A ​dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen

Őszintén szólva ahogy megláttam a könyv címét, elsőre nem tudtam, hogy mire számítsak. Valljuk be, nem túl szokványos, de figyelemfelkeltő. Aztán elolvastam Grady Hendrix regényének a fülszövegét is. Vámpírok? Olvasókör? Déli háziasszonyok? Ez így együtt vagy zseniális vagy egy nagyon furcsa ötlet, ami nem működik. Aztán arra jutottam, hogy Agave könyvben még nem csalódtam, szóval miért is ne vehetném meg. És mi lett az eredmény? Szerintem határozottan jól működik ez a háziasszonyok vs. vámpír vonal.

Mintha a Lila akác közben lennénk

Ha röviden kéne leírni, ez a sztori egy vámpíros horror. Ha egy picit őszintébben: ez egy könyv nőkről, akiket senki nem vesz komolyan. De a lényeg nem változik: ez egy könyv arról, hogy mit tesz egy csapat háziasszony, ha vámpír költözik a szomszédba.

A történet a 80-as évek végén / 90-es évek elején játszódik Dél-Karolinában, ahol Patricia Campbell éli azt az életet, amit a társadalom gond nélkül „tökéletesnek” nevezne. Férj, gyerekek, ház, napi rutin. Tudjátok, az élet, ahol minden flottul megy, csak éppen semmi nem történik. Annyi változás érkezik az életébe, hogy magukhoz kell költöztetniük a szenilis anyóst.

Tehát mi lehet az egyetlen izgalomforrás? Egy olvasókör, ahol nem romantikus regényeket elemeznek könnyes szemmel, hanem brutális bűnügyeket boncolgatnak: true crime, vér, sorozatgyilkosok. És természetesen mindeközben nagyon jól szórakoznak. Aztán egyszer Patricia azt veszi észre, hogy a szörnyűség beköltözik melléjük.

Senki ne számítson egy gyors tempójú történetre

A könyv eleje kifejezetten lassú, de ezt nem gondolom negatívumnak. Megismerjük a környéket, a szereplőket, a családjukat. Vannak könnyed, humoros párbeszédek. Olyan, mintha leülnél megnézni egy Született feleségek évadot. Csak valaki közben ráeresztett egy vámpírt a Lila akác köz lakóira.

Az első komolyabb, véres jelenetre viszont nem sokat kell várni, ugyanis már a könyv korai szakaszában támadás éri a főszereplőnket egy öreg néni által. Az eseménynek Patricia a fülcimpája esik áldozatul. A néni ezt követő sorsába nem megyek most bele, de megjelenik egy rokona, aki gyorsan be is költözik a házába: James Harris. Szerencsére James rendkívül udvarias, megnyerő, és mindenki azonnal kedvelni is kezdi. Igazi álomszomszéd.

Nem tudom, mi lenne a megfelelő gesztus annak a nőnek a családja felé, aki leharapta a füledet, de ha feltétlenül késztetést érzel, akkor a helyedben semmiképpen sem vinnék ételt.

Viszont több furcsaságra is figyelmes lesz Patricia, és ahogy elkezdi fejben összekötni a szálakat, úgy érzi, hogy minden az új szomszédja érkezésével kezdődött. Viszont erről valahogy meg is kell győzni a szomszédságot.

Mélyebb mondanivaló is akad a vámpíros horror mögött

Gondolhatjuk, hogy milyen reakciók érkeznek. És ezen a ponton a történet behoz egy kis társadalomkritikát, körbejárja a női szerepek és a közösségi nyomás témáját. A férfiak reakciói egészen lenyűgözőek… mármint abban az értelemben, hogy mennyire irritálóak. Ha olyan férjem lenne, mint ezeknek a nőknek… hát maradjunk annyiban, hogy jó eséllyel előbb végezné a kert végében, mint a környéket fenyegető vámpír.

Az a természetesség, ahogy lekezelik a nőket, ahogy megkérdőjelezik őket, ahogy elintézik egy „biztos csak túlreagálod”-dal… Hát, mondjuk úgy, hogy olvasás közben többször is felment a vérnyomásom. És nem a gyilkos vámpír miatt. Elég volt hozzá egy rakás idióta férfi.

Patricia megítélésén az sem segít, hogy James beépül a közösségbe, elnyeri a férfiak bizalmát, és teljesen elhitelteleníti azt az egy embert, aki átlát rajta.

Cozy horror? Talán.

A könyv eleje kifejezetten cozy. Van benne humor, barátság, pletyka, könyvklub vibe. Mondanám, hogy el tudok képzelni belőle egy könnyed limonádé sorozatot, ahol abból van konfliktus, hogy ki mit sütött a kerti partira, de igazából készült már ilyen.

De senkit ne tévesszen meg az eleje. Hendrix ugyanis fogja ezt az idilli képet, és konkrétan beleönt egy vödör vért. A komolyabb horror nagy mennyiségű vérrel csak a könyv végére érkezik meg, egészen addig inkább a nyomasztás a jellemző. Ezt viszont könnyedén feloldják a humoros párbeszédek.

Zárógondolatok

A dél-karolinai olvasókör vámpírok ellen egy lassabb tempójú, de annál izgalmasabb történet. Minden fejezet úgy ért véget, hogy szívem szerint kezdtem is volna a következőt. Szuper könyvélmény volt, nem bánom, hogy elolvastam. Mondjuk imádom a humorral fűszerezett horrort (nem minden esetben, a Horrorra akadva filmektől kiver a víz…). Grady Hendrixtől biztosan fogok még olvasni.

Ha szereted lassan építkező, jól megírt történeteket, akkor mindenképp ajánlom olvasásra. Viszont ha te az a típus vagy, aki 30 oldalon belül várja a pörgést, akkor itt lesznek türelmi próbatételek.

Ritkán szoktam külön kiemelni, de itt muszáj: a borító szerintem telitalálat. Tökéletesen hozza azt a kissé kopott, ponyvaregényes hangulatot, ami már önmagában megadja az alaphangot. És ami még külön zseniális: minden fejezet címe egy könyv címe. Annak a könyvnek a címe, amit az olvasókör éppen olvas. Apróság, de annyira jól működik, hogy simán hozzáad az egész élményhez.

---

Fülszöveg

Patricia Campbell élete még sosem tűnt ennyire fojtogatónak. A férje folyton dolgozik, kamasz gyerekei már a saját életüket élik, szenilis anyósa állandó felügyeletet igényel, a napi teendőinek pedig sosem ér a végére. Az egyetlen színfolt az életében a könyvklub: egy összetartó női társaság, amelyet a valós bűnügyek iránti rajongás kovácsolt össze. Találkozóikon ugyanolyan lelkesedéssel beszélnek a Manson családról, mint a sajátjaikról.

Egy este, nem sokkal a könyvklub után, Patriciára rátámad egy idős szomszédjuk – segítségére pedig a férfi jóképű unokaöccse, James Harris siet. Nem sokkal később a művelt, megnyerő külsejű és sokat látott James olyan érzéseket ébreszt Patriciában, amikről már azt hitte, végleg elfelejtette őket. Ám amikor a város másik végén hirtelen gyerekek tűnnek el, Patricia gyanakodni kezd: lehet, hogy James Harris nem az, akinek mondja magát? Talán nem is Brad Pittre, hanem inkább Ted Bundyra hasonlít… vagy valamire, ami nem is ember.

És ami még rosszabb, hogy már beengedte a férfit az otthonába.

James apránként belopja magát Patricia életébe, és megpróbálja elvenni mindazt, amit a nő addig természetesnek hitt – még a könyvklubját is. De Patricia nem adja meg magát harc nélkül ebben a véráztatta történetben, amely egyszerre tiszteleg a legjobb vámpírtörténetek előtt, és mégis egyedülálló módon emelkedik ki közülük.