Könyvajánló: A Gonosz Asszisztense

Néha csak azért van kedvem fantasy-t olvasni, mert szeretnék kiszakadni a valóságból. Ehhez pedig nem feltétlenül van szükség epikus hőseposzra. Mondjuk az is tény, hogy a könnyed történetek között nehezen találok olyat, ami igazán tetszik. Néha viszont sikerül igazi gyöngyszemekre bukkanni. Egy olyan történetre, ami nemcsak elvonja a figyelmem a valóság nyűgjeiről, de közben még szórakoztat is. Hannah Nicole Maehrer regénye, A Gonosz Asszisztense pedig pont ilyen.

Őszintén? Az elején bizonytalan voltam, de a fülszöveg meggyőzött, hogy adjak egy esélyt neki. Kicsit féltem, hogy valami középutas TikTok-örvénybe keveredtem, ahol egy szarkasztikus főhősnő minden harmadik oldalon „grimaszolva nyel nagyot”, miközben a főgonosz szeme sötéten izzik. De végül meglepett. Kellemesen. Olyannyira, hogy mire a könyv végére értem, már azon kaptam magam, hogy hiányozni fog ez a furcsa kis világ a maga morbid irodai életével és meglepően kompetens HR-osztályával.

Miről is szól a könyv? – Munkahelyi romkom fantasy köntösben

A történet középpontjában Evie Sage áll – egy teljesen átlagos fiatal nő, akinek sem különleges képessége, sem hercegnői származása nincs. Ami viszont van: elszántság, hogy eltartsa a beteg apját és a kishúgát, valamint egy enyhe hajlam arra, hogy furcsa döntéseket hozzon. Például amikor elfogad egy állásajánlatot a rettegett „Gonosz” nevű gonosztevőtől. Igen, ez a neve. Igen, komolyan gondolják. Igen, mind tudjuk, hogy ez lesz a romantikus szál másik fele. A lány egy olyan világban találja magát, ahol a főnöke embereket kínoz (a végeredményt előfordul, hogy Evie asztalán hagyja), a kollégái pedig különös figurák.

A történet tehát munkahelyi komédia, romantikus fantasy és egy kis nyomozás különös, de működő egyvelege. A világépítés kissé bizarr, néha már parodisztikusan túltolt, de a humor és a lendület elviszi a hátán.

A csapat, ahol a legnagyobb erény a rugalmasság: erkölcsi és időbeosztási szempontból egyaránt

A Gonosz Asszisztense másik legnagyobb erőssége a szereplőgárda. Nem csak a főszereplők, hanem még a mellékszereplők is kifejezetten karakteresek. Evie a tipikus „nem tipikus” főhősnő. Nem hős, nem kiválasztott, nincs rejtett mágia, és még csak nem is különösebben ügyes (többnyire nem az), viszont mégis van benne valami, ami azonnal szerethetővé teszi. A narrációja könnyed, gyakran ironikus, de nem túltolt – és ez fontos, mert az ehhez hasonló könyvek néha túlságosan is igyekeznek „viccesek” lenni. Evie nem vicceskedik, csak jól látja a világot, és néha kibukik belőle valami, amit még akár mi is mondanánk, ha épp egy levágott fejbe botlanánk a folyosón.

„Uram, igazán nem szeretném alábecsülni az érdemeidet, de vannak olyan emberek, akik egész életüket sikeresen leélik anélkül, hogy megölnének bárkit is.”

Trystan-t kifejezetten kedveltem a könyv egészében. Igen, tudom: ő a főgonosz. Fekete köpeny, démoni tekintet, hírhedt kegyetlenség. Viszont imádom az antihősöket. A gonoszság mellett az igazság az, hogy Trystan valójában egy túlhajszolt vezető, aki szereti, ha a szervezetében rendben megy minden, és a csapatától ehhez minden segítséget megkap. Ha hisztérikus hangulatba kerül, Nyúlcipő Napot tart ugyan, de ennek csak a gyakornokok isszák meg a levét. A kapcsolatuk Evie-vel lassan, fokozatosan fejlődik – nincsenek túltolt, feleslegesen melodramatikus félreértések, se hirtelen szerelmi vallomások. Egyszerűen csak két karakter, akik képesek beszélgetni, és távol állnak tőlük a szappanopera-szintű sértődések. Ez határozottan is üdítő.

A mellékszereplők? Egy szó: ikonikusak. Kingsley, a táblafeliratok mestere, aki egy szóval jobban megérteti magát, mint egy manager az irodai prezentáció során 40 perc alatt. Tatianna, a pletykákra szakosodott vajákos, aki valószínűleg mindenki titkát ismeri. Penge pedig a Gonosz Birodalom válasza Hagridra. Kifejezetten az a „nagydarab, de lelke van” típus, aki a bestiák mellett valószínűleg a cserepes virágokat is elnevezi. És végül Becky, az irodavezető. Becky szabályos, nem mosolyog, és szigorúan követi a protokollt. Ő Evie tökéletes ellentéte, de épp ez teszi szerethetővé és szórakoztatóvá.

Összegzés

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni ezt a könyvet. Tartottam tőle, hogy kicsit cringe lesz az egész. De az egész regénynek van egy sajátos ritmusa, hangulata és identitása. Egyszerűen hoz egy szórakoztató, szerethető világot, jó karaktereket és egy olyan atmoszférát, amiben jó elidőzni. Egy kis morbiditás, egy adag romantika, néhány ikonikus mellékszereplő és egy főgonosz, aki még a munkavállalói jóléttel is foglalkozik. (Ez mondjuk köszönhető Evie jelenlétének is.) Ráadásul bizonyos pillanatokban sokat mond a munkáról, az emberek közötti kapcsolódásról és a hatalomról.

Nem minden nap találni egy ennyire szórakoztató fantasy-t, nekem kellemes csalódás volt, egy percig sem éreztem unalmasnak. Azoknak viszont semmiképp sem ajánlom, akikből a „függővég” szó olvasása önmagában stresszreakciót vált ki.

Fülszöveg

ASSZISZTENS KERESTETIK: Hírhedt, magas rangú gonosztevő hűséges, megfontolt munkaerőt keres meghatározatlan irodai feladatokra, illetve az alkalmazottak támogatására zűrzavar, megfélemlítés és egyéb Általános Sötét Teendők elvégzésében. A diszkréció elengedhetetlen. Kiváló juttatások.

Evie Sage-nek el kell tartania gyengélkedő családját, ezért elengedhetetlen, hogy munkát találjon. Amikor a balsors összehozza Rennedawn leghírhedtebb gonosztevőjével, aki ráadásul állást is kínál neki, azonnal elfogadja. Persze egyetlen munka sem tökéletes, de nehezíti a helyzetet, ha az ember egy hangyányit belezúg a félelmetes, temperamentumos és tagadhatatlanul dögös főnökébe. Ne találd ennyire vonzónak a gonoszságot, Evie!

Amikor már kezdene hozzászokni a mennyezetről lelógó, levágott fejekhez és a talpa alá keveredő kóbor szemgolyók nyálkás cuppanásához, Evie gyanút fog, hogy a főhadiszállásukon egy hatalmas patkány bujkál… és nem csak a szó szerinti fajta. Mert Rennedawn királyságában burjánzik a rothadás, és úgy tűnik, hogy valaki képes még a nagybetűs Gonoszt is célba venni, hogy kiiktassa aljas birodalmával együtt.

Így hát Evie-nek már nemcsak főnöke iránti nyálcsorgatását kell visszafognia, hanem azt is ki kell derítenie, ki szabotálja a működésüket… valamint gondoskodni róla, hogy az illető garantáltan megfizessen érte.

Elvégre jó állást nehéz találni.