Könyvajánló: A Gonosz Asszisztense

A Gonosz asszisztense volt számomra az előző év egyik legkellemesebb meglepetése. Ez a könyv friss, szellemes és bájosan morbid volt. Igazi komfortolvasmány. Így amikor megjelent a folytatás, A Gonosz tanítványa, azonnal lecsaptam rá. És tudjuk jól, mi szokott lenni a második részekkel: elfáradnak, ellaposodnak, mint egy péntek délutáni Teams meeting (csak hogy maradjunk az irodai hasonlatoknál). De itt szerencsére nem ez történt. Ez a könyv pontosan azt nyújtja, amit az első rész után vártam tőle: csipetnyi káosz, egy evőkanálnyi szarkazmus és egy adag karakterfejlődés. A történet pedig ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Evie főnökét elrabolták, számára pedig sokunkkal ellentétben ez nem egy szabad, munkamentes hét kezdetét jelenti.

Mikor tűnik el a határ a jó és a gonosz között?

A világ, amit Hannah Nicole Maehrer felépített, továbbra is lenyűgöző. Az első részhez képest kapunk még több helyszínt, még több karaktert és még több titkot. A cselekmény végig pörgős, nem igazán éreztem üresjáratot. A sok humor és romantika mellett viszont jelennek meg morális gondolatok is: mi számít jónak? Mi számít gonosznak? Ha valamit megszokhattunk a fantasy irodalomban, az az, hogy a jók jók, a gonoszok gonoszak, és ha valaki köpenyt visel, és sötét a tekintete, annak minimum világuralmi tervei vannak. De A Gonosz tanítványa ettől azért mélyebben feszegeti ezt a kérdést. Hiszen a gonoszok és a jók mögött is csak emberek állnak. És természetesen mindenki a saját nézőpontja és morális iránytűje szerint ítéli meg, hogy amit tesz, valójában az e a jó.

„… az emberek démonizálják azt, amit nem képesek megérteni. Nem a mi feladatunk, hogy felvilágosítsuk őket, csak az, hogy úgy éljünk, ahogyan nekünk jó, azzal a tudattal, hogy ha szörnyetegnek neveznek is, attól még nem válunk azzá.”

Karakterek, avagy miért szeretnék még mindig a Gonosz kastélyában dolgozni

Becky-vel kezdeném, mert az ő karakterfejlődése szerintem a legerősebb jelenleg a történetben. A szigorú irodavezető, múltjának feltárása révén komplexebb karakterré válik. Megérthetjük a motivációját és a küzdelmeit. Ő nem más lett, nem fordult ki önmagából. A történések folyamán pedig egyre nyitottabban viselkedik a társaival, ami az emberi kapcsolatain határozottan meglátszik. A Penge és Becky között alakuló románc pedig finoman épül, és új színt visz a történetbe.

Ha valaha egy karakter egyszavas táblákkal vált legendává, akkor az Kingsley. Továbbra is imádom. Komolyan, az ember nem is érti, hogy lehet ennyi érzelmet, cinizmust és drámát egyetlen szóba sűríteni. Ráadásul egyre többet megtudunk róla is, ki ő valójában, és milyen kapcsolat fűzi Trystanhoz és csapatához.

Becky azért egyezett bele, hogy a Gonosznak dolgozzon, hogy az életében uralkodó káosz helyét felváltsa végre a rend. Ehelyett kapott egy vajákost, aki állandóan fodros rózsaszínben járt, egy asszisztenst, aki egy megtestesült ágyúgolyó volt, és egy mocskos sárkányidomárt, aki olyan ragyogóan mosolygott rá, hogy az kiégette a retináját.

Evie ebben a részben még mindig az a szertelen, minden szabályt felrúgó karakter, akit az első kötetben megkedveltünk. Viszont már nem csak a színes szófordulatai miatt szeretjük, hanem mert látjuk, hogyan küzd, hogyan nő bele abba a szerepbe, amit választott magának. És ami kifejezetten jól is áll neki. Kiérdemelte az előléptetést. A családi múltja és a királyság sorsa közötti egyensúlyozás során megmutatkozik az ereje és sebezhetősége is. Az apja árulása után már borúsabban látja a világot, sokat őrlődik magában is. Ez hozzájárult ahhoz, hogy egyre inkább sodródik a sötétség irányába, egyre több mindent képes és hajlandó megtenni azokért, akiket szeret.

Trystan karaktere is árnyaltabbá válik. Egyre gyakrabban tör felszínre az érzelmes oldala is. Evie húga például kenyérre tudja kenni, és bármikor rá tudja venni egy teadélutánra a babái társaságában. Az ő vívódásának egyik oka maga Evie: amikor megismerte, egy jó, mosolygós, naiv embert látott maga előtt, viszont már egy olyan lányt lát, aki képes sötét döntéseket is meghozni, ha ez szükséges. Aggódik, hogy ennek ő az okozója.

És kettőjük dinamikája? Egy rom-kom katasztrófa. Nézzétek, nem én vagyok a hatalmas, romantikus történetek legnagyobb rajongója. A „félreértés miatt 200 oldalig nem beszélünk egymással” típusú sztoriktól egyenesen a falat kaparom. De ez? Ez más. Itt a kapcsolat lassan épül, tele van majdnem pillanattal. A szerző nagyon ügyesen egyensúlyoz a humoros évődés és a valódi érzelmi fejlődés között. Evie és Trystan kapcsolata nem ugrik fejest a romantikába, de a feszültség ott van közöttük folyamatosan.

Összegzés

A Gonosz tanítványa számomra nemcsak méltó folytatás lett, hanem az a ritka második rész, ami még magasabbra tette a lécet. És nem azért, mert tökéletes (mert nyilván nem az), hanem mert őszinte, szórakoztató, és szerethető. Az első rész után itt most mélyebb témát is boncolgat, de közben megmarad annak a könnyed, szerethető, csupa szív regénynek, amit elsőre megkedveltünk.

Egy tökéletes komfortolvasmány, amiben minden működik: humor, karakterek, világépítés, szerelem, filozófia. Mindez úgy tálalva, hogy közben az olvasó horkantva nevet, egy kicsit meghatódik, majd azon kapja magát, hogy már megint a Gonosz kastélyában képzeli el az álommelót.

Ha egy szívmelengető, okos, mégis könnyed fantasyra vágysz, amiben minden karakter szerethető vagy legalábbis szórakoztató, akkor ezt a sorozatot ne hagyd ki. Én már most visszaszámolok a harmadik rész megjelenéséig.

Fülszöveg

AZ ALKALMAZOTTAK FIGYELMÉBE: Az utóbbi időben nyugtalanítóan megugrott a vidámság, a kedélyes viselkedés és az általános optimizmus szintje az irodában. Kérjük, hogy a lehető leghamarabb térjenek vissza a szokásos, baljós rémülethez. – Üdv, a menedzsment

Evie Sage még sosem élvezte ennyire, hogy A Gonosz asszisztense lehet. Ki gondolta volna, hogy egy felháborítóan jóképű (de csitt, ez ront a hírnevén!) gonosz nagyúrnak dolgozni ilyen kielégítő érzés lehet? Persze a gaztevés fárasztó mulatság, a jók erői idegesítően kitartóak és a szóban forgó mogorva főnök… nos… épp házon kívül tartózkodik.

Ám Rennedawn királyságát komoly baj fenyegeti, minden jel a katasztrófa felé mutat. Valami különös történik a birodalom mágiájával, ami sebezhetővé teszi A Gonosz kastélyát az ellenségeikkel, többek közt ősi nemezisével, Benedikt királlyal szemben.

Vagyis, itt az ideje, hogy Evie szembenézzen élete legnagyobb kihívásával: megmentse A Gonosz rejtekhelyét, minden aljas ügyletét és talán (feltéve, hogy senki nem fog gyanút) az egész királyságot. Csak semmi pánik, Evie.

Ehhez persze nem árt elsajátítani pár új képességet. Mint amilyen az árulás. Tőrforgatás. Szövetkezés az ellenséggel. Ráadásul ezek mind olyan… kéjesen szórakoztatóak.

Mi történhet, ha A Gonosz asszisztense hirtelen készen áll arra, hogy A Gonosz tanítványa legyen?