Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Nem lesz most lassú felvezetés, rögtön a téma közepébe csapok. Az 1984 tipikusan az a disztópia, ami nem ér véget azzal, hogy letetted. Napokkal később is a gondolataidban motoszkál. Számomra az idei év egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt. A modern disztópiák nagy része is innen merít. Orwell pedig 1949-ben olyan világot rajzolt fel, amelynek elemei még ma is félelmetes párhuzamokként kacsintanak vissza. Ugyan rövid, de nem könnyű olvasmány. Nyomasztó, sötét, és …
Van az úgy, hogy az ember (vagy ebben az esetben ork) megunja a kalandozást, és inkább valami békésebbre vágyik. Mondjuk egy csésze gőzölgő kávéra, amitől nemcsak a reggelek, de az egész élet hirtelen kevésbé tűnik vérgőzösnek. Travis Baldree Legendás latték című regénye pont ezt az érzést ragadja meg: azt a csendes, szívmelengető pillanatot, amikor egy harcos leteszi a fegyvert, és azt mondja: „Na jó, itt az idő új életet kezdeni.” …
Manapság sajnos, amikor az ember fantasy-ra vágyik kap egy csipet mágiát, valami könnyen emészthető bonyodalmat, pár kedves karaktert, és egy szappanoperára elegendő szerelmi drámát. Napjainkban ezzel így önmagában a legtöbb olvasó elégedett is lesz. A Bábmester viszont fogja ezt a vágyat, elegánsan összegyűri, és kihajítja az ablakon (a legnagyobb örömömre). Rezeda Réka világában a mágia tiltott, az udvar intrikákban fürdik, az árulás mindennapos, a romantikus szál pedig nem viszi el …
Képzeld el, hogy jó érzéked van a tésztához, és csak annyi a célod az életben, hogy egy pékségben dolgozz nyugodtan. Semmi hősi ambíció, semmi világmegmentés, csak nyugi, kenyér és talán egy kis fahéjas csiga. Aztán korán reggel, amikor még a kávédat sem ittad meg, egy holttestbe botlasz a pult mögött. Na pont innen indul a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez. T. Kingfisher könyve pontosan azt adja, amit a címe ígér: egy kenyérmágus …
Amikor kiderült, hogy Suzanne Collins új regénye Haymitch Abernathy múltjáról szól, pontosan tudtam, hogy lelkileg nem lesz sétagalopp. Mégis izgatottan vártam, mert Haymitch mindig is az egyik legizgalmasabb karakter volt az Éhezők viadala világában. A mogorva, cinikus, alkoholba temetkező mentor, akiről azonnal éreztük, hogy nem volt mindig ilyen. Ebben a regényben végre megkapjuk a válaszokat, és annál sokkal többet is. Nem „csak” egy újabb Viadalt látunk, hanem a második Nagy …
Kíváncsian vágtam bele a Glint olvasásába, hiszen kettős érzéssel zártam az első részt, hiszen határozottan érződött rajta, hogy inkább bevezetés, és éreztem a potenciált, de a főszereplőtől a hideg rázott néha. Az aranyozott fogoly második része határozottan jobb volt, jót tett neki, hogy elhagytuk a palotát, mert több lett az emberi dinamika. A cselekmény ugyan továbbra sem száguld, de ezúttal már nem egyhelyben ácsorgunk benne, hanem tényleg elindulunk valahova. Na …
Néha az ember nem sorsszerű megvilágosodásból vesz le egy könyvet a polcról, hanem mert piros címke virít rajta: akciós. A Gild részemről pontosan ezért került megvásárlásra. A fülszöveg nem hozott annyira lázba, és meg kell mondjam, az első pár fejezet sem győzött meg arról, hogy ez lesz az év olvasmánya. Mégis, valami ott motoszkált bennem, ami miatt nem tudtam letenni. Az aranyozott fogoly első része vegyes érzéseket keltett bennem. Nem …
Sokszor úgy érzem, hogy ha egy könyv borítóján szerepel a „TikTok-szenzáció” felirat, akkor jó eséllyel középszerű történetet fogok olvasni, csak szép csomagolásban. A Gothikana pontosan ezt az érzést hozta. Megvolt benne minden, ami elsőre csábító: gótikus kastély egy hegy tetején, titokzatos egyetem, múltba vesző tragédiák, egy átokkal sújtott tó, eltűnések, sírok, fekete bál. Szóval az a klasszikus sötét hangulat, amit annyira imádok. És még zeneajánlót is kaptunk az elejére, ami …
Bevallom, a Démonkirálynő próbái sorozattal hullámvasúton ültem. Az első rész kellemes meglepetés volt, a másodiknál már kicsit kezdtem elveszíteni a lelkesedésem, a Kígyók udvara pedig végül megérkezett, hogy lezárja ezt a démoni trilógiát, én pedig nem vagyok túlzottan elégedett. Volt, ahol feléledt bennem az a régi, könnyed, szarkasztikus fantasy-hangulat, amit az elején szerettem, de ahogy közeledtem a fináléhoz, egyre inkább úgy éreztem, mintha a történet is elfáradt volna. Ez a …
Őszintén szólva, nem tudtam, mire számítsak a második kötettől. Az első rész után maradt bennem néhány kérdőjel, meg az a fajta bizonytalanság, amikor tudod, hogy működhetne ez az egész, csak valami még nem állt össze. Bíztam benne, hogy a második kötet majd helyre teszi, amit addig csak fél gőzzel bontott ki. Vártam valami többet, valami bátrabbat. És bár volt, ami beérett, az összkép még mindig kissé felemás maradt. Az viszont …
Bevallom, most valahogy kifejezetten jól esett egy könnyen emészthető, tempós kis fantasy. Az a fajta, ahol nem kell az első 50 oldalon képbe kerülni a világpolitikai viszonyokról, és nem öntenek a nyakamba egy rakás nevet. Szóval amikor szembejött velem C. N. Crawford Tövisek Városa című könyve, nem voltak különösebb elvárásaim. Rövid, démonos, romantikus. Egy kis kikapcsolódás, semmi több. És szerencsére pont ezt is kaptam. Meg azt is, amit nem kértem: …
A fülszöveg és a vélemények alapján sokat vártam a Zodiákus Akadémiától. Illetve többen bedobták a klasszikus „ha szeretted a Harry Pottert, ezt is imádni fogod” dolgot, én viszont őszintén nem tudom, ezt hogyan és hol érezték így, mert a baglyok, a melegség és a baráti összetartás helyett itt főleg erőszak, zaklatás és rideg bentlakásos iskola van, ahol minden második lépésedre jut egy kis megaláztatás. Igazából a varázslóiskola stimmel, de ezzel …