Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Kezdjük ott, hogy én alapvetően nagy rajongója vagyok a formabontó fantasyknak. Amikor ilyet veszek a kezembe, nem világmegváltó, epikus történetet várom, hanem a furcsa hangulatot és a különc karaktereket. Már T. Kingfisher Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyve is ezt a kategóriát képviselte. A Csalán és Csont egy kicsit sötét, egy kicsit fura, néhol komoly, máshol meg egész szívmelengető. És igen, teljesen rendben volt számomra, hogy az első igazán fontos cselekedet egy …
Van az a mondás, hogy „ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem is az.” Nos, Millie, a főszereplőnk, ezt testközelből tapasztalja meg, amikor elfogad egy álomszerűnek tűnő állást egy gazdag családnál. De persze, mivel egy pszichothrillerről beszélünk, sejtjük, hogy nem fogja rózsaszirmokkal beszórt folyosón leélni házvezetőnői karrierjét. A téboly otthona egy olyan történet, amely folyamatosan feszültségben tart, és olyan csavarokat rejt, hogy az olvasó minden egyes oldalon …
Nem lesz most lassú felvezetés, rögtön a téma közepébe csapok. Az 1984 tipikusan az a disztópia, ami nem ér véget azzal, hogy letetted. Napokkal később is a gondolataidban motoszkál. Számomra az idei év egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt. A modern disztópiák nagy része is innen merít. Orwell pedig 1949-ben olyan világot rajzolt fel, amelynek elemei még ma is félelmetes párhuzamokként kacsintanak vissza. Ugyan rövid, de nem könnyű olvasmány. Nyomasztó, sötét, és …
Az már a Kísérteni Adeline-t bejegyzésemben valószínűleg egyértelmű volt mindenkinek, hogy nem szerettem azt a könyvet. Nagyrészt untam, az írás stílusa se ragadott magával, és a szereplők is idegesítettek. Végig az volt az érzésem, hogy a második részének a közelébe sem fogok menni. Viszont az emberkereskedelmes szál érdekelt, és olyan lezárást kapott az első rész, hogy úgy döntöttem, adok egy esélyt a második résznek is. Ugyan nem rögtön, mert ennyire …
A Gleam (Csillogás) az Aranyozott fogoly harmadik kötete, és bár terjedelmét tekintve epikusnak tűnik, a történetvezetés korántsem ilyen grandiózus. Őszintén szólva nem volt könnyű dolgom az olvasásával. A sorozat eddigi részeit is inkább érdeklődő távolságtartással olvastam, de ez a harmadik kötet valahogy még ennek a lélektani ingerküszöbnek is aláment. És nem a témaválasztással van baj. A toxikus kapcsolatból való kilépés, az önazonosság keresése, a trauma feldolgozása erős irodalmi alapok. Viszont …
Kíváncsian vágtam bele a Glint olvasásába, hiszen kettős érzéssel zártam az első részt, hiszen határozottan érződött rajta, hogy inkább bevezetés, és éreztem a potenciált, de a főszereplőtől a hideg rázott néha. Az aranyozott fogoly második része határozottan jobb volt, jót tett neki, hogy elhagytuk a palotát, mert több lett az emberi dinamika. A cselekmény ugyan továbbra sem száguld, de ezúttal már nem egyhelyben ácsorgunk benne, hanem tényleg elindulunk valahova. Na …
Néha az ember nem sorsszerű megvilágosodásból vesz le egy könyvet a polcról, hanem mert piros címke virít rajta: akciós. A Gild részemről pontosan ezért került megvásárlásra. A fülszöveg nem hozott annyira lázba, és meg kell mondjam, az első pár fejezet sem győzött meg arról, hogy ez lesz az év olvasmánya. Mégis, valami ott motoszkált bennem, ami miatt nem tudtam letenni. Az aranyozott fogoly első része vegyes érzéseket keltett bennem. Nem …
Sokszor úgy érzem, hogy ha egy könyv borítóján szerepel a „TikTok-szenzáció” felirat, akkor jó eséllyel középszerű történetet fogok olvasni, csak szép csomagolásban. A Gothikana pontosan ezt az érzést hozta. Megvolt benne minden, ami elsőre csábító: gótikus kastély egy hegy tetején, titokzatos egyetem, múltba vesző tragédiák, egy átokkal sújtott tó, eltűnések, sírok, fekete bál. Szóval az a klasszikus sötét hangulat, amit annyira imádok. És még zeneajánlót is kaptunk az elejére, ami …
A fülszöveg és a vélemények alapján sokat vártam a Zodiákus Akadémiától. Illetve többen bedobták a klasszikus „ha szeretted a Harry Pottert, ezt is imádni fogod” dolgot, én viszont őszintén nem tudom, ezt hogyan és hol érezték így, mert a baglyok, a melegség és a baráti összetartás helyett itt főleg erőszak, zaklatás és rideg bentlakásos iskola van, ahol minden második lépésedre jut egy kis megaláztatás. Igazából a varázslóiskola stimmel, de ezzel …
Elit iskola Skócia ködében, latin idézetek a falakon, izgalmas nyomozás, titkos társaság a háttérben. Minden egyben, amiért annyira rajongok. A Prédák háza azonban túltett minden várakozásomon: alig bírtam letenni. Vannak itt még kérem, rejtélyek, hazugságok és mindfuck pillanatok. Pont az a fajta atmoszféra, amiért szeretek elveszni egy történetben. A Carnivora Akadémia világába beszippantva végig azt éreztem, hogy minden mondat mögött ott lapul valami sötétebb titok. Diana Hunt pedig gondoskodott róla, …
Spicy könyvet nem először olvasok, néha a kezembe kerül egy-egy, de a dark romance műfajába a Haunting Adeline társaságában léptem be. Tudtam, hogy elég megosztó a könyv (mondjuk a műfaj is), és hogy a Kísérteni Adeline-t vagy imádja az ember, vagy a falhoz dobja, mert annyira kiveri a biztosítékot. Esetleg unja. Igen, untam. De ne szaladjunk ennyire előre. Én a közönségsiker iránti kíváncsiságtól vezérelve vettem kézbe, és mire a végére …
Boszorkányok, tündérek és egy világítótorony a skót partoknál. Elsőre úgy hangzik, mintha egy sötét mesébe csöppennénk. És C. J. Cooke könyve, A világítótorony boszorkányai pontosan ezt az érzést hozza: egyszerre thriller és történelemóra, amelyben a skót boszorkányüldözések rémképe és a népi folklór furcsa lényei tűnnek fel. A 17. századi perek és a „vadonc” gyerekek legendája nemcsak hátborzongató kitalációk, hanem nagyon is valós emlékei egy korszaknak, amikor a félelem és a …