Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Jay Kristoff sorozata nem tartozik a friss megjelenések közé, viszont én az első részt idén vettem először a kezembe. Nem fogom szépíteni: teljesen beleszerettem ebbe a könyvbe. És hogy miért? Ha leegyszerűsítve kéne megfogalmaznom a koncepcióját: japán epikus steampunk fantasy. Igen, a Vihartáncos mindezt hozza egyben. De ez önmagában nem azért kapta tőlem az 5 csillagot, mert ez így jól hangzik egyben, hanem mert működik is. Sőt: nemcsak, hogy működik, …
A Vér a fényes égbolton egyértelműen nem olyan, mint azok a könyvek, amiket fantasy címszó alatt gyakorlatilag sorozatgyártásban kapunk. Mindenki szereti a grandiózus történeteket, de az utóbbi időben azt éreztem, mintha ez sportággá vált volna: ki tud hosszabbra nyújtani egy sztorit, ki tudja a legtöbb karakterklisét belezsúfolni egyetlen könyvbe, ki tudja a leghosszabb erotikus jeleneteket megírni (igen, rád gondolok Quicksilver), ki tudja a legcsillogóbbra polírozni az unalmas konfliktusokat. És persze …
Az előző rész záró képei után egyenesen kötelező volt rögtön folytatni, ennek ellenére az első napokban valamiért nehezen találtam vissza ebbe a világba. Szóval az elején nagyon lassan haladtam, de végül sikerült visszarázódnom. És mi történik a trilógia lezárásában? Schwab több fronton indít konfliktust, és a Gyülekező árnyak után itt már hirtelen rengeteg esemény zajlik, több szálon. De a ritmus feszes, a tét hatalmas, a hangulat pedig újra hozza azt …
Izgatottan vártam, hogyan folytatódik Kell és Lina története. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy a második kötetnek az lesz a legnagyobb erőssége (és egyben a legnagyobb korlátja is), hogy a hangulat és a karakterek fejlődése dominál, miközben a cselekmény jó részét az Essen Tasch, a nagy mágusviadal tölti ki. A történetszál pedig minimálisat mozdul csak előre. Az Egy sötétebb mágia feszes, sötét és veszélyes világából egyszer csak egy valamivel könnyedebb, …
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész sorozat évekig állt a polcomon anélkül, hogy egyszer is kinyitottam volna. Év elején rászántam magam az Egy sötétebb mágia olvasására, majd 30 oldal után letettem. Rossz időzítés, rossz hangulat, ki tudja. De nem hagyott nyugodni, sokan mondják, hogy V. E. Schwab zseniális, szóval nyáron ismét rá esett a választásom. viszont innentől már nem volt visszaút. A mágia árnyalatai trilógia részeit egymás után …
Azt már az elején leszögezem, hogy nekem A koven az idei év egyik csalódása volt. A csalódásom szintjét talán a Gothikana-hoz tudnám a leginkább hasonlítani. Fülszöveg alapján mindent hozott, amit szeretek: sötét hangulat, boszorkányok, csontok és elzárt iskola. A hype gyanús lehetett volna, de nagyon naivan tudok néha könyvet választani. Maga a történet haladós volt, ezzel nem volt bajom, de végig azt éreztem, hogy ebből a történetből ezerszer jobbat is …
Fiatal könyvmolyként faltam Cassandra Clare Árnyvadász-könyveit, akkoriban abszolút beszippantott az a világ. Kimondhatjuk, hogy a 20-as éveim elején az olvasmányaim gerincét ez a sorozat adta. Épp ezért tartottam kicsit attól, hogy A kardfogóval teljesen új irányba fordul, és ez már nem fog annyira tetszeni. Ezzel a könyvvel elhagyja az ifjúsági vonalat, az ismerős Árnyvadász-világot, és belevág valamibe, ami jóval sötétebb, felnőttesebb és komolyabb. Sokáig nem vettem meg, de mikor rászántam …
Mivel egy komorabb hangulatú könyvre vágytam, úgy döntöttem, hogy J. M. Miro Hétköznapi szörnyetegek című kötetét veszem kézbe. Ha már bele akarok merülni a viktoriánus éjszaka sötétjébe, tegyem azt stílusosan: különleges gyerekekkel, titkos intézettel és egy olyan atmoszférával, ami már az első oldalon megfogja az embert. A lendületes kezdés után már csak az volt a kérdés, hogy a történet végig tudja e tartani ezt a varázst. A viktoriánus sötétség csábítása …
Kezdjük ott, hogy én alapvetően nagy rajongója vagyok a formabontó fantasyknak. Amikor ilyet veszek a kezembe, nem világmegváltó, epikus történetet várom, hanem a furcsa hangulatot és a különc karaktereket. Már T. Kingfisher Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyve is ezt a kategóriát képviselte. A Csalán és Csont egy kicsit sötét, egy kicsit fura, néhol komoly, máshol meg egész szívmelengető. És igen, teljesen rendben volt számomra, hogy az első igazán fontos cselekedet egy …
Valahogy mindig jobban érdekeltek a sötétebb történetek, ráadásul van bennem egy furcsa vonzódás a negatív szereplők iránt is (és nem mellesleg a Disney meséket is kedvelem). Emiatt nem volt kérdés, hogy elkezdjem e a Gonosztevők sorozatot. Mivel voltak fenntartásaim, először csak egy részt vettem meg, gondoltam meglátjuk mennyire működik ez a szemszög. A Gonosz Mostoha történetét dolgozza fel a Ki a legszebb?, ami a sorozat nyitó kötete. Szerintem nem voltak …
A hollóvarázs nem lett a kedvenc könyvem. Sőt. Pedig papíron minden adott volt egy igazi, misztikus, viktoriánus hangulatú mágiás-krimis egyveleghez, ami engem már az első oldalon be kellett volna, hogy szippantson. Itt viszont a lelkesedésem valahol a 70. oldal környékén elpárolgott, és nem is nagyon talált vissza. A borító, a fülszöveg és maga a koncepció rengeteg lehetőséget rejtett, de a megvalósítás sajnos nem lett az igazi. Na de nézzük mi …
Van az úgy, hogy az ember (vagy ebben az esetben ork) megunja a kalandozást, és inkább valami békésebbre vágyik. Mondjuk egy csésze gőzölgő kávéra, amitől nemcsak a reggelek, de az egész élet hirtelen kevésbé tűnik vérgőzösnek. Travis Baldree Legendás latték című regénye pont ezt az érzést ragadja meg: azt a csendes, szívmelengető pillanatot, amikor egy harcos leteszi a fegyvert, és azt mondja: „Na jó, itt az idő új életet kezdeni.” …