Álomhajsza - Tales & Trinkets

Bevallom: nem tudtam, milyen lesz Vavyan Fable-től fantasyt olvasni. Más jellegű könyvével korábban már találkoztam, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogy ez vajon milyen lesz, de sose vettem le a polcról. Egy darabig kerülgettük egymást, de most azt mondom, hogy abszolút megérte. Ráadásul nem teljesen azt kaptam, amire számítottam, hiszen én egy 100%-ig fantasy történetre voltam felkészülve, szóval pár percig ültem nagyra tágult szemekkel az első olyan fejezet fölött, ami napjainkban játszódik egy forgatáson.

Egy fantasy-film és a stáb

Az Álomhajsza egyszerre mesél nekünk egy klasszikus fantasy történetet, és mutatja meg, mi zajlik a kamera mögött, amikor ezt a történetet filmre viszik. Egyes fejezetekben a fantasy-világ eseményeit követjük Lilia, Seym és társaik oldalán, akik a Kék Kristály után kutatnak, hogy visszaadják az embereknek az éjszakát. Más fejezetekben pedig a stáb tagjai, a színészek és a filmes világ furcsa mechanizmusai kerülnek előtérbe. A legjobb az egészben, hogy ezek a világok nem különállóak. A film „álomvilága” és a valóság időnként összemosódik: amit az egyik fejezetben még izgalmas fantasy kalandként olvasunk, a következőben már azt látjuk, ahogy a stáb épp megpróbálja leforgatni ugyanazt. Ez a szerkezet eleinte kicsit szokatlan, de nagyon hamar bele lehet rázódni. Számomra ettől lett igazán különleges a regény ritmusa.

Mindenhol csak kellemes helyek vannak, ha megfelelőképpen állsz a dolgokhoz.

Akik életre keltik a mesét

Kristen egy ízig-vérig pozitív szereplő. Egy kedves, temperamentumos lány, aki nem csak sodródik az eseményekkel, de meg is áll közben egy kicsit körülnézni, hogy aztán pontos és ironikus megfigyelésekkel ajándékozza meg az olvasót. Mindent a szívébe zár: a természetet, az állatokat, az embereket. A saját érzésein olykor kicsit nehezen igazodik el. Ahogy haladunk előre a könyvben, egyre inkább látjuk: a Liliában megírt varázslónő valójában sokban hasonlít rá.

Brad a tipikus egyszerű férfi megtestesítője. Halk szavú, visszafogott, de ha meg kell védenie valakit, a legelsők között ugrik. Nem forog minden körülötte, nem pózol az újságíróknak, egyszerűen csak jelen van a forgatáson, elvégzi a munkáját. Kristen szemén keresztül ismerjük meg, és ez az ismeretség egy szép, lassú ívet ír le. Ahogy a lány véleménye is fokozatosan megváltozik róla, úgy az olvasó is egyre inkább kedveli meg. Seym szerepében is hasonlóan stabil: nem a hangos karakter, hanem a biztos háttér, aki mindig jelen van, amikor szükség van rá.

Kyan a középszerű akciósztár. Az álomszép PR-termék, akinek a neve jól mutat a plakátokon, a merch bögréken és a sajtóközleményekben. Ügyel arra, hogy mit gondol róla a közönsége. És a színészi teljesítménye? Hát szerintem maradjunk annyiban, hogy többet tesz hozzá a filmhez és Shorr karakteréhez a sminkese, mint ő maga. Kristen eleinte lenyűgözve nézi, de az idő és a tapasztalat lassan lefejti róla a rózsaszín fóliát. Marad egy ember, akinek a fény fontosabb minden másnál.

A brüsszeli csipke szögesdrót az én finomságomhoz képest. Tudod, mit gondolok a te drága idődről, meg a folytonosan felemlegetett, világhíres tálentumodról? Azt, hogy ha leültetnének téged és ezt az árva kismadarat egy-egy IQ-teszt fölé, a tyúk adná be előbb a papírját, és a te pontszámod harmincszorosát kapná rá!

A romantikus szál tipikus slow burn. Kristen és Brad kapcsolata kifejezetten lassan bontakozik ki, és semennyire nem nyálas. Egyszerűen találkozik két ember, akik lassan megtanulják, hogyan tudják egymásból kihozni a legjobbat. A fókuszt nem viszi el a történetről, csak lágyan jelen van végig.

Kristen és Kyan között ezzel szemben minden a látszatról szól. A külsőség, a csillogás, az illúzió. De ahogy Kristen egyre jobban megismeri Kyan valódi arcát (az önimádó, agyatlan fickót) úgy múlik el a varázs is. És ez a kiábrándulás szerintem épp annyira fontos része a történetnek, mint a valódi érzelmek lassú megszületése.

A mese mögött megbújó mondanivaló

Mélyebb mondanivalót a forgatás szálán is kapunk, illetve fantasy történetbe is sikerült az írónőnek becsempésznie.

Kyan karaktere egyszerre szatíra és tükör. Megmutatja, mit tesz az emberrel, ha a filmipar elveszi az eszét. Azt is nagyon jól bemutatja, hogy a középszerűségből is lehet ikon, ha elég jól csomagolják be. A könyv ezen a vonalon finom, de éles társadalomkritikát fogalmaz meg: nem a tehetség számít, hanem a látszat. És nem az a fontos, hogy mit tudsz, hanem hogy eladható vagy-e.

A fantasy-vonal középpontjában a Kék Kristály áll, amelyről mindenki azt reméli, hogy visszahozza a világba a jót, a fényt, az emberséget. De a valóság sokkal prózaibb. A kristály nem tesz csodát, hiszen „csak” visszaadja az embereknek az éjszaka szépségét. Az emberek ettől nem lettek jobbak, a világ nem lett igazságosabb, és Fable itt mutatja meg a legjobban: a varázslat lehetőséget adhat, de a változás mindig rajtunk múlik.

Mese felnőtteknek

Az Álomhajsza számomra igazi élmény volt. Az a fajta könyv, ami egyszerre szórakoztat és gondolkodásra késztet. A fantasy-történet egy fokkal jobban tetszett, talán mert ott éreztem igazán a varázslatot és az álom erejét. Illetve azért én sokkal otthonosabban mozgok ezen a terepen. De a filmforgatással kapcsolatos fejezetek remekül kiegészítik ezt, humorral, iróniával és egy jó adag valósággal. Izgalmas történetet kaptunk, amiben megfér egymás mellett a tündérmese és a stábkulisszák valósága. Olyan ez a könyv, mint egy mese felnőtteknek: tele kalanddal, humorral és egy kis kesernyés igazsággal.

Ugyan sorozat, hiszen megjelent még egy része. Viszont a könyv ennek ellenére önállóan is tökéletesen megállja a helyét. Emiatt az önálló történetekre vonatkozó jelvényt is megadom neki.

Fülszöveg

Amint tudomást szerzünk a KÉK KRISTÁLY létezéséről, azonnal szenvedélyesen érdekeltté válunk abban, hogy az el is juthasson rendeltetési helyére. Sok, nagyon sok függ ettől: talán nem kevesebb, mint az emberi élet szépsége. Fénylő és sötétlő birodalmak, szörnyecskék és monstrumok, tündérek és fenevadak, harcosok és filmesek között vezeti hőseit biztos, de gyengéd kézzel VAVYAN FABLE ebben a különös, egymásba illeszkedő, egymást tükröző, egymást kiegészítő ikerregényben. A Szerző, a tőle már jól ismert pazar játékossággal, plasztikus megjelenítő erővel, de a még tőle is szokatlan érzelmi komolysággal hívja meg olvasóját a szerteágazó, elbűvölően gazdag mese-álomvilágba. Varázsol, de nem csal. Hiszen az álom: igaz! Mi álmodjuk magunkról, egymásról. A varázsos, groteszk, fura-bájos, bizarr, pikáns, lebegő, súlyos, gyengéd, horrorszerű, kuncogtató, józan, szárnyaló, görnyesztő, trillázóan gunyorkás és szívmélyien komoly FANTASY-TÖRTÉNET minden ere, patakocskája és folyama – s velük az Olvasó is – eléri végül a Tengert. A szeretet tengerét.