Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
A fülszöveg elolvasásával most nem nagyon foglalkoztam, hiszen a Millie Calloway-sorozat korábbi részeit is szerettem. Az első két rész pont azt adta, amit egy gyors, csavaros, kicsit gonoszkodó pszichothrillertől várok: könnyen csúszik, mégis folyamatosan bizsergeti az ember gyanakvását. A titkok otthona viszont egy kicsit más. Nem azt mondom, hogy rossz. Sőt, még mindig megvan benne Freida McFadden azon tehetsége, hogy „csak még egy fejezet” üzemmódba rakjon, de nálam ez a …
Ez volt az első Colleen Hoover-könyvem. Sokáig halogattam a megvásárlását, mert elég vegyes érzéseim voltak. Egyrészt tetszett a fülszöveg, másrészt viszont féltem attól, hogy egy thrillernek eladott romantikus maszlag lesz az egész. Végül nem bántam meg, egy kifejezetten jó történetet kaptam, és a csavar is jobb volt, mint amire számítottam. Romantikus szál is volt ugyan, de nem zavaró szinten. Ráadásul már a könyv nyitójelenete brutális képet fest elénk. Szóval a …
Mielőtt elkezdtem olvasni a Pillangók kertjét, már néztem, hogy elég jó értékeléseket kapott mindenhol. Emiatt kicsit magas elvárásokat is támasztottam felé, és a végeredményben nem is csalódtam. Ez egy olyan történetet, ami egyszerre gyomorszorítóan beteg és kifejezetten olvasható. Inkább a túlélésre, a bajtársiasságra és a traumafeldolgozásra koncentrál, mint a véres sokkolásra. Nem állítom, hogy napokig nem tudtam megszólalni tőle, de azt igen, hogy kellemetlenül sokáig járt a fejemben. Lássuk mitől …
Azt már az elején leszögezem, hogy nekem A koven az idei év egyik csalódása volt. A csalódásom szintjét talán a Gothikana-hoz tudnám a leginkább hasonlítani. Fülszöveg alapján mindent hozott, amit szeretek: sötét hangulat, boszorkányok, csontok és elzárt iskola. A hype gyanús lehetett volna, de nagyon naivan tudok néha könyvet választani. Maga a történet haladós volt, ezzel nem volt bajom, de végig azt éreztem, hogy ebből a történetből ezerszer jobbat is …
Egy vallomással kezdem: az első találkozásom a BioShock és egyben Rapture világával pc játék formájában történt. Viszont akármennyire is ciki, én annyira rettegtem közben, hogy a kalandjaimnak nagyon gyorsan véget vetettem. Viszont a víz alatti város ötlete és az egész világ hangulata annyira beszippantott, hogy nem akartam elengedni. Így jutottam el John Shirley regényéhez, a BioShock: Rapture – A víz alatti város-hoz, ami azt ígéri, hogy megmutatja, milyen volt ez …
Freida McFadden sorozatának első részét, A téboly otthonát gyakorlatilag egy ültő helyemben olvastam ki. Az a fajta pszichothriller volt, ahol minden oldallal egyre lejjebb csúszol a kanapén, és esküdözöl, hogy a következő fejezet végén abbahagyod, és mész aludni. Ez után nem nagyon volt kérdés, hogy A bosszú otthona is a beszerzendő könyvek közé kerüljön, tudni akartam, mihez kezd Millie a Winchester-cirkusz után. És bár ez a rész is abszolút olvasmányos, …
Az első rész után azt hittem, készen állok a folytatásra. Tudtam, hogy Diana Hunt nem fél becsapni az olvasóit, és azt is sejtettem, hogy a manipuláció, a valóságérzékelés és a bizalom témáit nem fogja elengedni. De azt nem tudhattam, hogy a második rész ennyire határozottan megborít, és olyan irányba viszi ezt az egész történetet, hogy szívem szerint a végén már felkiáltottam volna, hogy „MI TÖRTÉNIK IT???”. Arra itt felhívom viszont …
Mikor becsuktam a könyvet, zubogott az agyam, hogy „Mi a manó volt ez???”. Szeretem Diana Hunt könyveit, a Prédák háza sorozat is a kedvenceim között van, szóval magas elvárásokkal ugrottam neki az Őrületben sorozat olvasásának is. És meg kell mondjam, az utóbbi időben ez volt a legjobb thriller, amit olvastam. Izgalmas, csavaros, és engedi, hogy teóriákat gyárts folyamatosan. Egyetlen pillanat alatt az elmegyógyintézet rideg falai között találod magad, és nem …
Kezdjük egy problémámmal: manapság mindenre rásütik, hogy gótikus, csak mert egy régi házban játszódik. Hát, nekem ez így önmagában azért kevés hozzá, és erre ez a könyv is jó példa volt. Szóval akármennyire gótikus irodalom és gótikus thriller címkét kapott több oldalon is, én ezt ugyan nem fogom megadni neki. Ne értsetek félre, Az örökösnő nem volt szörnyű olvasmány, elég csavaros is volt, de nem teljesen azt kaptam, amit szerettem …
Őszintén szólva, ha csak a magyar címet nézem, ezt a könyvet simán ott hagytam volna a polcon. Kicsit olyan, mintha egy random thriller cím-generátor dobta volna ki, „szomszéd + titok + sötétség” kulcsszóra (A család az utca túloldalán a kiadó szerint miért hangzott volna olyan rosszul??). A fülszöveg viszont sejtetett valami kellemesen gyomorszorítót, úgyhogy adtam neki egy esélyt, és nagyon gyorsan azon kaptam magam, hogy már rég aludnom kéne, de …
Számomra a Fekete bárány pont az a fajta „cozy horror” volt, amit egy fáradt hétköznap este szívesen veszek a kezembe: sötét, fura, néha gusztustalan, de közben meglepően érzelmes, és tele van azzal a maró cinizmussal, amit nagyon tudok értékelni. Nem ez lesz életem legijesztőbb könyve, viszont végig olvasmányos maradt. Ráadásul sokkal többről szólt, mint egy random szektáról, és a hangulata simán elvitte a hátán az egészet. Egyébként amellett, hogy egy …
Kezdjük ott, hogy én alapvetően nagy rajongója vagyok a formabontó fantasyknak. Amikor ilyet veszek a kezembe, nem világmegváltó, epikus történetet várom, hanem a furcsa hangulatot és a különc karaktereket. Már T. Kingfisher Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyve is ezt a kategóriát képviselte. A Csalán és Csont egy kicsit sötét, egy kicsit fura, néhol komoly, máshol meg egész szívmelengető. És igen, teljesen rendben volt számomra, hogy az első igazán fontos cselekedet egy …