Öt elme

Ebben az esetben ismét egy impulzusvásárlásról beszélünk. Akció volt a kiadó oldalán, én pedig megtettem azt, amit ilyen helyzetben minden felelősségteljes könyvmoly tenne: elkezdtem olyan könyveket dobálni a kosárba, amelyekről öt perccel korábban még azt sem tudtam, hogy léteznek. Az Öt elme fülszövege pedig meggyőzött arról, hogy ott is maradjon. Öt ember egyetlen testben? Mindegyikük naponta mindössze néhány órát kap? Egy olyan jövőben, ahol az emberiségnek egészen furcsa módszereket kellett kidolgoznia a túlnépesedés kezelésére? Nézzük meg mit tartogat!

Öt elme, egy test

A Morpuss által alkotott jövőben a technológia fejlődének hála egyre nehezebb meghalni. Nyilván ez így elsőre remekül hangzik, de ne felejtsük el, hogy a bolygó erőforrásai nem lettek közben végtelenek. Tehát egy ponton az emberiség kénytelen volt szembenézni azzal az apró kellemetlenséggel, hogy túl sokan élnek a Földön. Természetesen erre is találtak megoldást: tizenhét évesen mindenkinek el kell döntenie, hogy milyen formában szeretné leélni az életét.

Lehetsz például hedonista, élhetsz röviden, de legalább addig kimondottan jól. Választhatsz mesterséges testet. Dolgozhatsz. Vagy dönthetsz úgy, hogy több mint száz évnyi életért cserébe megosztod a tested négy másik emberrel. Utóbbiakat nevezik kommunáknak (kevésbé kedvesen skizóknak) és egy ilyen közösség tagjai válnak a történet főszereplőivé.

Alex, Kate, Mike, Sierra és Ben öt különálló ember, akik ugyanazt a testet használják. Egymást váltják négyóránként, miközben az éppen inaktív elmék lényegében semennyire sincsenek jelen. Nem hallják egymást, nem tudnak gyorsan összesúgni egy probléma közepén, legfeljebb üzeneteket hagyhatnak a többieknek.

Miért ők kerültek egy testbe?

Ezt a kérdést olvasás közben szerintem sokan felteszik, figyelembe véve, hogy az öt elme természetesen öt teljesen különböző embert és személyiséget jelent. Van köztük szabálykövetőbb, sportmániás, technikai zseni, problémamegoldóbb és természetesen olyan is, akiről nehéz elképzelni, hogy miért akart skizó lenni, amikor a csapatmunka a lehető legtávolabb áll tőle.

A kiválasztásnál tényleg senki nem végzett valamilyen komolyabb pszichológiai felmérést? Szerintem egy egyszerű pszichológiai felmérés kihozta volna, hogy Sierra miért nem való egyáltalán kommunába, illetve azért akadt ott még más is, akinél kibukhatott volna, hogy erre teljesen alkalmatlan. A szétválasztásra pedig nincs lehetőség.

Az ember változik. Néha azért, mert nincs más választása.

A különböző nézőpontok ötlete egyébként nagyon tetszett, különösen azért, mert az elmék váltása ténylegesen része a történet szerkezetének. Mindig csak az tudja folytatni a nyomozást, aki éppen megkapja a testet, miközben az előző néhány óráról csak az otthagyott üzenetekből és nyomokból tájékozódhat. Ez nagyon jó alap egy olyan történethez, amelyben eleve senkiben nem lehet teljesen megbízni.

A világból többet kértem volna

Az Öt elme alapötlete zseniális. Már az is rengeteg kérdést felvet, hogyan működik egy olyan társadalom, amelyben az embereknek ennyire fiatalon kell eldönteniük, mennyit ér számukra az idő, a szabadság, a kényelem vagy éppen a saját testük feletti kontroll.

Ebben a disztópiában részletesebben el lehetett volna merülni a különböző életformák társadalmi, gazdasági és etikai következményei között. Ki milyen életet engedhet meg magának? Mit jelent valójában száznegyven évig élni, ha annak csak a töredékét tapasztalod meg tudatosan? Mennyire maradsz ugyanaz az ember, ha időről időre új testbe kerülsz? És mennyire a sajátod egyáltalán az a test, amely felett a nap nagy részében valaki más rendelkezik?

Azt értem, hogy a könyv első sorban inkább egy sci-fi és egy thriller szerelemgyereke, de így a végére bőven maradt hiányérzetem. Egyszerűen maga a sci-fi és disztópia része sokkal izgalmasabbnak hatott. Az volt az érzésem, hogy Morpuss hagyott bekukucskálni egy kulcslyukon, majd közölte, hogy ebbe a szobába egyébként nem megyünk be. Sajnálom, mert engem ez a másik szoba sokkal jobban érdekelt volna.

Elvesztettem a lendületet

A könyv első felét nagyon gyorsan olvastam. Az alap nagyon tetszett, ráadásul folyamatosan jönnek az új információk, a halálpark működése érdekes, a szereplők között állandó a feszültség, és közben szépen lassan kezdtem összerakni, hogy mi történhetett. Viszont félúton ez a lendület elfogyott.

Nem arról van szó, hogy hirtelen unalmassá válik. Az Öt elme végig könnyen olvasható, rövidek a fejezetek, gyorsan váltakoznak a nézőpontok, és Morpuss ügyesen adagolja az információkat. Viszont a nyomozást egy idő után kicsit unni kezdtem.

És ugyanez a probléma a lezárással is. Nem mondanám, hogy értelmetlen vagy teljesen működésképtelen, egyszerűen csak kevésnek éreztem ahhoz képest, milyen izgalmas kérdéseket tett fel előtte a történet. A végleges megoldásnál az az irány is sokkal jobb lett volna, amerre az író próbálta terelni az egész történetet.

Zárógondolatok

Ugyan több negatívumot is írtam róla, de azt nem mondanám, hogy az Öt elme nem tetszett. Ötletes, és folyamatosan történik benn valami. A sci-fi és a thriller keveréke jól áll neki, a halálpark kifejezetten szórakoztató, a központi koncepció pedig mint már írtam, zseniális. A problémám, hogy ez a könyv ettől sokkal több is lehetett volna.

Engem például legalább annyira érdekelt volna az a világ, amelyben az emberek ilyen életformák közül választanak, mint maga a gyilkossági rejtély (talán még jobban is). Többet akartam volna látni abból, hogyan élnek ezek az emberek és hogyan működik a társadalom.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy azoknak, akik otthonosan mozognak a sci-fik és a thrillerek világában, egy gyors és szórakoztató olvasmány lehet.

Fülszöveg

A jövőben a túlnépesedés problémájára radikális megoldás születik: az emberek 17 évesen négyféle lehetőség közül választhatnak. Lehetnek hedonisták, akik fényűző életet élnek, ám 42 évesen meg kell halniuk. Lehetnek dolgozók, akiknek kemény munkával és nyomorúságos fejadagokkal kell beérniük. Választhatnak androidtestet, amelynek alacsony a fogyasztása, élettartama pedig 80 év. Vagy ha úgy tetszik, csatlakozhatnak egy „kommunához”, amelyben egy testben ötödmagukkal, egymást négyóránként váltva töltenek ki öt életet, mielőtt 142 évesen meghalnának.

Alex, Kate, Mike, Ben és Sierra az első életükben járnak Mike kisportolt testében, amely a ciklusa végéhez közeledik. Négyük szavazata alapján egy ún. halálparkban kötnek ki, ahol különböző virtuális játékokkal extra időt nyerhetnek a többi játékostól. Veszíteni azonban egyet jelent a halállal. Kate ciklusában felbukkan egy titokzatos android, aki visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki, de veszélyes dolgot kér cserébe… Egyre rejtélyesebb játék veszi kezdetét, amelyben egyes testtársak eltűnnek, és a többiek nem tudják, belső vagy külső ellenséggel állnak-e szemben. Végül az is kérdésessé válik, a még élők megbízhatnak-e egymásban, és helyesen döntöttek-e egyáltalán, amikor felosztották az életüket.