Onyx Storm – Ónixvihar

Rebecca Yarros a sorozat harmadik kötetében, ismételten bebizonyítja, hogy a romantasy műfajban nemcsak a szenvedély, hanem a politikai intrikák és a karakterfejlődés is kulcsszerepet játszhat. A Negyedik szárny és a Vasláng után az Ónixvihar világépítése lenyűgöző módon bővül, új kultúrákat is megismerhetünk. Továbbra is a kedvenceim közé tartozik ez a sorozat, annak ellenére, hogy a főhősök érzelmi dinamikája vetekszik egy közepesen sikeres szappanoperával. Violet Sorrengail története folytatódik, és ha azt hitted, hogy a második részben már mindent láttál, akkor készülj fel: új helyszínek, több politika, több venin, Violet és Xaden kapcsolatában pedig új problémák ütötték fel a fejüket.

Navarre már nem elég? Nézzük, mit rejtenek a szigetek!

Ha a Vasláng kinyitotta Navarre kapuit, az Ónixvihar konkrétan ledönti a falakat. A Negyedik szárny térképe tovább bővül: új királyságok, szövetségek és hatalmi központok kerülnek előtérbe, és hirtelen mindenki valamit rejteget. Yarros nem aprózza el a politikát. Az információ hatalom, a titok fegyver, a bizalom pedig luxus, amit senki nem engedhet meg magának.

A politikai játszmák most feszesebbek, mint eddig bármikor. Egyszerre találjuk szembe magunkat a külső háborús fenyegetésekkel és a belső bomlással. A vezetők egymás ellen játszanak, szövetségek születnek és hullanak szét pillanatok alatt, miközben senki sem tudja, kiben bízhat igazán. A könyv egyik erőssége, hogy a megdöbbentő árulások és a politikai manipuláció között lavíroz.

„A diplomáciát olykor kivont karddal lehet a leghatékonyabban gyakorolni.”- Lilith Sorrengail kapitány naplója

Ennek a hirtelen bővülő világnak megvan a negatív oldala is

A világépítés gazdagabb, mint valaha. Talán néha túl gazdag. Yarros rengeteg új helyszínt, legendát és politikai szálat vezet be, aminek én személy szerint örülök, mert sokat hozzátesz a történethez. Néha viszont mintha nem lenne elég idő mindent kibontani. Az olvasó egyszerre élvezi a részletgazdagságot és próbálja visszafejteni, ki kivel van éppen. Másrészt viszont pont ez adja a sava-borsát: az a káosz, amit csak egy háborúra készülő birodalom képes megteremteni.

Amit én kifejezetten sajnálok, hogy a térképre az új helyszínek nem kerültek rá. Tekintve, hogy ismét egy gigászi, 900+ oldalas könyvet kapunk, szerintem plusz egy oldal térkép igazán elfért volna benne. Viszont került be végre egy lista a főbb szereplőkről, sárkányaikról és pecséterejükről. Ezért hatalmas plusz pont jár, mert tényleg végtelen sok név van a könyvben, tekintve, hogy minden szereplőhöz tartozik egy sárkány vagy griff is.

A sárkányok szerepe tovább nő

Miközben a politikai feszültség nő, a sárkányok továbbra is az univerzum morális egyensúlyát képviselik. Az ő döntéseik sokszor „túlírják” az emberi parancsokat. A lojalitás, a becsület és a választás szabadsága most is központi téma. Az írónő nem engedi, hogy elfelejtsük, hogy a sárkányok önálló lények, akik saját erkölcsi kódex szerint cselekednek. Ők azok, akik még akkor is a rendet tartják szem előtt, amikor a vezetők politikai játszmákba fulladnak. Egy-egy döntésük képes teljes hadjáratokat eldönteni, és érezhetően ők az egyetlenek, akik még tisztán látják, ki a valódi ellenség.

A sárkányok közötti dinamika, illetve a lovasaikhoz fűződő kapcsolat sokkal mélyebb lett: nem csak telepatikus kommunikáció, hanem valódi kötelék, ami stratégiai és érzelmi döntéseket egyaránt befolyásol.

„Egyetlen lovas sem élte túl a sárkánya elvesztését, és nem is tudom elképzelni, hogy bárki élni akarna egy ilyen tragédia után.” – Kaori professzor, Útmutató a sárkányok fajtáihoz

Amíg az emberek titkokat halmoznak és egymás ellen fordulnak, a sárkányok tettei emlékeztetnek rá, milyen lenne egy világ, ahol az ígéretnek, a hűségnek és a bátorságnak még van jelentése. Yarros most először mutatja meg igazán a sárkányok saját hierarchiáját, döntéseik súlyát, és azt, hogy az emberek gyakran sokkal törékenyebbek, mint azok, akiket uralni próbálnak. Ebben a részben már nem csak a háború fegyverei, hanem a morális ítélet megtestesítői is. Ők azok, akik a káosz közepette is megőrzik az elveiket, és ezzel kontrasztot adnak az emberi gyarlóság mellé.

Együtt a világ ellen

A karakterek fejlődése számomra most sokkal látványosabb volt, mint az előző részben, ahol ez inkább mélyrepülés volt, mint fejlődés. Violet már nem csak a törékeny lány, aki csodával határos módon túlélte az első évet, hanem egyre inkább vezetővé válik, akinek fontos döntéseket kell hozni, még akkor is, ha azok fájdalmasak, vagy szembe mennek a paranccsal. Már sokkal inkább belátja, hogy a tettei mások életére hatással vannak. Violet mellett Xaden is komoly változásokon megy keresztül: a titkok és a múlt árnyai továbbra is kísértik, miközben próbálja megtalálni a helyét a világban. Szívesen olvastam volna Xaden szemszögéből is erről, mert érdekelt, hogy ő miként éli meg a változást. Elmondja ugyan Violetnek, hogy komoly erőfeszítés az önkontroll, de kettejük kommunikációjából kiindulva biztos vagyok benne, hogy Violet szemszögéből ennek a vívódásnak csak a felszínét kapargattuk. Mióta ezt a sorozatot olvasom, először éreztem azt, hogy szeretnék többet kapni Xaden gondolataiból, mert valóban elkezdett érdekelni, hogy mi történik vele.

Ne hibáztasd magad olyan sebekért, amelyeket nem te okoztál.

És hogy élik meg ezt a sárkányaik?

A sárkányok valószínűleg jobban látják a kapcsolatuk repedéseit, mint Violet és Xaden. Amíg Violet és Xaden a lojalitás és a bizalom határán táncol, a sárkányaik tükröt tartanak eléjük, azt a kérdést feszegetve, hogy lehet-e bármi tartós, ha a döntéseik alapja már nem az igazság, hanem a félelem. Yarros mostanra teljesen összehangolta az emberi és a sárkányi drámát: amikor Violet elbizonytalanodik, Tairn és Andarna reagálnak; amikor Xaden a titkai mögé bújik, Sgaeyl szinte provokatívan marad csendben. Tairn már nem bízik Xaden-ben, és ezt egyértelműen Violet tudtára is adja. Sokszor nem ért egyet a lány döntéseivel, de mellette van, és támogatja ettől függetlenül.

Akik nélkül ez a könyvsorozat csak egy hosszúra nyúlt párkapcsolati válság lenne

A Sorrengail testvérek kapcsolata is több szerepet kap. Mira és Brennan jelenléte és folytonos vitája hangsúlyosabbá válik. Violet döntéseinek egy részét pedig a testvéreihez fűződő viszonya is sokszor befolyásolja. A mellékszereplők nagy örömömre még több figyelmet kapnak: Rhiannon, Ridoc és Sawyer dinamikája tovább erősödik, a szerepük már érezhetően sokkal nagyobb. A történet utolsó harmadában Imogen és Rhiannon szemszögéből is kapunk fejezeteket. Ez a váltott szemszög segített, hogy részletesebben megtapasztaljuk a csatában történteket, és betekintést nyújt a két lovas sárkányaikkal való kapcsolatába is. Nekem az ő részeik nagyon tetszettek, ráadásul jót tett a történetnek, hogy a több helyszínen zajló csata minden fontos történését átélhettük, és nem szűkült le Violet nézőpontjára.

És ha már sárkányok. Andarna ebben a részben különösen fontos szerepet kap. A tinédzserkori lázadása és beszólásai vidám pillanatokat okoznak. Viszont a történet során komoly, szívbe markoló döntéseket kell meghoznia. A szemünk előtt nő fel a feladataihoz, és rengeteg nehézséggel kell megküzdenie testileg és lelkileg is. Nekem ő az abszolút kedvencem Tairn mellett.

A sorozat újra erőre kapott

Az érzelmi intenzitás mellett a történet nem fél megmutatni a háború sötétebb oldalát sem. Ráadásul ismételten kapunk szívszorító jeleneteket is, és igen, szándékos a többes szám. A könyv második fele egy igazi érzelmi hullámvasút.

A venines szál továbbra is érdekes, bár még mindig nem tudunk róluk sokat. Remélhetőleg a következő részben ez változni fog. Szeretnék sokkal többet tudni a múltjukról és a motivációikról.

Ezt a könyvet ajánlom mindenkinek, aki nem ijed meg attól, ha a romantika mellé kap egy adag harci taktikai elemzést, sárkányos civakodást és világpusztító titkokat is. Tökéletes választás azoknak, akik a romantasy műfajban nem csak a forró pillantásokat, de a csavaros politikai intrikákat és jól megírt világépítést is keresik.

Tudom, most rengeteget írtam a sárkányokról, de az előző bejegyzésekben eléggé háttérbe szorultak, pedig fontos szereplői a történetnek. Szerettem volna most egy kicsit többet adni belőlük, ha már a könyvben folyamatosan növekszik a szerepük, és hangsúlyt kaptak az eredetükkel kapcsolatos kérdések is.

Fülszöveg

„Nem a mai lesz a halálom napja.

Meg fogom menteni őt.” – Violet Sorrengail Brennan könyvéhez fűzött megjegyzése

Miután majdnem másfél évet töltött a Basgiath Hadi Iskola falai között, Violet Sorrengail tisztában van vele, hogy már nincs idő elméleteket gyártani. És nincs már több idő a bizonytalankodásra sem.

A háború ugyanis elkezdődött, és az ellenség az iskola falain kívül és belül is egyre veszedelmesebb – lehetetlen megmondani, hogy kiben lehet megbízni.

Violetnek útra kell kelnie a roskadozó aretiai varázsvédelmen túlra, hogy ismeretlen vidékeken keressen szövetségeseket Navarre számára. Az út alaposan próbára teszi a rátermettségét, a szerencséjét és az erejét, de bármit megtenne, hogy megmentse az övéit – a sárkányait, a családját, az otthonát és persze a férfit, akit szeret.

Még akkor is, ha ehhez akkora titkot kell őriznie, amely talán mindent elpusztít körülötte.