Pillangók kertje (A gyűjtő 1.)

Mielőtt elkezdtem olvasni a Pillangók kertjét, már néztem, hogy elég jó értékeléseket kapott mindenhol. Emiatt kicsit magas elvárásokat is támasztottam felé, és a végeredményben nem is csalódtam. Ez egy olyan történetet, ami egyszerre gyomorszorítóan beteg és kifejezetten olvasható. Inkább a túlélésre, a bajtársiasságra és a traumafeldolgozásra koncentrál, mint a véres sokkolásra. Nem állítom, hogy napokig nem tudtam megszólalni tőle, de azt igen, hogy kellemetlenül sokáig járt a fejemben. Lássuk mitől volt olyan jó A gyűjtő sorozat első része.

Nézzük meg miről szól

A történet jelen ideje egy kihallgatószobában játszódik: egy Maya nevű lányt FBI-ügynökök faggatnak arról, mi történt a Kertben, ahol egy megszállott férfi, a Kertész évekig tartott fogva fiatal lányokat, akiket pillangókként gyűjtött. Már az első oldalakon világos, hogy valahogy kijutottak onnan, így ezzel sok titkot nem árulok el senkinek. Sokkal inkább kérdés, hogy a kijutás hogyan sikerült, illetve eddig a pontig mennyi mindent kellett átélniük.

A regény folyamatosan ugrál a jelen (kihallgatás) és Maya visszaemlékezései között: elrablása előtti élete, a Kert mindennapjai, a lányok közössége, a Kertész és a fiai, és persze lassan az is kirajzolódik, mi vezetett ahhoz a bizonyos naphoz, amikor minden megváltozott. Részben a felépítésnek köszönhetően rettenetesen olvastatja magát a könyv. Nehéz letenni, pedig néha lelkileg megterhelő tud lenni.

Szépség és borzalom egy helyre zárva

A Kert egy nagyon érdekes helyszíne az eseményeknek. Gyönyörű, gondosan ápolt, virágokkal, fákkal, vízeséssel ellátott „paradocsom” egy üvegkupola alatt, ami valamilyen módon a föld alatt van a fickó felszíni kertje alatt kapott helyet. Egy ilyen tipikus titkos kert. A kivitelezése kapcsán merültek fel bennem kétségek, de ne becsüljünk le egy gazdag gonosztevőt. Viszont a kert különlegessége, hogy elrabolt lányok élnek benne a 21. születésnapjukig. A Kertész pedig mindegyiküket egyedi pillangószárnyakkal jelöli meg.

A Kertésznek rengeteg pénze és rengeteg terve volt, ami egy pszichopata esetében igencsak veszélyes párosítás.

Nagyon jól mutatja be a könyv ennek a zárt közösségnek a működését. Mivel éveket töltenek el együtt, a lányoknak meg kell tanulniuk együtt élni egymással. Szigorú szabályok vannak, emellett egy napirend, amit be kell tartaniuk. A Kertész pedig a lehető legtöbb eszközt beveti, hogy segítse nekik a kikapcsolódást: olvashatnak, kézműves tevékenységeket végezhetnek, játszhatnak, zenélhetnek. De eközben a fejük felett lebeg az eljövendő haláluk napja, amin nem segít, hogy a már megölt lányok a lakrész dekorációjának részét képzik.

Felmerülhet a kérdés, hogy tudnak ilyesmikkel foglalkozni, miközben fogságban tartják őket. A könyv szerintem nagyon jól megmutatja, mennyire kétségbeesetten kapaszkodik az ember mindenféle normalitásba, ha nincs más esélye. Ha látod, mi történik azokkal, akik összeomlanak, ellenkeznek, problémásak, akkor inkább választod azt, hogy lekötöd magad ezekkel a tevékenységekkel.

A narrátor

A történetet Maya nézőpontjából követjük végig. Cinikus, csípős, néha kegyetlenül őszinte, és olyan, mint egy kiégett lélek, aki túl sokáig élt szeretet nélkül, ezért nem teljesen hiszi el, hogy ő maga is számít valakinek. Miközben brutális dolgokról mesél, közéjük ékel hétköznapi, már-már kedvesnek ható történeteket. Az egész addigi életét elmeséli: a gyerekkorát, az elrablását, azt, hogy miképp lett belőle az a lány, akiben a többiek megbíznak. A túlélés témáját száraz humorral és fáradt bölcsességgel közelíti meg.

Nem mindent mond el azonnal. Az FBI-ügynökök (és velük együtt az olvasó) folyamatosan érzik, hogy van még valami, amit visszatart. Én kifejezetten szerettem, hogy a vallomása néha logikátlanul csapong: ahogy egy traumatizált ember emlékezne vissza. Nem időrendben meséli el a történéseket, inkább érzelmi súly szerint.

Nem tanulhatunk meg bátornak lenni. Egyszerűen csak meg kell tennünk azt, ami helyes, még akkor is, ha félünk tőle.

A lányok közössége

A fogva tartott lányok mindegyikéről kapunk valami apró, de nagyon emberi részletet. Az egyikük hangos, a másik csendes, valaki reménykedik, valaki cinikus, valaki próbál anyaként viselkedni a többiek között. A köztük kialakuló szövetségek, barátságok, a gyász és a túlélőbűntudat sokkal inkább a könyv hajtóereje, mint maga a feszültség, hogy melyikük hal meg legközelebb.

De a történet során bekövetkezik egy esemény, amiről nem szeretnék írni, mert a végkifejletthez már spoiler lenne. Ez az esemény az egyik legmegrázóbb része a könyvnek. Részben az explicit leírása miatt, részben pedig azért, mert látszik, mennyire eltörik tőle mindenkiben valami.

Kétféle szörnyeteg

A Kertész karaktere az egyik legösszetettebb a könyvben. Kívülről nézve gondoskodik a lányokról: külön ruhák, étel, ajándékok, orvos. Eközben viszont ő az, aki szó szerint birtokolja őket, és soha nem engedné el egyiküket sem. Az ő fejében ez egy kifacsart gondoskodás, egyfajta giccses szépségkultusz, ahol a pillangókon keresztül akar maradandót alkotni.

Igazából az a gond a pszichopatákkal, hogy az ember sosem tudhatja, hol húzzák meg a határt.

A fia, Avery ehhez képest már mindenféle eszménytől megfosztott, nyers erőszak. Róla nem nagyon lehet árnyaltan beszélni: szadista, kiszámíthatatlan, és minden alkalommal, amikor megjelenik a színen, a lányok helyzete még a korábbinál is rosszabb lesz. A regény okosan mutatja meg, milyen az, amikor két különböző módon elborult ember osztozik a hatalmon. Az egyik racionalizálja a kegyetlenséget, a másik egyszerűen élvezi a fájdalmat, amit okoz. A Kertész ugyan próbálja kordában tartani a fiát, de ez nem sikerül neki minden esetben.

Az örök kérdés: Miért nem fognak össze?

Erre nem szántam volna külön bekezdést, de molyon nagyon sok véleményben felbukkan a kérdés: „Miért nem támadtak rá a lányok a Kertészre?” „Miért nem szöktek meg?”.  Papíron egyszerű: sokan vannak, ő pedig egyetlen ember. A valóságban viszont a könyv szerintem elég világosan megmutatja, miért nem működik ez ilyen egyértelműen. Összefognak, megölik. És utána hogyan tovább? A kódot nem tudják, nem tudnak kimenni. Ellenben Avery egyszer megjelenik, és a helyzetük rosszabb lesz, mint volt. Elfogják, és megpróbálják kiszedni belőle a kódot? A Kertész tudja, hogy a fia egyszer be fog toppanni. Akkor miért beszélne?

Több generációnyi pillangó élt ott, de mindegyikben megvolt a remény, hogy a 21. születésnapja előtt valami történik, ami miatt újra szabad lehet. De ha nem tartják be a szabályokat, erre esélyük sincs. Nem gondolom, hogy azok az olvasók, akik ezen akadtak fenn, egy ugyanilyen szituációban a szökési tervüket rajzolgatnák egy falra, a bekamerázott helyiségek egyikében.

Mennyire durva?

A Pillangók kertje mindenekelőtt pszichológiai thriller. Tele van emberrablással, szexuális erőszakkal, bántalmazással, gyermekbántalmazással kapcsolatos elemekkel. Ezeknek a puszta ténye is nagyon sok olvasót megviselhet. Fontos viszont: nem egy grafikus, részletekben tobzódó „torture porn” történet. Vannak jelenetek, amikbe az írónő szándékosan nem mászik bele: sok mindent csak félmondatokból, utalásokból, következményekből rakunk össze. A könyv ugyan nagyon durva témákról beszél, de nem öncélúan, és nem a legérzékenyebb gyomrúakat akarja sokkolni. Sokkal inkább a megküzdésre, a túlélésre, az összetartásra helyezi a hangsúlyt.

Zárógondolatok

Számomra a Pillangók kertje egy olyan könyv lett, amit olvasás közben nehéz volt letenni, de nem is a legcsavarosabb olvasmányaim között van. Összetett, elgondolkodtató, vannak benne zseniális megoldások, ugyanakkor az izgalom szintje és a „nagy” csavar (az én ízlésemhez mérve) egy picivel visszafogottabb lett, mint amit ettől a témától reméltem. Annyira viszont mindenképp felkeltette az érdeklődésemet, hogy A gyűjtő következő részét is elolvassam.

Annak ellenére, hogy sorozat, ez az első rész bőven megállja a helyét önálló olvasmányként is, maga a történet szép kereken le van zárva.

---

Fülszöveg

A szépség még soha nem volt ilyen rettentő.

Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.

A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.

Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.

Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…

Azonnali sikert aratott thriller, mely a Goodreads Choice Awards 2016 szavazáson a 2. helyet érte el, a megfilmesítési jogokat pedig A visszatérő Oscar-díjas producerei vették meg.

Ismerd meg a pillangólányok múltba nyúló titkait!