Alvás helyett olvasok könyves blog
Alvás helyett olvasok könyves blog
Az már a Kísérteni Adeline-t bejegyzésemben valószínűleg egyértelmű volt mindenkinek, hogy nem szerettem azt a könyvet. Nagyrészt untam, az írás stílusa se ragadott magával, és a szereplők is idegesítettek. Végig az volt az érzésem, hogy a második részének a közelébe sem fogok menni. Viszont az emberkereskedelmes szál érdekelt, és olyan lezárást kapott az első rész, hogy úgy döntöttem, adok egy esélyt a második résznek is. Ugyan nem rögtön, mert ennyire …
Amikor kiderült, hogy Suzanne Collins új regénye Haymitch Abernathy múltjáról szól, pontosan tudtam, hogy lelkileg nem lesz sétagalopp. Mégis izgatottan vártam, mert Haymitch mindig is az egyik legizgalmasabb karakter volt az Éhezők viadala világában. A mogorva, cinikus, alkoholba temetkező mentor, akiről azonnal éreztük, hogy nem volt mindig ilyen. Ebben a regényben végre megkapjuk a válaszokat, és annál sokkal többet is. Nem „csak” egy újabb Viadalt látunk, hanem a második Nagy …
Érdekes vállalkozásra adta a fejét Suzanne Collins: a világ-sikert aratott Az Éhezők Viadala trilógiája után elővett egy karaktert, aki eddig kizárólag rossz színben tűnt fel, és megmutatta, mitől is lett ő azzá, akinek ismerjük. Az Énekesmadarak és kígyók balladája, magyarul 2020-ban jelent meg az Agave Könyvek gondozásában, én már akkoriban el is olvastam, de úgy éreztem, hogy azért egy bejegyzést mindnképp érdemel most, ha már van rá felületem. Szeretem ezt …
A Gleam (Csillogás) az Aranyozott fogoly harmadik kötete, és bár terjedelmét tekintve epikusnak tűnik, a történetvezetés korántsem ilyen grandiózus. Őszintén szólva nem volt könnyű dolgom az olvasásával. A sorozat eddigi részeit is inkább érdeklődő távolságtartással olvastam, de ez a harmadik kötet valahogy még ennek a lélektani ingerküszöbnek is aláment. És nem a témaválasztással van baj. A toxikus kapcsolatból való kilépés, az önazonosság keresése, a trauma feldolgozása erős irodalmi alapok. Viszont …
Kíváncsian vágtam bele a Glint olvasásába, hiszen kettős érzéssel zártam az első részt, hiszen határozottan érződött rajta, hogy inkább bevezetés, és éreztem a potenciált, de a főszereplőtől a hideg rázott néha. Az aranyozott fogoly második része határozottan jobb volt, jót tett neki, hogy elhagytuk a palotát, mert több lett az emberi dinamika. A cselekmény ugyan továbbra sem száguld, de ezúttal már nem egyhelyben ácsorgunk benne, hanem tényleg elindulunk valahova. Na …
Néha az ember nem sorsszerű megvilágosodásból vesz le egy könyvet a polcról, hanem mert piros címke virít rajta: akciós. A Gild részemről pontosan ezért került megvásárlásra. A fülszöveg nem hozott annyira lázba, és meg kell mondjam, az első pár fejezet sem győzött meg arról, hogy ez lesz az év olvasmánya. Mégis, valami ott motoszkált bennem, ami miatt nem tudtam letenni. Az aranyozott fogoly első része vegyes érzéseket keltett bennem. Nem …
Sokszor úgy érzem, hogy ha egy könyv borítóján szerepel a „TikTok-szenzáció” felirat, akkor jó eséllyel középszerű történetet fogok olvasni, csak szép csomagolásban. A Gothikana pontosan ezt az érzést hozta. Megvolt benne minden, ami elsőre csábító: gótikus kastély egy hegy tetején, titokzatos egyetem, múltba vesző tragédiák, egy átokkal sújtott tó, eltűnések, sírok, fekete bál. Szóval az a klasszikus sötét hangulat, amit annyira imádok. És még zeneajánlót is kaptunk az elejére, ami …
Bevallom, a Démonkirálynő próbái sorozattal hullámvasúton ültem. Az első rész kellemes meglepetés volt, a másodiknál már kicsit kezdtem elveszíteni a lelkesedésem, a Kígyók udvara pedig végül megérkezett, hogy lezárja ezt a démoni trilógiát, én pedig nem vagyok túlzottan elégedett. Volt, ahol feléledt bennem az a régi, könnyed, szarkasztikus fantasy-hangulat, amit az elején szerettem, de ahogy közeledtem a fináléhoz, egyre inkább úgy éreztem, mintha a történet is elfáradt volna. Ez a …
Őszintén szólva, nem tudtam, mire számítsak a második kötettől. Az első rész után maradt bennem néhány kérdőjel, meg az a fajta bizonytalanság, amikor tudod, hogy működhetne ez az egész, csak valami még nem állt össze. Bíztam benne, hogy a második kötet majd helyre teszi, amit addig csak fél gőzzel bontott ki. Vártam valami többet, valami bátrabbat. És bár volt, ami beérett, az összkép még mindig kissé felemás maradt. Az viszont …
Bevallom, most valahogy kifejezetten jól esett egy könnyen emészthető, tempós kis fantasy. Az a fajta, ahol nem kell az első 50 oldalon képbe kerülni a világpolitikai viszonyokról, és nem öntenek a nyakamba egy rakás nevet. Szóval amikor szembejött velem C. N. Crawford Tövisek Városa című könyve, nem voltak különösebb elvárásaim. Rövid, démonos, romantikus. Egy kis kikapcsolódás, semmi több. És szerencsére pont ezt is kaptam. Meg azt is, amit nem kértem: …
A fülszöveg és a vélemények alapján sokat vártam a Zodiákus Akadémiától. Illetve többen bedobták a klasszikus „ha szeretted a Harry Pottert, ezt is imádni fogod” dolgot, én viszont őszintén nem tudom, ezt hogyan és hol érezték így, mert a baglyok, a melegség és a baráti összetartás helyett itt főleg erőszak, zaklatás és rideg bentlakásos iskola van, ahol minden második lépésedre jut egy kis megaláztatás. Igazából a varázslóiskola stimmel, de ezzel …
Az Egy sötét ablak nekem igazi élmény volt. Komor, atmoszférikus fantasy, tele feszültséggel és a Lidérc szókimondó szövegeivel. Épp ezért a folytatásnál is valami hasonlóra számítottam: tömény sötétségre, elmélyített világra. Az első rész brutális cliffhangerrel ért véget, én pedig ott ültem tátott szájjal, várva, hogy jöjjön a következő rész. Aztán megérkezett a Két ferde korona, én pedig már nem voltam olyan szinten elégedett, mint az első rész során: olykor elmaradt …