Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Folytatjuk a kalandozást a kazamaták mélyén. Gondolom nem én voltam az egyetlen, akit az első rész után egy konkrét kérdés foglalkoztatott: Carl vajon szerez végre egy nadrágot? A kazamata hőse egy kifejezetten szórakoztató kezdés volt: abszurd humor, brutális dungeonharcok és egy beszélő macska, aki első helyre ugrott a kedvenc szereplőim összesített listáján. A játék egyre kegyetlenebb, miközben a háttérben egyre jobban kirajzolódik az idegen civilizáció rendszere, amely ezt az egészet …
Van valami különösen nyugtalanító abban, amikor egy történet azzal indul, hogy egy család valamikor régen alkut kötött a tengerrel. Mert az ilyen alkuk általában nem arról szólnak, hogy mindenki boldogan él tovább. Inkább arról, hogy generációkon át fizetik az árát. A csonthárfa dala pedig pontosan erről szól. Egy sötét, baljós hangulatú gótikus fantasy, amelyben sellők, boszorkányság, családi legendák és nagyon régi bűnök keverednek össze egy olyan történetben, ami egyszerre tündérmese …
Bevallom, amikor először találkoztam a Mintha gonoszok volnánk fülszövegével, nagyjából azonnal eldöntöttem, hogy ezt olvasni fogom. Dark academia hangulat, tragédia, egy csapat színházmániás diák, akik Shakespeare-darabokban élnek, és egy haláleset. Mi baj lehet? Őszintén szólva egy olyan történet lett belőle, ami egyszerre működik is, és nem is. Ez attól függ, mint is vársz tőle pontosan. Ha pörgős thrillert, akkor valószínűleg csalódni fogsz. Ha viszont egy lassan kibontakozó, baljós hangulatú drámát, …
Általában két részre szoktam osztani a sorozatokat. Egy részének várom már a végét, mert csak hosszúra nyújtott tésztának érzem. Persze, megkapom a lezárást, elvarrják a szálakat, a karakterek nagyrésze életben marad, én becsukom a könyvet, és nyitom a következőt. Egy másik része viszont végig fenntartja az érdeklődésemet. Mert egyedi, mert nem fél kegyetlen lenni, mert azok a szálak, amiket korábban kicsit feleslegesnek éreztem, a végén mégis a helyükre kerülnek. Esetenként …
A Lótusz háborúja első részét, a Vihartáncost nagyon szerettem. Egy olyan világot tárt elém, amit nem sok fantasy tett még meg. A japán kultúra és a steampunk elemek kifejezetten izgalmas elegyet alkottak együtt, de ezt már az első részről szóló bejegyzésben is leírtam. Szóval nem volt kérdés, hogy a trilógia polcomról hiányzó két kötetét is meg fogom szerezni. Így került nem olyan rég hozzám a Testvérgyilkos és a Végső dalnok. …
A Narancsfa-kolostor olvasása közben a térkép lett a leggyakrabban használt oldalam. Nem csak egyszer az elején, hanem újra és újra visszalapoztam hozzá. Próbáltam elhelyezni a szereplőket, követni az utazásaikat, megérteni, mi hol történik. Samantha Shannon világa nem kicsiben kezdődik, és nem is fokozatosan tágul. Teljes egészében tárul elénk, és nekünk kell kiismernünk magunkat benne. Nem éreztem még ennyire erősen a térkép létjogosultságát egy könyvben, mint most. Szóval az első fejezetek …
A hosszú menetelést évekkel ezelőtt már olvastam. Nagyon jó könyvnek tartom, de nem azon a szórakoztató módon. Nyomasztó. Fojtogató. Néha kifejezetten kényelmetlen. És mégis – vagy talán pont ezért – nagyon tetszett. A mélysége miatt. A kimondatlan kérdései miatt. Amiatt, ahogyan az emberi lélek határait boncolgatja, minden különösebb cirkusz nélkül. A filmet múlt hétvégén néztük meg. Mivel többször kétségeim támadtak az eseményekkel kapcsolatban, a könyv is előkerült, már a film …
A Bábmester számomra az egyik legkellemesebb meglepetés volt nem csak a hazai, hanem általában a fantasy kínálatban. Üde színfolt, ami nem csak a világával és a hangulatával fogott meg, hanem azzal is, hogy mert kicsit más lenni. Nem volt kérdés, hogy beszerzem e a Tüske és gyopár sorozat folytatását is. Már tavaly elolvastam egyébként, de időben most jutottam el addig, hogy megírjam a bejegyzést is róla. Ezért elnézést kérek mindenkitől. …
Ha egy mondatban kéne összefoglalnom az olvasottakat: nagyon nem erre számítottam. Ott volt mögötte egy brutálisan erős előzmény, a Pillangók kertje. Egy olyan nyitókötet, ami sötét volt, nyomasztó, kegyetlen, és közben végig feszült. Ami nem eresztett. Ami után volt bennem egy rossz érzés, de jó értelemben. Amit egy pszichothriller után érez az ember. Na ehhez képest a második rész mintha teljesen más irányba fordult volna. Még nem is az volt …
Őszintén? Sokkal rosszabbra számítottam. Ennek két oka van. Egyrészt már rettegek a szép borítós könyvek tartalmi minőségétől. Másrészt már futószalagon érkeznek a gyakorlatilag egyforma romantikus fantasy kötetek, én pedig egyre kevesebb lelkesedéssel fogadom ezeket. A boszorkányszedő kapcsán kifejezetten drukkoltam olvasás közben, hogy ez most jó legyen. A borító gyönyörű, a fülszöveg tele van ígérettel, a világ pedig papíron mindent tud, amitől egy fantasy-olvasó szeme felcsillanhat: ősi istenek, boszorkányok, legendák, mágia, …
A szomszéd lány nem az a fajta könyv, amit kitörő lelkesedéssel fogok ajánlgatni bárkinek. Nem azért, mert rossz. Viszont arra is képtelen vagyok, hogy kerek perec kijelentsem: ez egy jó könyv. Az 5 csillagot igazából nem magának a történetnek adtam, mert szörnyű, ami történik benne. Olvasás közben folyamatosan gyomoridegem volt. És valahol ezzel tudom indokolni a könyvre adott értékelésemet is. Mert maga Ketchum írói munkája, amit kiemelkedőnek tartok. Nézzük meg …
A Quicksilver egy újabb BookTok-szenzáció, amiről nagyon szerettem volna, ha működik. De ugye mind tudjuk már, hogy milyen ez, emiatt végig ott volt bennem egy csendes gyanú, hogy ebből vagy egy meglepően jó élmény lesz, vagy kapok egy újabb kliséhalmazt. Végül sajnos az utóbbi történt, ugyanis van benne legalább 200 teljesen felesleges oldal. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Pedig Callie Hart könyvében volt potenciál, és nem is kevés. Csak …