A hollóvarázs nem lett a kedvenc könyvem. Sőt. Pedig papíron minden adott volt egy igazi, misztikus, viktoriánus hangulatú mágiás-krimis egyveleghez, ami engem már az első oldalon be kellett volna, hogy szippantson. Itt viszont a lelkesedésem valahol a 70. oldal környékén elpárolgott, és nem is nagyon talált vissza. A borító, a fülszöveg és maga a koncepció rengeteg lehetőséget rejtett, de a megvalósítás sajnos nem lett az igazi. Na de nézzük mi is volt a problémám Luanne G. Smith könyvével.
A világ, ami lehetett volna több is
A történet viktoriánus Angliát idézi, finoman beleszőve a mágiát, boszorkányokat és egy kis krimit. Ez elsőre jól hangzik, és a regény első fejezeteiben valóban működik is: a sötét utcák, a szegénynegyed, a mindenes bolt, a tengerparti guberálások mind kellemes alaphangulatot teremtenek. A világ viszont nem kerül igazán kibontásra. Mindenből kapunk egy kicsit, de szigorúan csak annyit, hogy a történetet még megértsük, de semmi több. A mágia ötlete jó, főleg a nővérek képességeinek múltja és terhe, de a történet végére nem igazán éreztem, hogy ez az egész hova fog kifutni.
A krimi-vonal szintén működhetett volna, hiszen a sorozatgyilkos-szál adott, az amnéziás nyomozó adott. A feszültség és az izgalom viszont nem igazán érkezett meg. Olyan érzésem volt, mintha egy érdekesre hangolt alapvázat olvastam volna, amit a szerző már nem ért rá rendesen kibontani.
Azért ejtsünk pár szót a szereplőkről
Megértem, hogy nem minden történetnek kell karakterközpontúnak lennie, de azért legalább egy főszereplőhöz jó lenne kötődni. Ebben az esetben nekem ez sem sikerült. Sokat elárul, ha egy könyv legérdekesebb karaktere az egyik mellékszereplő, egy kis kobold.
Edwina korrekt, de lapos. Iannek van némi potenciálja, de arra sem jut elég idő, hogy igazán kibomoljon. A kettejük közti romantikus szálról pedig nem tudok mit mondjak. Nem szeretem a csöpögős romantikát a könyvekben, de azért ez… a kémia gyakorlatilag nulla. Számomra azt az érzést keltette az egész, mintha egy filmforgatáson a háttérből bekiabál a rendező, hogy „Most tessék szerelmesen egymásra nézni!”, és a két színész sem érti mi történik, mert eddig erről nem volt szó.
Mary karaktere is megkapja a maga jelzőjét: bolond, de ez igazából semmit nem mond a karakteréről, ez csak egy címke. Más viszont nemigen derül ki róla.
A gótikus hangulat sem tudta megmenteni
A regény elején tényleg megvan az a sejtelmes, borongós atmoszféra, amiért szeretni lehet az ilyen történeteket. Az első fejezet kifejezetten ígéretes, a mágia felütése jól működik, a felvezetés kifejezetten reménykeltő. Ugyan ez a hangulat megmarad végig, de önmagában nem elég ahhoz, hogy a történet jó legyen. Maga a könyv a közepe felé lelassul, mintha elfogyna a lendület. A jó hangulat mögött csak egy üres történetvázat kapunk, amely minden erejével próbálja tartani az érdeklődést, de csak félig-meddig sikerül. A végére pedig inkább kapkodás van, mint lezárás. Olyan, mintha a szerző az utolsó 60 oldalnál eszmélt volna fel, hogy “ja, tényleg, ezt be is kellene fejezni valahogy”. Annyira nem volt rettenetes persze, hogy félbehagyjam (bár ha nem egy 300 oldalas könnyű olvasmány lett volna, lehet inkább elengedem), illetve érdekelt, hogy mi lesz a csattanó. Vártam egy igazán izgalmas fordulatot.
Még a csattanó is elmaradt
A legnagyobb gond talán az, hogy a nagy fordulatokat nem igazán lehet fordulatnak nevezni. A fülszöveg gyakorlatilag előre lelövi a fő poént, így a végére nem marad valódi meglepetés. Miért tesz bárki ilyet?? Basszus, még Molyon is ki van írva a fülszöveghez, hogy „Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.”. Miért kell a könyv egyetlen csavarnak nevezhető elemét odaírni?
A gyilkos kiléte igazából így nem meglepetés, és egyébként nem bővelkedik a történet egyéb csavarokban. Így a krimire épített izgalom is háttérbe szorul, és nem nagyon marad semmi, ami bíztatna arra, hogy el akarjam olvasni a folytatást. Ez egy olyan könyv, amit nagyon könnyű volna szeretni, ha lenne benne egy-két valóban erős pillanat. De sajnos pont ez hiányzik belőle.
Esős délutánra talán jó lehet, de másra nem
Ahogy a bevezetésben is említettem, a Hollóvarázsnak leírás alapján olyan történetnek kellett volna lennie, ami után normális esetben két kézzel kapok. Igazából kaptam is, csak csalódás lett a vége. Emiatt viszont frusztráló látni, ahogy egy jó ötletből ennyi lesz. A világ felütése erős, de kidolgozatlan. A szereplők jelen vannak, de olyan semmilyenek. A cselekmény lassan indul, aztán a végén hirtelen mindenre egyszerre akar választ adni, így az egész túlságosan összecsapottnak hat. Nem rossz, csak hiányos. Olyan, mintha mindenből kapnánk egy kicsit, de egyikből sem eleget ahhoz, hogy valóban emlékezetessé váljon.
Végső soron ez egy olyan könyv, amit nem bánok annyira, hogy elolvastam, de nem érzem, hogy bármit is hozzáadott volna az olvasói élményeimhez. Megvolt, kipipálva, de nem hagyott nyomot. Az atmoszféra kellemes, a nyelvezet szép, a hangulati alapok jók. Ez viszont önmagában kevés ahhoz, hogy egy regény valóban érdekes legyen.
Nálam ez most egy biztos 2 csillag, és őszintén szólva a sorozat folytatásához nem érzek elég motivációt. Lehet, hogy a további kötetekben mélyebb világkép és erősebb karakterek kapnának helyet, de ez a nyitókötet nem győzött meg arról, hogy érdemes lenne visszatérnem ehhez a világhoz. Ha valaki szeretné kipróbálni, egy esős délutánon elmegy, csak ne várjon tőle sokat. Ez most tényleg ennyit tud.
Fülszöveg
Egy boszorkány és egy nyomozó együtt ered egy sorozatgyilkos nyomába a viktoriánus Angliában.
Miután egy támadásban csaknem végzetes fejsérülést szenved, Ian Cameron magánnyomozóra eszméletlenül bukkannak rá London iszapos folyópartján. A zsebében többek között egy mestervarázsló véráztatta névjegykártyáját és egy mágikus zsebórát találnak.
Az elveszett emlékeit kutatva, Ian a ködös múltú Edwina és Mary Blackwood boszorkánynővérektől követel választ. De ahogy a titkaikra lassan fény derül, hátborzongató rejtély tör felszínre London árnyékban megbúvó, sötét utcáinak mélyén.
Ian olyan kalandra vállalkozik Edwinával, ami a folyóparttól az East End egyik zenés mulatójáig, onnan pedig egy boszorkányoknak fenntartott menedékházba vezet. A napvilágra kerülő nyomok összekapcsolnak egy kegyetlen gyilkosságsorozatot, egy eltűnt személyt és egy vérfagyasztó gyanút, ami eltépheti a testvérek közti köteléket.
Közeledik a nyomozás vége – vajon Ian és Edwina lesz a következő áldozat?
- Műfaj: Urban Fantasy
- Szerző: Luanne G. Smith
- Sorozat: Bűbájármány 1.
- Kiadó: Könyvmolyképző
- ISBN: 9789635977291 (2024)
- Oldalszám: 296
- Eredeti megjelenés éve: 2024
- Fordította: Benkő Ferenc
- A sorozat következő része: A hollódal
