Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Bevallom, a Ne engedd be az erdőt eredetileg nem szerepelt az olvasási terveim között. Minden adott volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet: izgalmas fülszöveg, sötét erdő, titkok és szép borító. Viszont ez gyanakvóvá tett, túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen. Túl sokszor kaptam középszerű történetet ebből a kombinációból, ráadásul erősen dolgoztam azon, hogy ne akarjak minden hype könyvre rárontani, mint egy kontrollvesztett bolond. Aztán Bookstagramon több pozitív véleményt is olvastam …
Már két T. Kingfisher könyvet olvastam, és ezek mind kicsit más élményt nyújtottak. Viszont mindkettőt annyira szerettem, hogy már nem lett kérdés, hogy szaladok-e a könyvesboltba, amikor megjelenik tőle egy újdonság. A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez egy kedves kis komfortolvasmány volt, amit bátran ajánlok bárkinek, aki egy kis cozy fantasy kalandra vágyik. Aztán jött a Csalán és csont, ami ugyan meseelemekkel dolgozott, de beemelt egy adag sötétséget is (illetve egy démoni …
Őszintén szólva ahogy megláttam a könyv címét, elsőre nem tudtam, hogy mire számítsak. Valljuk be, nem túl szokványos, de figyelemfelkeltő. Aztán elolvastam Grady Hendrix regényének a fülszövegét is. Vámpírok? Olvasókör? Déli háziasszonyok? Ez így együtt vagy zseniális vagy egy nagyon furcsa ötlet, ami nem működik. Aztán arra jutottam, hogy Agave könyvben még nem csalódtam, szóval miért is ne vehetném meg. És mi lett az eredmény? Szerintem határozottan jól működik ez …
A hosszú menetelést évekkel ezelőtt már olvastam. Nagyon jó könyvnek tartom, de nem azon a szórakoztató módon. Nyomasztó. Fojtogató. Néha kifejezetten kényelmetlen. És mégis – vagy talán pont ezért – nagyon tetszett. A mélysége miatt. A kimondatlan kérdései miatt. Amiatt, ahogyan az emberi lélek határait boncolgatja, minden különösebb cirkusz nélkül. A filmet múlt hétvégén néztük meg. Mivel többször kétségeim támadtak az eseményekkel kapcsolatban, a könyv is előkerült, már a film …
A szomszéd lány nem az a fajta könyv, amit kitörő lelkesedéssel fogok ajánlgatni bárkinek. Nem azért, mert rossz. Viszont arra is képtelen vagyok, hogy kerek perec kijelentsem: ez egy jó könyv. Az 5 csillagot igazából nem magának a történetnek adtam, mert szörnyű, ami történik benne. Olvasás közben folyamatosan gyomoridegem volt. És valahol ezzel tudom indokolni a könyvre adott értékelésemet is. Mert maga Ketchum írói munkája, amit kiemelkedőnek tartok. Nézzük meg …
Számomra a Fekete bárány pont az a fajta „cozy horror” volt, amit egy fáradt hétköznap este szívesen veszek a kezembe: sötét, fura, néha gusztustalan, de közben meglepően érzelmes, és tele van azzal a maró cinizmussal, amit nagyon tudok értékelni. Nem ez lesz életem legijesztőbb könyve, viszont végig olvasmányos maradt. Ráadásul sokkal többről szólt, mint egy random szektáról, és a hangulata simán elvitte a hátán az egészet. Egyébként amellett, hogy egy …
Mivel egy komorabb hangulatú könyvre vágytam, úgy döntöttem, hogy J. M. Miro Hétköznapi szörnyetegek című kötetét veszem kézbe. Ha már bele akarok merülni a viktoriánus éjszaka sötétjébe, tegyem azt stílusosan: különleges gyerekekkel, titkos intézettel és egy olyan atmoszférával, ami már az első oldalon megfogja az embert. A lendületes kezdés után már csak az volt a kérdés, hogy a történet végig tudja e tartani ezt a varázst. A viktoriánus sötétség csábítása …