Műfaj: Pszichothriller
- Szerző: Colleen Hoover
- Kiadó: Könyvmolyképző
- ISBN: 9789636754587 (2025)
- Oldalszám: 312
- Eredeti megjelenés éve: 2018
- Fordító: Barthó Eszter
