Carl ​anarchista szakácskönyve

Új teljesítmény feloldva! Találtál egy könyvsorozatot, ami a harmadik részre sem vált unalmassá. Jutalmad: függőség és elvonási tünetek a következő rész megjelenéséig.

Nagyjából így tudnám összefoglalni, mit adott nekem a Carl anarchista szakácskönyve. Nagyon szeretnék spoilermentes maradni, de ez egy sorozat harmadik részénél már körülbelül ugyanolyan nehéz vállalás, mint a Vasútvesztő összes vonalát és állomását fejben tartani. Szóval van rá esély, hogy fogok visszautalni a korábbi részek történéseire, tehát aki még nem olvasta a sorozat korábbi részeit, az csak saját felelősségre menjen tovább.

A Dungeon Crawler Carl harmadik része annyi eseményt, új szabályt, karaktert, háttérinfót, politikai játszmát, vérdíjat, szörnyet, jutalmat és teljesen elmebeteg fordulatot pakol az olvasó elé, hogy egy ponton már nem is próbáltam mindent kontroll alatt tartani. Csak ültem a könyv fölött, és hagytam, hogy Dinniman bevonszoljon ebbe a közlekedési káoszba.

Kedves utasainknak kellemes utazást kívánunk!

A harmadik kötetben Carl, Muffin Hercegnő, Mongó és a csapathoz csatlakozó Katia a kazamata negyedik emeletére érnek, amely a Vasútvesztő névre hallgat. Már a nevéből is hamar rájöhet bárki, hogy ez a szint egy vasúthálózat és egy dungeon szerelemgyereke lesz. Gyakorlatilag az egész szint metrókból, állomásokból, vonalakból és különböző szabályokból áll, amelyek elsőre a legcsekélyebb mértékben sem tűnnek átláthatónak.

Egy ideig még próbáltam követni, melyik színű vonal hova megy, miért fontos az adott útvonal, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az állomások, aztán beláttam, hogy az agyamnak is vannak határai. Úgyhogy elengedtem a dolgot, és inkább sodródtam Carlékkal együtt ezen a tömegközlekedési pokoljáráson. Igazából a szerző is ezt javasolta a könyv elején.

Carl és Muffin továbbra is a sorozat lelke

Akármennyire is elszabadul körülöttük a káosz, a sorozat szíve továbbra is Carl és Muffin kapcsolata. Kettőjük párosa még mindig az egyik legjobb dolog ebben az egész elmebeteg univerzumban.

Carl a negyedik szintre érve már nemcsak az alsógatyás túlélő, aki improvizál, káromkodik, majd valahogy életben marad. Persze továbbra is improvizál, káromkodik, és valahogy életben marad, tehát az alapértékek szerencsére nem sérültek. Emellett viszont azt éreztem, hogy elkezdi vezetővé kinőni magát. A többi játékos egyre inkább hallgat rá. Eközben erősen törekszik arra, hogy semmiképp se váljon olyanná, mint amilyenné a műsor formálni szeretné.

Muffin Hercegnő továbbra is az abszolút kedvencem. Ebben a részben még jobban látszik, hogy a sértődöttség és a macskás felsőbbrendűség mögött mennyi ragaszkodás, lojalitás és szív van benne.

– Nem csoda, hogy állandóan le vagy égve, Carl! Ugye tudod, hogy vékony a határvonal a segítőkészség és a puszta ostobaság között?

Kicsit változott a csapatdinamika

Katia érkezése szerintem nagyon jót tett a történetnek. Bevallom, az elején még nem éreztem azonnal, hogy ő miként is tud majd beilleszkedni a csapatba, és hogy én mennyire fogom őt befogadni olvasóként. Carl, Muffin és Mongó triója nálam már eleve nehezen megbontható szent egység volt. Aztán Katia szépen lassan megtalálta a helyét. Ahogy ő nyitott a többiek felé, úgy lett nekem is egyre könnyebb kapcsolódni hozzá.

A játékosok közötti kapcsolatot pedig megváltoztatja a vérdíjrendszer, amiről A végítélet forgatókönyve végén kapunk konkrétabb információkat. Carl feje fölött pedig végig ott lebeg a figyelmeztetés is, amit ezzel kapcsolatban kapott. Ezzel nem könnyítik meg a show szervezői, hogy a játékosok könnyen megbízzanak egymásban.

A kazamatán kívül is mozgolódik valami

A korábbi részekhez hasonlóan, most is kapunk utalásokat arra, hogy a kazamatán kívül, a galaxisban történik valami. A háttérben politikai, üzleti és hatalmi érdekek mozognak. És ennek az egésznek egyre nagyobb hatása van arra, ami a szereplőkkel történik. Ráadásul most először tapasztaltuk meg, hogy nemcsak a játékosok vannak veszélyben. A rendszer bárkit bedarálhat, ha veszélyesnek ítéli meg a viselkedését.

Zárógondolatok

A Carl anarchista szakácskönyve szerintem nagyon erős folytatás. Talán komplexebb, mint az első két rész, és emiatt néha lassabban is építkezik, de nálam ez nem vált hátrányára.

A Vasútvesztő kaotikus, igen. Néha kifejezetten agyzsibbasztó. De közben pont ez adja az erejét. Carl, Muffin, Mongó és Katia csapata remekül működik, a humor még mindig telitalálat, a karakterek továbbra is szerethetőek, a háttérben mozgó politikai szálak pedig egyre izgalmasabbá teszik az egészet.

Ha egy sorozat harmadik része sem fullad unalomba, és azonnal kérem a folytatást, akkor ott valamit nagyon eltaláltak. Még akkor is, ha közben egy halálos vasúti labirintusban kellett utaznom egy alsógatyás férfival, egy tiarás macskával és egy dinoszaurusszal. Mondjuk így leírva… pontosan ezért szeretem.

Fülszöveg

Tisztelt utasaink! Köszöntjük önöket a Vasútvesztőn!
A vágány mellett, kérjük, vigyázzanak!

Az intergalaktikus valóságshow pörög tovább: a ranglista felállt, a szponzorok kiválasztották a kalandoraikat, de a népszerűségnek nagy ára van. Carl és Muffin Hercegnő a negyedik emeletre érve olyan kihívásokkal szembesül, amelyeket már nem oldhatnak meg csupán ketten. De hogyan bízhatnának bárkiben, ha egyszer vérdíjat tűztek a fejükre?

A Vasútvesztő mérnöki teljesítménye példa nélküli a Kazamatakaland a világ körül történelmében. Klasszikus gőzmozdonyok és modern metrószerelvények színes kavalkádja tekereg egy látszólag kibogozhatatlan csomóban. A vonatokon hátborzongató szörnyek tanyáznak, a megállók nem nyújtanak biztonságot, és a következő emeletre vezető lépcsők karnyújtásnyira, mégis elérhetetlenül várják a játékosokat.

Ám van remény. A kalandorok most először kénytelenek összedolgozni annak érdekében, hogy megoldják a Vasútvesztő fejtörőit. És a titok nyitja egy látszólag haszontalan könyv lapjai között rejlik.

Új teljesítmény! Jegyet váltottál a Vasútvesztőre!
Utazni szeretnél, vagy küzdeni a túlélésért? Esetleg mindkettő?