Valahogy mindig jobban érdekeltek a sötétebb történetek, ráadásul van bennem egy furcsa vonzódás a negatív szereplők iránt is (és nem mellesleg a Disney meséket is kedvelem). Emiatt nem volt kérdés, hogy elkezdjem e a Gonosztevők sorozatot. Mivel voltak fenntartásaim, először csak egy részt vettem meg, gondoltam meglátjuk mennyire működik ez a szemszög. A Gonosz Mostoha történetét dolgozza fel a Ki a legszebb?, ami a sorozat nyitó kötete. Szerintem nem voltak vele komolyabb gondok, egész jó, ha valaki könnyed olvasmányra vágyik. Na de vizsgáljuk meg részletesebben. Spoileres lesz a bejegyzés (már amennyire lelőhetem még a poént arról, hogy a mostoha gonosz lett), mert máshogy nem nagyon tudtam bármit is megfogalmazni róla. Illetve a bejegyzés végére került kivételesen bónusz bekezdés, amiben leírom, miért nem fogom a sorozat többi részét elolvasni.
A királynő sem gonosznak született
A történet nem ott veszi kezdetét, ahol a Disney-féle Hófehérke, hanem sokkal korábban. A királynő eredetileg egy bizonytalan, bántalmazott háttérből érkező fiatal nő, akinek az apja nyersen, sokszor kegyetlenül kommunikálta: nélküle nem ér semmit, ráadásul csúnya is. Az anyját sosem ismerte, a szépségben pedig mindig csak azt a kapaszkodót látta, amit mások mondtak róla.
Ebbe a törékeny világba érkezik a király, és vele együtt a szeretet első komoly ígérete. A házasságuk rövid, de meglepően bensőséges, és jó ideig úgy tűnik, a királynő talán tényleg új és boldog életet kezdhet. A király háborúkban töltött évei alatt Hófehérke lett számára az öröm forrása. Nem mostohalányként, hanem saját kismadárként szerette. Viszont mivel ez nem egy happy end-el zárt történet, be is következik az elkerülhetetlen tragédia: a király elesik. Ezzel a királynő világa is széttörik, kicsúszik a lába alól a talaj.
A gyász, ami lassan felfalja a lelket
A gyász valóságos lavinaként borul rá. A királynőt senki sem tanította meg arra, hogyan kell egyben tartani önmagát, ha minden más eltűnik. A kétségbeesése mellé pedig belép a három (enyhén szólva szarkeverő) nővér, akiknek köszönhetően a bizonytalanság és az önutálat szépen, óvatos adagokban kezd eluralkodni a királynőn.
A tükör szimbolikája ebben a könyvben erősebb, mint a mesében. Sok olyan információt tudunk meg a tükörről, amivel eddig nem találkozhattunk. Itt nem csupán gonosz varázstárgy, hanem egy olyan eszköz, amin keresztül a királynő saját torzult önképével kénytelen szembenézni. Valentino elég pontosan mutat rá arra, hogy a szépség utáni sóvárgás nem pusztán hiúság, hanem kétségbeesett vágy a szeretetért. A királynő esetében ráadásul ez egyenesen függőséggé válik.
Mennyi ígéret rejlett benne – mennyi lehetőség, hogy jobbá tegye a világot. Ám ehelyett hagyta, hogy a sötétség irányítsa, mígnem süketté és vakká vált minden más iránt.
Ahogy a királynő egyre mélyebbre süllyed, egyre világosabbá válik, mennyire vágyik arra a régi önmagára, akiben még volt tartás és fény. Vannak próbálkozásai, szeretne a gyógyulás útjára lépni, és jó mostohaanyja lenni Hófehérkének, viszont valami mindig visszarántja, A történet finoman építi fel, hogy a gonoszság nem feltétlenül egy hirtelen döntés, hanem inkább egy lassú folyamat, ahol minden rossz lépést a múlt egy-egy sebhelye terel rossz irányba.
A királynő, mint esendő ember
A királynő karakterének fokozatos torzulása és annak részletes bemutatása a könyv legfőbb célja. Ahogy egy bizonytalan, szeretetért könyörgő lányból lassan szépségfüggő, torz lélekké válik, az nemcsak érthető a helyzetét figyelembe véve, ezzel próbálja az írónő emberivé tenni. Valentino jól építkezik: rámutat az önbizalomhiányra, az önértékelés ingatagságára, a gyermekkor traumáira.
Olvasás közben kicsit drukkoltam neki, hogy egyenesbe jöjjön, de felesleges volt, hiszen már tudtam, hogy a történet nem fordulhat jobbra. A mese ismerete miatt ott lebeg a fejed fölött a tudat: ez nem végződhet szépen. Emiatt van benne egy állandó, halk kellemetlen érzés, mert tudod, hogy akármennyire küzd ellene, úgyis ki fog siklani az egész. A jó részeket is nehéz örömmel fogadni, mert egyértelmű, hogy nem maradnak úgy.
Ami szerintem ront az összképen
Igazából végig azt éreztem, hogy a regény úgy menti fel a királynőt, hogy közben előránt három új karaktert, akiket lehet hibáztatni helyette. Ez nem rontja el teljesen az élményt, de gyengíti a mondanivalót. Attól még működik a karakterrajz, csak ez egy elég várható húzás volt. Ezen a ponton elkezdtem tartani tőle, hogy hasonló mintára készül a sorozat többi része is. Gyanítom, hogy minden gonosz mögött lesz majd egy trauma, és ez könnyen unalmas sablonná válhat. Nekem ez az irány semmiképp sem tetszik, hiszen ezzel az erővel Hófehérke is gonosz boszorkává válhatott volna, ha az ő traumáit nézzük: meghalt az apja és a mostohája, akit szeretett elfordult tőle. Ráadásul meg akarta öletni egy vadásszal, majd megmérgezte almával.
Összegzés
A Ki a legszebb? egy rövid, gyors, hangulatos kisregény. Kiváló akkor, amikor valami könnyed, de mégis sötéten csillogó olvasmányra vágysz. A vastagsága nem árulja el, valójában mennyi érzelem és gondolat fér bele. A karakterfejlődés negatív íve jól működik, a világ és a hangulat pedig szépen idézi meg a Disney-t.
Ettől függetlenül azért nem mondanám kiemelkedő alkotásnak, nálam ez egy határozottan közepes olvasmány. Megérte kézbe venni, hozzátett a Hófehérke-élményhez, de nem hagy maga után azért olyan mély nyomot. Inkább olyan történet, amivel szívesen pihensz két nagyobb falat között.
+ Miért nem folytattam a sorozatot
Idő közben megpróbálkoztam a folytatással is, több kötetet beszereztem, de nagyrészt inkább azokat, amiknek a főszereplője valóban érdekelt. Őszintén szólva nem feltételeztem, hogy itt is fontos lesz sorban haladni, szóval rányúltam a negyedik részre, ami Demóna történetét dolgozza fel. És akkor jött a kiábrándító pofon: rengeteg visszautalás volt Ursula könyvére az első fejezetekben, én viszont nem voltam képben, tekintve, hogy azt nem olvastam. Sebaj, csomagakció miatt a Szegény mélabús lélek is a polcon volt, szóval könyvet cseréltem. Azt mondjuk engedjük el, hogy itt pedig a Szörnyeteg sztorijára jelentek meg az utalások, illetve az a rész nem is volt a birtokomban. Viszont olyan szinten nem kötött le a tengeri boszorkány életútja, hogy nagyjából 50 oldal után becsuktam, és búcsút mondtam az egész sorozatnak. Konkrétan másnap mind a hat meglévő kötetet eladtam.
Azt pedig halkan megjegyezném, hogy az alapján, amit olvastam nem jártam messze attól, amit fenn már feszegettem: Ursula is más által traumatizált. Ha mindegyik gonosz esetében erre épül a sztori, akkor ennyi köteten keresztül nem túl izgalmas. Tehát én ezennel a sorozatot elengedtem, de remélem azért Ti örömötöket lelitek benne.
Fülszöveg
A fiatal királylány Hófehérke, és gonosz mostohája, a Királynő történetét mindenki ismeri. A mesélésről mesélésre változó apró különbségeket leszámítva a történet mindig ugyanaz: a Királynő féltékeny lesz a lányka szépségére, és ez odáig vezet, hogy megpróbálja eltenni láb alól az édes, naiv kislányt. Arról már sokkal ritkábban szól a történet, hogy a Királynő mitől is lett ilyen gonosz. Sokan próbálták már találgatni az okokat. Talán már a természeténél fogva is egy gonosz boszorka volt, szépsége pedig mindössze a Király elcsábításának eszközeként szolgált. Mások szerint a Királynő azért gyűlölte a lánykát, mert a Király első feleségére emlékeztette. Ám a leggyakrabban egy romlott lelkű nőszemélynek festik le, aki egész nyomorult életében nem szeretett egyetlen teremtett lelket sem. Valójában oly sokféle magyarázat létezik, amely a Királynő végtelen hiúságát és féltékeny dühét találgatja, hogy bajos is lenne számba venni őket. A sorozat első könyve egy olyan változatát meséli el a történetnek, amellyel az olvasóközönség eddig nem találkozott. Egy történetet, mely szerelemről, veszteségről, és egy csipetnyi mágiáról szól. Ez a Gonosz Mostoha könyve.
- Műfaj: Fantasy (YA)
- Szerző: Serena Valentino
- Sorozat: Gonosztevők 1.
- Kiadó: Manó Könyvek
- ISBN: 9789634038979 (2021)
- Oldalszám: 208
- Eredeti megjelenés éve: 2009
- Fordította: Halmai Gergely
- A sorozat következő része: Herceg vagy Szörnyeteg?
