Képzeld el, hogy jó érzéked van a tésztához, és csak annyi a célod az életben, hogy egy pékségben dolgozz nyugodtan. Semmi hősi ambíció, semmi világmegmentés, csak nyugi, kenyér és talán egy kis fahéjas csiga. Aztán korán reggel, amikor még a kávédat sem ittad meg, egy holttestbe botlasz a pult mögött. Na pont innen indul a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez. T. Kingfisher könyve pontosan azt adja, amit a címe ígér: egy kenyérmágus lány történetét, aki egyre mélyebbre süllyed a fantasy világ csodásan kaotikus bugyraiba. És mindeközben minden második oldalon megéhezel egy meleg, ropogós cipóra. De komolyan, ez a könyv komoly veszélyt jelent a diétára.
Miről is szól ez a kenyérillatú felfordulás?
Főhősnőnk Mona, 14 éves. Pék és mágus. És ezen a ponton rögtön engedjétek is el a megszokott mágiákról való tudásotokat. Ő nem egy tűzlabdát hajigáló hős. Ő jól bánik a tésztával. A mágiája képes arra, hogy az akarata szerint kelljen meg, vagy süljön át a pékáru. A történet során pedig sokat tanul arról, hogyan tudja hasznossá tenni ezt a képességét. A pincében pedig ott él Bob, a kovásza, aki finoman szólva is temperamentumos.
A hősiesség tényleg rossz szokás. Elég egyszer hősiesen cselekedned, az emberek utána már elvárják tőled.
A sztori ott kezd izgalmassá válni, amikor Mona a nagynénje pékségében hajnalban talál egy hullát. Innen pedig, mint ahogy ezeknél a történeteknél lenni szokott, a dolgok tovább bonyolódnak. Mona gyanúsítottá válik, menekülni kényszerül, csatlakozik hozzá Orsó, az utcagyerek (aki pont olyan pimasz és szókimondó, mint amilyen egy jó sidekick-nek lennie kell), és nyomozásba kezdenek. Majd lassan ráébrednek: ezt a zűrzavart nekik kell felgöngyölíteniük, mert a városvezetés alkalmatlan (illetve más is van a háttérben, de nem szeretnék spoilerezni). Röviden annyi, hogy mivel a felnőttek épp eltűntek a felelősség vállalása elől, így bizony a kenyérmágus lány menti meg a várost a barátaival. Hát ki más?
A karakterek nem mindennapiak
Egy teljesen egyedi világot kaptunk, tele olyan karakterekkel, akik egyszerre furák és szerethetőek.
Mona egyszerre szelíd és talpraesett. Nem akar hős lenni, és a legtöbb idejében csak azt szeretné, ha mindenki hagyná végre sütni. Viszont amikor kell, Ő odateszi magát. A varázslata végtelenül kreatív: nem tárgyakat robbant fel, hanem mézeskalács hadsereget épít. A történet során többször szóba kerül, hogy Mona úgy érzi, az ő mágiája nem hasznos, pedig a kenyérmágia menti meg őket végül. Az egész könyv alatt azt látjuk, hogyan nő bele a hős szerepébe, és miként próbálja a tőle telhető legtöbbet kihozni ebből a lehetetlen helyzetből.
Orsó, az árva tolvajgyerek, aki minden helyzetben kimondja a nyers valóságot. A maga módján pedig mindig kifejezi, hogy mennyire törődik Monával. A kettejük közti párbeszédek szórakoztatóak voltak.
Ha időd nagy részét egy döglött lóval töltöd, megtanulod tisztelni mások fura kisállatait.
Egy kiemelkedő karakter még Dögnyúzó Molli. És ezt most majdnem szó szerint kell érteni. A nő konkrétan halott lovakat támaszt fel. A mágiája egyszerre stílusos, és zseniális. A vele járó melléktermék pedig: Gebe, a zombiló. Egy csodálatos, enyhén rothadó szimbóluma annak, hogy a hűség néha furcsa alakot ölt. Sajnos őt (vagyis a képességét) is kihasználta a hatalom, és ez nyomot hagyott a lelkén. Nekem ő abszolút kedvencem a könyv szereplői közül.
Bár, ha kedvencek, akkor az igazi sztár nem maradhat ki: Bob, a kovász. Igen, Bob egy élő kovász. Nem az a hagyományos értelemben vett kovász, hiszen ő nem a hűtőben él egy kis edényben. Ő harcos, ő őrző, ő… hát néha elnyel dolgokat. Minden jelenetben, amiben Bob felbukkan, biztosan történik valami kovásztól nem túl megszokott.
Nem bánja, ha részeket szedek le róla, hogy kenyeret csináljak belőle, és mindig ez a legjobb kovász a városban. De a patkányevésről nem szólunk senkinek.
Ami lehetett volna kicsit több
Nagyon szerettem, de számomra lehetett volna még egy kicsit érdekesebb. A világ annyira egyedi és ötletes, hogy kicsit sajnáltam, hogy nem volt még több fura mágia. Tényleg olvastam volna 100 oldalon át csak arról, milyen újabb mágikus gasztronómiai rémületet idéz elő Mona, hiszen lett volna potenciál akár palacsintadobálásban is. Illetve biztosan vannak még a világban Monáéhoz és Molliéhoz hasonló, egyedi mágiák, amikről elsőre nem is gondolnánk, hogy kifejezetten hasznosak is tudnak lenni.
Kellemes olvasmány, nagyon szerettem
T. Kingfisher Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyve egy igazi meglepetésfalat: kívül ropogós, belül puha, meleg és vicces. Nem egy epikus hőstörténet, de nem is akar az lenni, és pont ezért működik: mert őszinte, okos, szerethető, és kellően abszurd is. Ha szereted a kedves, komfortos fantasykat, de nem bánod, ha egy gyilkos kovász is benéz a sarkon, akkor ez a könyv neked szól.
Süss egy kalácsot, fogj egy takarót és merülj el Mona világában. Amennyiben ez a könyv tetszett, jó szívvel ajánlom a Csalán és csont elolvasását, én azt a könyvet is imádtam.
Fülszöveg
A tizennégy éves Mona más, mint a város védelmével megbízott mágusok: nem tudja uralni a villámlást, nem tud beszélni a vízhez. Familiárisa egy kovászkeltető, mágiája pedig kizárólag kenyéren működik. Kényelmes életet él a nénikéje pékségében, ahol mézeskalács embereket bír táncra.
Élete azonban fenekestül felfordul, amikor egy holttestet talál a pékségben. Egy orgyilkos járja a város utcáit, varázsnépekre vadászik, és úgy tűnik, Mona a következő célpontja. Ráadásul a hirtelen mágusok nélkül maradt, káoszba zuhant városban talán még az orgyilkos lesz Mona legkisebb problémája…
- Műfaj: Cozy Fantasy (YA)
- Szerző: T. Kingfisher
- Kiadó: Kossuth Kiadó
- ISBN: 9789636362935 (2024)
- Oldalszám: 350
- Eredeti megjelenés éve: 2020
- Fordító: Rusznyák Csaba
