Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Kezdjük egy problémámmal: manapság mindenre rásütik, hogy gótikus, csak mert egy régi házban játszódik. Hát, nekem ez így önmagában azért kevés hozzá, és erre ez a könyv is jó példa volt. Szóval akármennyire gótikus irodalom és gótikus thriller címkét kapott több oldalon is, én ezt ugyan nem fogom megadni neki. Ne értsetek félre, Az örökösnő nem volt szörnyű olvasmány, elég csavaros is volt, de nem teljesen azt kaptam, amit szerettem …
Őszintén szólva, ha csak a magyar címet nézem, ezt a könyvet simán ott hagytam volna a polcon. Kicsit olyan, mintha egy random thriller cím-generátor dobta volna ki, „szomszéd + titok + sötétség” kulcsszóra (A család az utca túloldalán a kiadó szerint miért hangzott volna olyan rosszul??). A fülszöveg viszont sejtetett valami kellemesen gyomorszorítót, úgyhogy adtam neki egy esélyt, és nagyon gyorsan azon kaptam magam, hogy már rég aludnom kéne, de …
Számomra a Fekete bárány pont az a fajta „cozy horror” volt, amit egy fáradt hétköznap este szívesen veszek a kezembe: sötét, fura, néha gusztustalan, de közben meglepően érzelmes, és tele van azzal a maró cinizmussal, amit nagyon tudok értékelni. Nem ez lesz életem legijesztőbb könyve, viszont végig olvasmányos maradt. Ráadásul sokkal többről szólt, mint egy random szektáról, és a hangulata simán elvitte a hátán az egészet. Egyébként amellett, hogy egy …
Kezdjük ott, hogy én alapvetően nagy rajongója vagyok a formabontó fantasyknak. Amikor ilyet veszek a kezembe, nem világmegváltó, epikus történetet várom, hanem a furcsa hangulatot és a különc karaktereket. Már T. Kingfisher Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyve is ezt a kategóriát képviselte. A Csalán és Csont egy kicsit sötét, egy kicsit fura, néhol komoly, máshol meg egész szívmelengető. És igen, teljesen rendben volt számomra, hogy az első igazán fontos cselekedet egy …
Van az a mondás, hogy „ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem is az.” Nos, Millie, a főszereplőnk, ezt testközelből tapasztalja meg, amikor elfogad egy álomszerűnek tűnő állást egy gazdag családnál. De persze, mivel egy pszichothrillerről beszélünk, sejtjük, hogy nem fogja rózsaszirmokkal beszórt folyosón leélni házvezetőnői karrierjét. A téboly otthona egy olyan történet, amely folyamatosan feszültségben tart, és olyan csavarokat rejt, hogy az olvasó minden egyes oldalon …
A hollóvarázs nem lett a kedvenc könyvem. Sőt. Pedig papíron minden adott volt egy igazi, misztikus, viktoriánus hangulatú mágiás-krimis egyveleghez, ami engem már az első oldalon be kellett volna, hogy szippantson. Itt viszont a lelkesedésem valahol a 70. oldal környékén elpárolgott, és nem is nagyon talált vissza. A borító, a fülszöveg és maga a koncepció rengeteg lehetőséget rejtett, de a megvalósítás sajnos nem lett az igazi. Na de nézzük mi …
Az Egy sötét ablak nekem igazi élmény volt. Komor, atmoszférikus fantasy, tele feszültséggel és a Lidérc szókimondó szövegeivel. Épp ezért a folytatásnál is valami hasonlóra számítottam: tömény sötétségre, elmélyített világra. Az első rész brutális cliffhangerrel ért véget, én pedig ott ültem tátott szájjal, várva, hogy jöjjön a következő rész. Aztán megérkezett a Két ferde korona, én pedig már nem voltam olyan szinten elégedett, mint az első rész során: olykor elmaradt …
Van az a pillanat, amikor az ember meglátja egy könyv borítóján a „booktok szenzáció” feliratot, és ösztönösen hátrál egyet, lehetőleg sarokba húzódva, szemkontaktust kerülve. A hype ritkán hálás dolog. Az utóbbi időben annyi túlértékelt, középutas könyv hullott az ölembe ilyen címkékkel, hogy már-már reflexből fintorgok. Ennek ellenére ezeknek egy részét elolvasom, mert néha, tényleg csak néha, jön egy történet, ami nemcsak megszolgálja a figyelmet, hanem még túl is teljesíti azt. …
Az első rész után azt hittem, hogy már mindent láttam Basgiathból, de Rebecca Yarros úgy döntött, ideje kinyitni a világot. És milyen jól tette! A történet végre kiszabadul az iskola szorításából, új helyszínekre kalauzol minket: elhagyatott paloták, határ menti települések, és egy királyság Navarre határain túl. Ebben a részben volt utazás, kaland, harcok, és annyi dráma, mint egy főműsoridős realityben. A Vasláng, ott folytatja, ahol a Negyedik szárny abbahagyta: Violet …
Amikor beszereztem Rebecca Yarros Negyedik szárny című könyvét, a net már rég tele volt vele. Konkrétan a csapból is ez folyt. Bevallom, kicsit szkeptikus voltam, hiszen sokszor égettem már meg magam a túlzott elvárásokkal, amit az internetes hype okozott. Aztán elkezdtem olvasni, és az lett a vége, hogy nem tudtam letenni. A történet teljesen beszippantott. A karakterek ugyan a megszokott sablonok voltak, de a világépítés lenyűgözött. Messze nem hibátlan, sőt. …
Fogtatok már egy olyan könyvet a kezetekbe, ami egyszerre volt izgalmas és bosszantó? Na, nekem ez volt Holly Jackson ifjúsági krimije, a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz. Tudom, sokan nagyon szeretik. Én is úgy gondolom, hogy a történet alapötlete kifejezetten jó: egy tinilány próbál a végére járni egy régi, megoldatlan gyilkosságnak a kisvárosában, ahol él. Tele van fordulatokkal, és hagyja, hogy együtt gondolkodjunk a főszereplővel. Számomra valamiért mégsem volt maradandó élmény. …