Sokszor úgy érzem, hogy ha egy könyv borítóján szerepel a „TikTok-szenzáció” felirat, akkor jó eséllyel középszerű történetet fogok olvasni, csak szép csomagolásban. A Gothikana pontosan ezt az érzést hozta. Megvolt benne minden, ami elsőre csábító: gótikus kastély egy hegy tetején, titokzatos egyetem, múltba vesző tragédiák, egy átokkal sújtott tó, eltűnések, sírok, fekete bál. Szóval az a klasszikus sötét hangulat, amit annyira imádok. És még zeneajánlót is kaptunk az elejére, ami tökéletesen megalapozta az atmoszférát. Úgy éreztem, ez a könyv pontosan nekem íródott. Lássuk, akkor mégis hogyan siklott ki az egész.
Köd és kastély: Az alaphangulat zseniális
A sztori középpontjában Corvina Clemm áll, a különc, tarot-kártyás főhősnő, aki váratlanul bekerül a Verenmore Egyetemre, amit egy csodálatos, gótikus kastélyként kell elképzelni, megfűszerezve egy adag misztikummal. Remekül hangzik, szívem szerint én is csomagolnék. A helynek természetesen sötét múltja van, és Corvina sem véletlenül kerül ide. Az új élet kezdetén aztán gyorsan megismerkedik Vad Deverellel, a kötelezően magas, sötét, titokzatos, enyhén veszélyes (de nyilván szexi) professzorral, akiről már az első percben elmondják, hogy főhősnőnk jobb lenne, ha távol maradna tőle. Na és akkor érkezzen a „meglepő” csavar: nem teszi. Miért tenné? Klasszikus felállás, és nem is lenne ezzel gond, ha nem tolódna el az egész történet a romantikus szál irányába úgy, hogy közben a misztikus elemek szép lassan elvesznek a háttérben.
A halál lenyűgöző. Az egyetlen elkerülhetetlen dolog az életben, de a legtöbben mégis azzal töltik az életüket, hogy megpróbálják megúszni. Egy karakter halála az írói arzenál legerősebb fegyvere lehet, ám rendkívül körültekintően kell élni vele.
A hangulat vinne magával, de a cselekmény nem engedi
Őszintén mondom, akartam ezt a könyvet szeretni. Imádtam a gótikus elemeket, a ködbe burkolózó tájat, a titokzatos múltat és az egyetem sötét rejtélyeit. A hangulatteremtés tényleg zseniális. Csak épp a történet fókusza csúszott el. A könyv felétől már úgy éreztem, hogy nem a legendákról és a rejtélyes eltűnésekről szól ez az egész, hanem arról, hogy mikor vetkőzik le végre a professzor.
Kár, mert az alapsztoriban rengeteg lehetőség lett volna, és a végső csavar is akkorát tudott volna ütni, ha valóban ráfutunk valami igazán nagy leleplezésre. A tettes személye valóban meglepett, de nem azért, mert zseniálisan volt felvezetve, hanem mert már régen elengedtem, hogy neki bármilyen köze lehet az egészhez. A végére sok kérdés megválaszolatlan maradt, és az öngyilkosságok hátterének feltárása sem adott valódi kielégülést. Becsuktam a könyvet, és csak annyit éreztem: ennyi?
A főszereplőt kedveltem
Ami viszont működött, az Corvina karaktere. Szerethető volt, ha nem is minden pillanatában, de lehetett érte izgulni. Sokat fejlődik, és végig azt az érzést sugallja az írónő, hogy ő tényleg nem átlagos. A „való világban” biztosan furcsán néznének rá, de itt végre megtalálja a helyét. Az édesanyjával való kapcsolata pedig csodálatos. A történet végén szem nem marad szárazon.
Vad karaktere pedig hozza a kötelezőt, ami már-már unalmas: hatalmas, rejtélyes, a múltjától gyötört férfi, aki mindig tudja, mit akar. Csak épp azt nem, hogy mikor mondja el. Igazából nem tudok róla olyat mondani, amit ne olvastunk volna már máshol is ezerszer. A dinamika kettejük között egy ideig érdekes, de hosszú távon nekem már inkább kiszámítható lett. A szerelmi szál néhol túlírt, néhol pedig irreálisan teátrális, de valószínűleg pont ezt szereti benne a célközönség. Szóval ezzel sem lenne feltétlen baj, ha a könyv mást is ugyanilyen részletességgel kidolgozott volna. Én mondjuk úgy gondolom, hogy ennek a romantikus-erotikus vonalnak el kéne férnie egy jól kidolgozott történet mellett is, ami izgalmas és fordulatos.
Szeretni akartam. Tényleg.
Szóval, mi is maradt a végére? Egy gyönyörű borító, egy lehengerlően atmoszférikus helyszín, sok-sok ígéretes rejtély, egy jó hangulatú kezdés. Aztán kibontakozott egy történet, ami nekem túl sokat áldozott fel a romantikus szenvedély oltárán. Aki a dark academia világát szereti, az biztosan megtalálja benne az élvezetet. Aki a romantikus-erotikus vonalra vágyik, az is. Viszont aki egy erős, komplex cselekményt és lehengerlő csavart keres, az valószínűleg csalódottan fogja becsukni.
A történet ugyan nem váltja meg a világot, de a könyv ettől függetlenül egy esős délutánra tökéletes társaság.
Fülszöveg
A SZERELEM MEGVADÍT, LEVESZ A LÁBADRÓL. ELVESZI AZ ESZED. ÉS HA MÁR KORÁBBAN ELVESZTETTED?
Corvina Clemm álmában sem hitte volna, hogy ösztöndíjat nyer a Verenmore-i Egyetemre, amely éppoly titokzatos, mint ő maga.
A hegy tetején álló kastély, Verenmore az árnyak, a csalások és a halál otthona: egy évszázada minden ötödik évben eltűnik ott egy diák. Corvina elhatározza, hogy a dolgok végére jár, és a nyomozása során a sorsa összefonódik az egyik rejtélyes tanárával, Vad Deverell-lel.
Vadnak is megvannak a maga titkai. Nem hagyhatja, hogy Corvina közel kerüljön hozzá, és rájöjjön, mit rejteget. Ám valahányszor a lány a közelébe kerül, teste-lelke csakis arra vágyik, hogy birtokba vegye.
Corvina és Vad világa egyre inkább összekuszálódik. Egymás iránti szenvedélyük jelentheti a kulcsot Verenmore rejtélyének megfejtéséhez, de az is lehet, hogy mindkettejüket elemészti…
- Műfaj: Gótikus Fantasy
- Szerző: RuNyx
- Kiadó: Könyvmolyképző
- ISBN: 9789636750572 (2024)
- Oldalszám: 344
- Eredeti megjelenés éve: 2021
- Fordító: Végh Fruzsi
