Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Amikor kiderült, hogy Suzanne Collins új regénye Haymitch Abernathy múltjáról szól, pontosan tudtam, hogy lelkileg nem lesz sétagalopp. Mégis izgatottan vártam, mert Haymitch mindig is az egyik legizgalmasabb karakter volt az Éhezők viadala világában. A mogorva, cinikus, alkoholba temetkező mentor, akiről azonnal éreztük, hogy nem volt mindig ilyen. Ebben a regényben végre megkapjuk a válaszokat, és annál sokkal többet is. Nem „csak” egy újabb Viadalt látunk, hanem a második Nagy …
Van az a pillanat, amikor az ember meglátja egy könyv borítóján a „booktok szenzáció” feliratot, és ösztönösen hátrál egyet, lehetőleg sarokba húzódva, szemkontaktust kerülve. A hype ritkán hálás dolog. Az utóbbi időben annyi túlértékelt, középutas könyv hullott az ölembe ilyen címkékkel, hogy már-már reflexből fintorgok. Ennek ellenére ezeknek egy részét elolvasom, mert néha, tényleg csak néha, jön egy történet, ami nemcsak megszolgálja a figyelmet, hanem még túl is teljesíti azt. …
Elit iskola Skócia ködében, latin idézetek a falakon, izgalmas nyomozás, titkos társaság a háttérben. Minden egyben, amiért annyira rajongok. A Prédák háza azonban túltett minden várakozásomon: alig bírtam letenni. Vannak itt még kérem, rejtélyek, hazugságok és mindfuck pillanatok. Pont az a fajta atmoszféra, amiért szeretek elveszni egy történetben. A Carnivora Akadémia világába beszippantva végig azt éreztem, hogy minden mondat mögött ott lapul valami sötétebb titok. Diana Hunt pedig gondoskodott róla, …
Vannak könyvek, amelyek után szinte lehetetlen másba belekezdeni. Hirtelen minden más kicsit rosszabbnak tűnik, mert ha megtalálod azt a könyvet, ami valóban lenyűgöz, az mostantól mérce lesz. És szerintem Patrick Rothfuss A Királygyilkos Krónikáját pont így alkotta meg. A bölcs ember félelme az a fajta regény, amely nem egyszerűen folytat egy történetet, hanem elmélyíti azt, kibővíti, új színt ad neki. Aki rajongott A szél nevéért, valószínűleg nem kérdésként kezelte, hogy …
Az első kötet után volt bennem egyfajta kétkedés: vajon lehet ezt még fokozni anélkül, hogy önismétlésbe vagy túlzásba csúszna? Hiszen a második részek sokszor nem érnek fel az elsőhöz. A Futótűz aztán gyorsan rácáfolt erre. Nem hozott harsányabb fordulatokat, mint az első rész, de mégis sokkal nyugtalanítóbb lett. Collins hasonló felépítéssel, és történetvezetéssel dolgozott, mint az Éhezők viadala során, mégis sikerült elérnie, hogy még mélyebbre ássuk magunkat ebben a világban. …
Az ember néha egész polcnyi könyvet tart otthon anélkül, hogy egy sort elolvasna belőlük. Ismerős? Így voltam Az éhezők viadalával is. Régóta ott üldögélt a TBR-listám élén, néha mindig elhatároztam, hogy ő lesz a következő, de aztán végül mindig mást vettem le a polcról. Közben persze a filmeket már réges-rég megnéztem (és szerettem is), de valahogy sosem éreztem égető szükségét, hogy a regényt is kézbe vegyem. Nehezen kezdek neki olyan …
Őszinte leszek: amikor először találkoztam Patrick Rothfuss könyvével, semmit nem tudtam róla. A polcok között bolyongva egyszerűen megfogott a címe és a borítója (zseniális a grafikája szerintem). A fülszöveg elolvasása után tudtam, hogy haza fogom vinni. És ez lett életem legjobb könyves döntése. A legtöbb könyv esetében szükségem van 30-50-150 oldalra, hogy valóban érdekelni kezdjen, a végén pedig megállapítom, hogy „oké, ez jó volt”. És van A szél neve. Ez …
A Gonosz asszisztense volt számomra az előző év egyik legkellemesebb meglepetése. Ez a könyv friss, szellemes és bájosan morbid volt. Igazi komfortolvasmány. Így amikor megjelent a folytatás, A Gonosz tanítványa, azonnal lecsaptam rá. És tudjuk jól, mi szokott lenni a második részekkel: elfáradnak, ellaposodnak, mint egy péntek délutáni Teams meeting (csak hogy maradjunk az irodai hasonlatoknál). De itt szerencsére nem ez történt. Ez a könyv pontosan azt nyújtja, amit az …
Néha csak azért van kedvem fantasy-t olvasni, mert szeretnék kiszakadni a valóságból. Ehhez pedig nem feltétlenül van szükség epikus hőseposzra. Mondjuk az is tény, hogy a könnyed történetek között nehezen találok olyat, ami igazán tetszik. Néha viszont sikerül igazi gyöngyszemekre bukkanni. Egy olyan történetre, ami nemcsak elvonja a figyelmem a valóság nyűgjeiről, de közben még szórakoztat is. Hannah Nicole Maehrer regénye, A Gonosz Asszisztense pedig pont ilyen. Őszintén? Az elején …